Voltak időszakok, amikor megbántam, hogy bemerészkedtem a férfiak uralta lelkészi szolgálat területére. Női lelkészi szolgálatomra sosem tekintettem úgy, mint egy győzelemre, hanem úgy, mint egy kisiklott dolog helyreállítására. Helyrehoztam azt, ami rossz útra tért.

Az életszerepek olyan, a társadalomban rögzült viselkedésminták, amelyek különböző élethelyzetekhez kapcsolódnak, és cselekvési normák társulnak hozzájuk. A nemekhez köthető összes életszerep felsorakoztatása lehetetlen, ám a klasszikus női szerepek közé tartozik a feleség-, az anyaszerep, a barátnő, a klasszikus férfi szerepek a férj, az apa, a dolgozó férfi stb. A nemek viselkedésmintázatát az egyes kultúrák kisebb vagy nagyobb mértékben szabályozzák, az egyes nemekhez bizonyos feladatrendszerek, morál

A fájdalmas együttlétek két típusát szoktuk elkülöníteni: a vaginizmust és a diszpareuniát. Ezeket nem a szexuális válaszciklus valamelyik szakaszához, hanem kifejezetten a szexuális aktus megkísérlésének pillanatához kötjük, a két jelenséget az ilyenkor fellépő kellemetlen diszfunkciónak tekintjük.

Orgazmus során az egyén gyönyörérzete abból adódik, hogy az alhasban ritmikus izommozgások jönnek létre. Ez a férfiaknál az ondó kilövelléséhez vezet, míg a nőknél a hüvelyfal külső harmadának az összehúzódásához. A leggyakoribb női funkciózavar ebben a szakaszban az orgazmuszavar. Ilyen esetekben az orgazmus egyáltalán nem- vagy nagyon nehezen következik be. A nők 20-30 százalékánál fordul elő, menopauza előtt ritkábban (15%), ezt követően gyakrabban (35%).

Nem sokkal ezelőtt írtunk a szexuális együttlétek öt szakaszáról, a vágytól az orgazmusig. A második fázis az ún. készenléti szakasz, amelynek során a női és a férfi test is felkészül az aktusra. Ilyenkor – ingerlés hatására – az egész testben eluralkodik egy kellemes fizikai izgatottság, amelynek konkrét jelei vannak. Ezúttal ennek a szakasznak a női vetületeiről-, a felmerülő nehézségekről- és a problémák hátterében álló, gyakori pszichológiai faktorokról lesz szó.

Kincső fiatal nőként ül velem szemben. Ilyen elszánt tekintetet nem minden nap lát az ember. A tüzes kamaszsága mögött valami mélyre ülepedett életérzést vegyít a dühe. Dühös – látom rajta, és szenvedélyesen az. Kincső nőjogi aktivista, 17 éves gimnazista. Utál bemutatkozni, mert nehéz mérlegelnie, hogy épp most mi a fontos az identitásából. Az biztos, hogy környezetet véd, azt is aktivista szinten. Fontos tudni róla, hogy szociálisan igen érzékeny.

Lilla 14 éves, könyvmoly, mondja, s én tudom róla. Mindig úgy találkozunk, hogy megkérdezem, hogy most épp mit olvas, ő pedig igazi recenzor módjára összesít, felvezeti a témát, és röviden elmondja a sztorit, majd azt is, hogy ő, személyesen hogyan kapcsolódik ehhez. Lilla nem félénk, inkább megfontolt, csendes, szemei mindig nyitva, hogy engedjenek be a világból minél többet. Ebben a csendességében ültünk le, köröttünk az épp álmosszeműen nyújtózkodó természet.

Nőnek lenni. Felkavaró és indulatokat gerjesztő kérdés is tud lenni, ahogy manapság annyi minden. Feladatok, szerepkörök sokasága, megfelelés az elvárásoknak, hagyományoknak, miközben mi magunk is megkérdőjelezzük, hogy hol vannak a keretei, határai női létünknek. A kibeszéléssel segíthetjük egymást, de végeredményben magunknak kell megtalálni az önazonos válaszokat. Erre keresi saját válaszait Zillmann Zsuzsa állandó szerzőnk.

A péntek este már homályos a heti fáradtságtól, most már valami izgalmasat csinálnának a lányok. Nálunk van Júlia, Rózával épp egy festészeti foglalkozás után kedvet kaptak, hogy itthon is folytassák. Egymásnak rajzolnak, titokban, nem szabad ránézni a másik rajzára, mert meglepetés – mondják kacagva nekem, hogy mi is a játékszabály. Akartok közben beszélgetni? Felteszek egy pár kérdést, és arra kellene válaszolni. Érdekel, hogy mit gondoltok, mitől vagytok ti kislányok – vezetem fel kicsit félve a mond

A nőiségről gondolkodva Szent Ágoston jutott eszembe: „Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” Átírtam most erre: Mi hát a nőiség? Ha senki sem kérdezi tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.

December óta nagyon sokat gondolkodok a nőiségen, nőiességen. És – noha van sejtésem róla, hogy mi lehet az – inkább beszélgetnék róla, figyelném egy másik ember gondolatait, amelyre rá tudok csatlakozni, vagy zsigerből elutasítom. Leginkább most az izgat, hogy a férfiak hogyan látnak minket, nőket, mit gondolnak, mitől vagyunk leginkább azok, akik. A beszélgetésben a neveink mellékesek, a téma intimitásának megőrzéséért pedig különösen fontos, hogy ne a névre, hanem a mondanivalóra tudjak figyelni. (Cik