A télisportok kedvelőinek több szempontot kell figyelembe venniük a ruhavásárlásnál: egyszerre legyen kényelmes, meleg és praktikus a sípályára kiválasztott öltözet. Lehet ez még divatos és nőies? – mindenképpen. De fontos néhány alapvető szabályt betartanunk – figyelmeztet Tófalvi Éva ex-biatlonista. Nemcsak hasznos tanácsokkal látja el a pályákra indulókat az ország egykori legjobb sílövője, hanem be is mutatja néhány síszettjét.
Lakásod be- vagy átrendezése előtt állsz, és tanácstalan vagy? Hiába néztél meg ezernyi képet a különböző képmegosztókról, és böngésztél át száz lakberendezési magazint, mégsem áll össze a kép, a nagy projekt, a saját lakásod mégsem az igazi? Összegyűjtöttünk néhány alapvető hibalehetőséget, amit nem árt elkerülni.
Gyerekkorom legkedvesebb emlékei fűződnek hozzá. Sosem volt gond reggel hatkor kelni, mert alig vártam, hogy csúszhassak a pályán. Itt szolgálták fel a világ legjobb hamburgerét, sokat kellett sorban állni, de utána minden perc élvezet volt. Nehéz volt megtanulni a láb közé tevős felvonót, de aztán mégiscsak megszerettem. Mára síparadicsom, Románia legfelkapottabb téli kikapcsolódási helye. Kedves Olvasó, elviszem Brassópojánára.
Búcsúzunk 2019-től, köszöntjük 2020-at! A Nőileg magazin boldogabb, örömtelibb új esztendőt kíván. Jövő évi projektünk fotósorozatával kedveskedünk nektek.
„Életem legszebb négy évét töltöttem ott” – hallottam sokszor az unokatestvéremtől. Az ő ballagásán jártam először az erdélyi szászok egykori kulturális és kereskedelmi központjában még a kilencvenes évek elején.
Túlzás nélkül állíthatjuk: a karácsony előtti ajándékvásárlási időszak valóságos ámokfutás tud lenni. Ha a mikor és miből kérdésköre nem is okozna gondot – nagycsaládosoknál, sok keresztgyermek esetén azonban ez is tényező –, a mit a fogas kérdés. A jó ajándék nem feltétlenül drága, hanem személyes, ötletes, vagány. Segítünk!
Használjuk a régi, anyáinktól megörökölt díszeket, a tavalyelőtt vásárolt dekorációt, vagy újítsunk és kövessük az éppen aktuális divatot? Ez a két kérdés világszerte foglalkoztatja a nőket a téli ünnepek közeledtével, és sokan közülük csak az utolsó utáni pillanatban bólintanak rá egyikre vagy a másikra.
Évtizedekig ugyanazok a sütemények kerültek a karácsonyi asztalunkra. Beváltak, a készülődés közepette nem kellett a desszertek kitalálására is energiát fordítani. Akkor ez volt a családi hagyomány, amelyre jólesik visszagondolni. Gyerekkorom biztonságát a családi ünnepeink, ezen belül pedig a megszokott sütemények is megalapozták.
„A fenntartható öltözködés arról szól, hogy újrahasznosítják a régi ruhákat, illetve olyan bioalapanyagot használnak, amely nem károsítja a környezetet. Ilyen a biopamut, a biogyapjú, a szójabab, a bambusz vagy a kender. Ezek az anyagok továbbá rendkívül kényelmesek is, jó őket hordani."
Nem szeretném értelmezni sem a jelentését, sem a jelenséget. Csupán néhány illendőség jutott eszembe, amelyek egy nagyon friss élmény apropóján születtek. Létezik nehéz vevő: nagyon sokat kérdez, nagyon tudálékos, és mindennel nagyon elégedetlen. Szeretném azt hinni, hogy én nem tartozom közéjük. Legutóbb a fekete pénteken mégis sikerült kihozniuk a sodromból. Dühömtől vezérelve összegyűjtöttem néhány olyan illemszabályt, amelyet minden eladónak receptre írnék fel. Nem csak fekete pénteken.
Viharos időkben az ember mindig az ismerős dolgok biztonságát keresi. Így van ez még a karácsonyi díszítésekkel is. Persze a díszek színét is meghatározzák az aktuális divattrendek. Idén a hófehér, a moha- és a fenyőzöld dominál.
A csipke örök. Sosem megy ki divatból. Feldobja a legegyszerűbb összeállítást, csinossá teszi a leghétköznapibb viseletet. Százféle oldala van, amelyből mi most csak néhányat tudunk megmutatni.
Előrebocsátom: nem volt jó, sőt veszélyes volt nőnek lenni a 18. században. Elég volt, ha a szomszédasszony haragudott rád, máris beárult a megfelelő helyen, s már rótták is rád a 66 botütést, mert félrejársz. Esetleg máglyára vittek, mert boszorkány vagy, s kegyes esetben a fejedet vették, mielőtt tűzre vetették a porhüvelyedet.
Akkor sem kell rosszul éreznünk magunkat, ha eddig nem fordítottunk túl nagy figyelmet a fényvédelemre: a szépségipar is csupán néhány éve eszmélt, hogy akármennyi méregdrága kencét is kenünk magunkra, ha nem védjük a bőrünket a napsugárzástól, semmit nem ér az egész.
„Nem, nem új ruhákat venni. Azt csak később. Most inkább megszabadulni a már meglévőktől, hogy láthatóvá váljanak a hordhatók. Mitől is kell megszabadulni?”
Becézik Zsindelyországnak, mondják, hogy a csend szigete, és tény, hogy minden évszakban gyönyörű. A környékén ered a Nagy-Küküllő, amely Varságon még közel sem nagy, van itt vízesés, és körbe-körbe a megunhatatlan hegyi táj.
Rendnek kell lenni, rendezettnek kell lenni. A munkahelyen is. De mi köze a fogyasztóvédelemnek a dekoltázshoz?
Az ájurvédában olyan nincs, hogy bekapok valamit, mert megéheztem, és nem volt időm főzni. Cserébe a szó szoros értelmében gyógyít, és segít a tudatos étkezés kialakításában.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.