Tinder, Bloom, MeetYoou, Badoo, vagy egyszerűen csak Facebook, Instagram – a társkereső oldalaknak, alkalmazásoknak se szeri, se száma. Vannak ugyanakkor, akik a közösségi portálokra esküsznek, míg másoknak a személyes első benyomás a legfontosabb, a baráti vagy épp a munkahelyi közösség adta biztonságérzet nélkül nem is próbálkoznának. Olvasóinkat kérdeztük véleményükről, tapasztalataikról. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin októberi számában jelent meg.)
Jól menő céget vezető nő ismerősöm nemrég munkát keresett Facebookon (is). „Nem szeretnék anyagilag leépülni” – írja a cégvezető, aki most alkalmazotti státusba kényszerült ugyan, de megoldást keres az adott helyzetre.
Mintha Amerika találta volna ki, és ugyan Székelyföldön nem nagyon hallottunk gyermekeknek szervezett szépségversenyről, ám Brassótól Bukarestig és a fővárostól Temesvárig számos ilyen van, Magyarországon szintén. Szeptemberi magazinunkban meg is kérdeztük olvasóinkat, hogy mit gondolnak erről, és a vélemények megoszlottak. Közösségi oldalunkon pedig a kérdést kizárólag negatívan véleményezték.
Kiről és kinek szólnak a gyermek-, netán a babaszépségversenyek? Ügyesebb, talpraesettebb lesz a csemeténk, ha még kisgyermekként versenyről versenyre jár? Vagy nehezen szabadul majd az önként vállalt mókuskerékből? A tiniknek szóló filmekben gyakran életük nagy lehetőségeként jelenik meg a csillogó-villogó felvonulás, a kamaszosan bájos versengés mögött azonban lehet, hogy sokszor épp a szülők róják saját versenyköreiket, mindent alávetve a kecsegtető nyereménynek, az azzal járó hírnévnek. (Cikkünk a 20
Szerintünk nincs neveletlen gyermek. Mert valamilyen szinten akkor is nevelünk, ha csak úgy élünk egymás mellett, szülők és gyerekek. De mitől függ, és hová vezet az, ahogyan nevelünk? Két példát hozunk, majd megpróbálunk arra választ találni, hogy mi határozza meg azt, hogy milyenek vagyunk, amikor – mégis – nevelünk. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin októberi számában jelent meg.)
Anyámasszony katonája. Burokban nevelték. Kiskirályként viselkedik a családban – ismerős megbélyegzések, amelyekkel szembesíti a szülőket a külvilág. Cikkünkben azt járjuk körül, miként segíthetjük gyermekeinket az önállósodás rögös útján.
Történetünk szereplői hétköznapi emberek, emberi nagyságuk viszont páratlan. Kézdivásárhelyen járunk, ahol megismerjük a legcukibb nyolc labradort, általuk pedig négy sorsot, és négy mindenre elszánt embert. A nyolc labrador segítő kutya, belőlük négy, különböző fogyatékkal élő gyereket támogat, kettő csoportos terápiákra jár, ketten pedig gazdájuk életét teszik színesebbé, nap mint nap. Az egészet pedig a csapatmunka fűzi össze. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin októberi számában jelent meg.)
Egy kislány mindig illedelmes, csendes, tiszta, gondoskodó, legalábbis a társadalmi elvárások szerint. Mert különben hogyan megy majd férjhez? Sőt, ami még jobb megfogalmazás, ki veszi majd el? Egy kisfiú nem sír, mert milyen katona lesz belőle?! Közben megtanulja, hogy az érzéseit nem szabad kimutatni. És persze kislányokra csakis rózsaszínt, kisfiúkra kéket. Mert még összekeverik őket. Vagy esetleg melegek lesznek... Na de hogy is van ez? Van ezeknek a sztereotípiáknak alapjuk? Mit jelent a gender, vag
A 80-as évek AIDS-járványának közepette Európában minden 10 HIV-fertőzött gyerekből 6 Romániában élt. Bár a borzasztó körülmények miatt a legtöbben már elhunytak, több ezren ma is köztünk élnek. A folyamatos gyógyszeres kezelés lehetőséget nyújt közel teljes életet élni a HIV-fertőzötteknek, ám az AIDS-es betegeket érintő stigmákra úgy tűnik, egyelőre nincs orvosság. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)
Mikor gyermek születik, anya születik. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Ma már tudományos kutatások alapján tudjuk, hogy a születés minősége hosszú távon kihat, befolyásolja az ember életét, az pedig egyértelmű, hogy a szülés minősége befolyásolja a nő életét. (Cikkünk A nők tudnak szülni című összeállítás bejfező része, nyomtatott változata a 2017-es Nőileg magazin novemberi számában jelent meg.)
