Életírta

A csíkszépvízi Daczó Katalint, bár könyvtárosként diplomázott, főként csíki újságíróként ismerik a legtöbben. Dolgozott napilapnál, helyi televíziónál és magyarországi televíziók tudósítójaként, múzeumban és kiadónál szerkesztőként, tanított, de helytörténeti munkásságával – kutatásaival, írásaival, filmjeivel, kiállításaival – Csíkszereda és környéke hű dokumentaristájává vált az elmúlt húsz évben. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)

Május negyedike Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének ünnepe – napjaink tűzoltói is tisztelik a 3. századi keresztény vértanú önzetlenségét és bátorságát. És nem kell a szomszédba menniük bátorságért az egyre nagyobb kultusszal bíró önkéntes tűzoltó egyesületek tagjainak sem: számos székelyföldi településen számíthatunk rájuk, nem csak tűzeseteknél, de autóbalesetek, árvizek és egyéb veszélyek elhárításánál is. László Szilárd, a máréfalvi önkéntes tűzoltók vezetője nem nőtte ki gyerekkori álmát, s vál

Tóth Melániaként már nem sokan ismerik a Mallersdorfi Ferences nővérek székelyudvarhelyi rendházában élő szerzetesnőt. Annál is inkább, mivel 21 évvel ezelőtti beöltözésekor civil nevét hátrahagyva új nevet és identitást választott magának: Mária Leonetta nővér lett. A szerzetesrend által működtetett Nardini Óvodában 15 éve óvodapedagógusként dolgozik és éli meg női, anyai hivatását. Másként.

Nem terapeuta, nem pszichológus, bár a problémák leküzdésében próbál segíteni, és munkáját a segítő szakmák közé sorolják. Nem is edző, a neve mégis arra engedne következtetni, hiszen a life coach – szó szerinti fordításban – élet edző. Ezt a hivatást választotta a marosvásárhelyi Simon Emőke. Mint mondja, segíteni valakinek abban, hogy a legjobb formáját hozza, hogy megtalálja a helyét a világban, többet jelent neki jól hangzó, trendi foglalkozásnál.

Ebben a részben szeretném elmondani, hogy Bárki és Bármikor, Bármilyen körülmények között elkezdhet sportolni – megéri. Megéri, mert visszakapja az életét, képes lesz arra, hogy jövőt tervezzen és álmodjon, és megéri, mert önmagunk iránti kötelesség is. Erről elég radikális véleményem lett az utóbbi időben, amit sokan támadásnak vesznek, holott inkább bátorítás akar lenni.

Hónapokkal ezelőtt, amikor megtudta, újra gyermeket vár, nem így képzelte el negyedik terhességének utolsó heteit egykori kolléganőnk, Trella-Várhelyi Gyopár. Azt mondja, sokkal több kérdéssel kellett megküzdenie a mostani helyzet miatt, és éppen ezért még soha ennyire felkészülten nem ment szülni.

Ki az az egyszeri leány, akiből miután asszony lett, annyi kicsit és nagyot vezetett végig a táncos, festős, nemezelős, játékos, mesével tarkított úton? Benkő Évával beszélgettünk, a Guzsalyas Alapítvány alapító elnökével. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)

Nem vagyok extrovertált típus, mondja, miközben leülünk egy kávézóban (akkoriban találkoztunk, amikor az emberek még összejárhattak). Ez elszomorít. Minden alkotása rajongásig tetszik, de semmit nem tudok róla, mert minden eddigi interjújában kizárólag a munkájáról beszélt. Vajon mi motiválja, mi hajtja az újabb és újabb kihívások felé? Erre is kíváncsi voltam.

