Ha tavasz, akkor rügyfakadás, madárcsicsergés, szerelem és medvehagyma – vallja Staharóczky Noémi nagyváradi táplálkozási tanácsadó és vegán szakács, aki tavaszi recepteket ajánl a Nőileg olvasóinak, amelyeket a nagyböjtben is bátran kipróbálhatnak mindazok, akik vallási vagy egyéb megfontolásból lemondanának egy időre a húsról. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. márciusi lapszámában jelent meg.)
#ruhabolondgeneráció #bajvanvelünk – ez eléggé jellemez bennünket, akik a 70-80-as években születettünk. Kompenzálunk a vásárlással, de nem úgy, hogy ha szomorúak vagyunk, egy új cucctól boldogok leszünk, hanem a fiatalként elszenvedett hiányt pótoljuk.
Még 2016-ban kérdeztük őket. Olvasók, egykori interjúalanyaink és kedvelt hónap pasik gondolatait gyűjtöttük össze nőkről, nőiségről, nőnapi emlékekről, az ünnepről.
Megy tovább az élet Abu-Dzabiban: mivel vihart jeleznek, Gereöffy Andrea gyerekeivel a biztonságos bevásárlóközpontot, múzeumot választja. Nem szokványos közösségi helyek ezek, a párhuzamok és különbözőségek (vagy fordítva) elindítanak egy gondolatot. Szerzőnk vakációja itt végéhez érkezik.
Nem vagyok divat- vagy szépségszakértő, csupán érdeklődő laikus, aki szereti a szépet. És e tekintetben tőle tanultam a legfontosabbakat, egyebek mellett azt, hogy a kevesebb több, hogy bár a divat változik, a stílus örök, és hogy nincsen csúnya nő, csak igénytelen. Coco – ahogyan baráti módon magamban szólítom – legenda a divatvilágban, felszabadulásunk harcosa volt, és nemcsak azért, mert elsőként merte eldobni a fűzőt…
Sopron, a leghűségesebb város, egykor koronázások, ma a páneurópai piknik és a Volt Fesztivál helyszíne. Igazi ékszerdoboz, ahol jól megférnek egymással a múzeumok és a gyorsvarrodák.
Abu-Dzabi legfőbb látnivalói kicsit Bukarestet idézik (mindenki ahhoz köti a dolgokat, amit ismer). Állami megrendelésből épített hatalmas épületek az elmúlt pár év eredményei. Egy bazi nagy hotel az Emirates Palace, ahol össze van zsúfolva töméntelen mennyiségű márvány, arany, faliszőnyeg, mozaik és Swarowski kristálycsillár...
Nem, mi nem Rómeó és Júlia miatt mentünk Veronába. Sőt, az eredeti elképzelés az volt, hogy messzire elkerüljük Júlia házát a városban, amely csak egy ócska rekonstrukció, nekünk pedig alig fél napunk van arra, hogy felfedezzük a várost, amely Róma után a leggazdagabb ókori emlékekben. Ámde ember tervez, Shakespeare végez.
Azt szeretném előre leszögezni, hogy semmilyen formában nem rajongok a Valentin-napért. Akkor sem rajongtam, amikor szingli voltam, jól működő párkapcsolatban pedig végképp fölöslegesnek tartom. Ennek ellenére, ha valaki mégis úgy érzi, hogy február 14-én szeretné kiakasztani a szerelemmérőt, adok pár fogódzót a randevúhoz.
Akárcsak száraztésztából, manapság rizsből is számtalan fajta kacsintgat a boltok polcairól. És tényleg nem mindegy, hogy melyiket mire használjuk. Adunk néhány ötletet!
A nagykárolyi Dragos Karin erdélyi magyar szépség- és életmódvlogger, kreatív tartalomgyártó. Influencer, ahogyan divatos szóval nevezik, bár Karin ezt határozottan elutasítja, dacára annak, hogy már több mint százezer követője van. Stílusjegye inkább az egyszerű, mint a merész. Lássuk, mit szeret a legjobban!