Életünk során változó élethelyzetekkel szembesülünk, akarva vagy akaratlanul változunk és változtatunk. Előfordul, hogy igen konkrétan az életterünk változik meg: elköltözünk, kiköltözünk. Ez a változás is lehet jó: amikor külföldre nem menekülünk, hanem vágyakozunk. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)

Keveset tudni róla, talán csak annyit, hogy augusztusban született. Nem mindenki ért egyet az írásaival, gondolkodásával, de figyelmen kívül hagyni aligha lehet. Elemi erővel veszi védelmébe a nőket, a gyerekeket, a legkiszolgáltatottabbakat. Írt a caracali gyilkosságról, a rendőri túlkapásokról, a hatóságok tehetetlenségéről. Kemény hang, erőszakos. Az erőszakkal szemben. (Cikkünk a 2020-as áprilisi Nőileg magazinban jelent meg.)

Bukarest közlekedési káoszában gond nélkül vezet, ám Erdélyben olykor nehezen sikerül eltalálnia a forgalmi ritmust. Szabad idejében szenvedéllyel próbálgat szép cipőket, vagy képzelt életeket sző idegenekről. Ha nem televíziós, talán kocsmaénekes lenne. Mosoni Emőke öt éve a Román Televízió Magyar Adásának főszerkesztője, de mintegy húszévnyi fővárosi televíziózás van mögötte. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin áprilisi számának Arckép-interjúja.)

Miután bevándorolt magyarországiként szokom éppen Csíkszeredát, az itteni ételeket, az akcentust, a számomra újdonságnak számító szavakat, azt, hogy heti szinten letáposoznak, csodálom a hegyeket, új barátokat szerzek, rettentően megbonyolódik az életem. Megközelíthetjük onnan a történetet, hogy – miként Székelyföldön mondják –, meggyűjtöttem a saját bajomat. Meg onnan is, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.

A világ rohan a második világháború felé, mindeközben terjednek az Arisztid–Tasziló–Jean-viccek. Egyre több háztartásban van rádió és fonográf, divatba jön a sport és a víkendezés. Marlene Dietrich nemzetközileg is ismert lesz a Kék angyal című filmjével, minden nő rá szeretne hasonlítani. Ugyanakkor a saját díváink is hódítanak, Fedák Sári, Gombaszögi Ella, Darvas Lili, Turay Ida, Mezey Mária szerepelnek a színpadokon, a filmekben és a lapok hasábjain. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában

„Szeretem magát, s remélem, hogy nem halok bele” – mondja Rajmund (Csányi Sándor) Irénnek (Gera Marina) az Örök tél című filmben. Holott: csak az élte túl, aki komolyan vette a szabályokat, s a szerelem nem tartozott az életmentő szabályok közé a Gulágban. 90 éve, hogy megalakult a Gulág, és nagyon sokáig nem derült ki, hogy mi is zajlott a munkatáborokban. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)

Fiatal, sikeres és jóképű. De más szempontok miatt is figyelemre méltó Bagossy Norbert, van önkritikája, fontos számára a család, és Székelyföld legsikeresebb bandájának a frontembere. (Cikkünk a 2019-es, Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)

Több ezer műsorvendég és történet, több ezer óra a képernyőn, díjak, elismerések, könyvek, harminc év a szakmában, három gyerek, a kisebbik még iskolás. Rendkívül tudatos nő, amire ma számtalan sztereotípiát gyárt a környezet, ő mégis többnyire kedvesen mosolyog, de a véleményét határozottan kimondja. Másodszor járt Székelyföldön, talán egy szabad órája volt, amikor beszélgethettem vele. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)

Lettowitzban született dúsgazdag család sarjaként, aztán végig kellett néznie, amint összeomlik az ő világa. Az osztrákként nevelt fiatalember szeszgyárat alapított, tyúkfarmot működtetett Háromszéken, de mindenekelőtt beleszerelmesedett Kőröspatakba.

Az emberek nagy többségének nincs a bakancslistáján két karanténban töltött hét. Nekem sem volt, de így lassan egy hét után kezdem érezni, hogy a bukaresti karantén-szállodában eltöltött idő egyszerre élmény és tapasztalat, egy életre emlék marad. És még csak nem is rossz emlék.