Tudnak valamit ezek a vándormadarak, hogy télre elhúznak melegebb vidékre. Ahogy szétnézünk, jó ötletnek tűnik, hogy Abu-Dzabiban töltünk majd egy hónapot. Az épületek között kellemes, tavaszias tengeri szél fúj. Ragyog a kék ég. És mindannyian nagyra nyitjuk a szemünket, hogy hallám, mit lehet itt látni. – Kollégánk, Gereöffy Andi meséli el élményeit.
Népi motívumok mai használatban – ez a címe annak a képzés-műhelymunka sorozatnak és kiállításnak, amely az elmúlt négy évben a Hargita Megye Tanácsa intézményeként működő székelyudvarhelyi Hagyományőrzési Forrásközpontban valósult meg. Míves emberek munkáiból nyújt ízelítőt, illetve ad ötleteket arra, hogyan ötvözhető otthonainkban a hagyomány és a kényelem. A székelyföldi kézműveseket tömörítő oktatássorozat vezetője Bartos Tünde székelyudvarhelyi lakberendező-néprajzos, tőle érdeklődtünk, miként lehet
A világ létező leghatékonyabb fogyókúrája címkét is ráragasztották a magyar nyelvterületen fallabdaként emlegetett squashra. Művelői szerint egy igazán jó játékhoz nemcsak a végtagokat, hanem – bármennyire is furcsán hangzik – a labdát is be kell melegíteni, enélkül alig pattog, „leül”. Az angol elnevezés lényegében egy hangutánzó szó; arra a hangra utal, amely a labda elütésének pillanatában hallható.
Volt már olyan élményetek, hogy kikevertettétek a festéket, a fal színe mégsem olyan lett, mint amilyennek elképzeltétek? És az ismerős, amikor a jól megtervezettnek gondolt konyháról használat közben derült ki, hogy semmi nincs a helyén? Mit tegyünk, kitől kérjünk segítséget, hogy mindezt megelőzzük.
Szeretem, hogy női lapként nemcsak a körömlakkozás rejtelmeiről írunk (az is fontos!), hanem túllátunk a hagyományos értelemben vett női témákon. De mi is az a női téma?
Korhelyleves, részeges csirke, fűszeres vagy szicíliai fánk – a farsang nemcsak a színek és formák tobzódása, hanem az ízeké is. Összeállításunkban a Nőileg magazin korábbi lapszámaiban megjelent receptek közül válogattunk, oly módon, hogy azok az olvasóink is ötletet meríthessenek, akik egy egész vendégsereget készülnek jóllakatni, de azok is, akik valami különleges desszerttel kedveskednének barátaiknak, családjuknak.
Még a karácsony előtti készülődés ihlette ezt az írást, de nem csak ünnepekre korlátozódik. Jellemzően, ha vendéget várunk, úrrá lesz rajtunk egyfajta megfelelési kényszer, amit én nem értek. Elvégre hozzánk közel álló embereket látunk vendégül, nem a Michelin-csillag zsűribizottságát. S nem is kell főzésben legyőzni senkit, nem a Konyhafőnökben vagyunk. Tudom, attól, hogy ezt leírtam, még nem lesz jobb. Ezért szól ez az írás a másik oldalnak, a vendégnek.
Eljutottunk idén egy igazi tengerparti nyaralásra, amire már évek óta nagyon vágytunk, és ami Leo számára is az első volt. Az viszont újfent bebizonyosodott, hogy ha a gyermeket is viszed magaddal, az nem vakáció, csak gyermeknevelés egy másik országban.
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt még Csíkszentgyörgyön állt az a csűr, amely ma Szőcs Erika és Sólyom Géza, valamint két közös gyermekük otthonául szolgál Csíkcsomortánban. Az újrahasznosítás vezérelte a családot az otthonteremtésben.
Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.