A pandémia kapcsán a felnőttek zöme azt gondolja, hogy a gyermekekre nincs, vagy alig van hatással a krízishelyzet. Azt reméljük, hogy ők megússzák a stresszt, a szorongást, amit a világjárvány okoz. Hiába fúrjuk fejünket a homokba, bizonyos fórumokon ugyanis tetten érhető, beszédtéma, hogy a gyermekek is félnek. Dimén-Varga Tünde pszichológus szerzőnkkel beszélgettünk a témáról.
Románia első az EU-ban a császármetszések számát illetően. Egy 2019-es tanulmány szerint drasztikusan megnőtt a császármetszések száma az országban: míg '90 előtt a műtétek a szülések 4 százalékát tették ki, addig 2011-ben már 35-öt...
Szóbeli bántalmazás, lelki erőszak, egy „megérdemelt” pofon. Annyi féle-fajta párkapcsolat van… Legyen szó férfiról, nőről, gyerekről, az erőszak elfogadhatatlan. Féltékenységi jelenetek, kiabálás, megalázás, zsarolás, korlátozás, fizikai agresszió – sajnos, az életből vett forgatókönyvek sokasága követi ezt a sorrendet. Mi az, ami nem fér bele egy párkapcsolatba? Elmesélek egy esetet. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)
A meztelenség természetes, szabadságérzetet ad, és ez a fajta meztelenkedés lényege nem az erotika és a szexualitás – vallják a nudista közösségek tagjai. Ahogyan ők nevezik, a „textilesek” viszolygása, idegenkedése szerintük az ismeretlennek, a vélt és nem valós erkölcstelenségnek szól. Szóval, mit gondolunk a nudizmusról? (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin augusztusi számában jelent meg.)
Huszonhét család – ennyi került a Nőileg és a Gyulafehérvári Caritas által májusban elindított Újrakezdés program látókörébe, jelentkezés vagy jelölés révén. Olyan erdélyi családok, akik kiskorú gyerekeket nevelnek, és akik a világjárvány következtében veszítették el bevételeiket. Közülük tizenkét család, egy objektív kritériumrendszer alapján a leginkább rászorulók, már augusztusban megkapják az első havi támogatást, hogy a következő fél évben segítő mankójuk legyen az újrakezdésben.
Önnél is van otthon egy tárolásra alkalmas hely, amelyet műanyag szatyrokkal tömködött tele? Ha nincs, akkor ezután már valószínűleg nem is lesz. Ha pedig van, akkor bizony ki fog ürülni előbb-utóbb: eljött a búcsú ideje. (Cikkünk a 2018-as Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)
Sok szülő mumusa, illetve a „sikeres szülőség” fokmérője lett, hogy a kicsi mikor válik szobatisztává: ádáz versengés ez, amelynek áldozata maga a gyermek lehet.
Szülői rábólintás kell ahhoz, hogy a gyermek szexuális nevelésen vehessen részt az iskolában. Sokan gondolják, hogy ez teljesen rendben van, de vannak, akiknek fenntartásaik is vannak. Mert például mi van, ha a szülő nemet mond, de közben otthon sem foglalkoznak a témával? Tudunk egyáltalán beszélni a szexről? (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.)
Eddig főként a szerfüggőség rejtelmeit boncolgattuk a Rabságban rovatunkban, és alig esett szó arról, hogy léteznek bizony viselkedéses addikciók is, amelyek ugyanolyan erőteljes hatással vannak az egyén és szűkebb közössége életére.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
„Az ünnep azé, aki várja”. Várunk, hogyne, de nehéz a hangolódás. Eleve gond van a várakozással. Egy ideje. Leszoktattak róla, hiszen az áldott gyorsfutár házhoz szállítja a világot. És el is viszi, ami nem kell. Gombnyomogatásra.
Éjszaka néhányszor bekoppant a szeme, de nem az édes álom jótékony takarója, hanem a válaszadás kínvallatása ömlött végig rajta. Mit tettél az életeddel? Hogyan szerettél? Mibe nyugodtál belé? Mit nem tudsz soha megbocsátani? Mit szégyellsz a legjobban?
A legújabb kutatások szerint bejgli nélkül is lehet karácsony! Az is karácsony, amikor nyáron karácsonyi mesét olvasunk, és az is, ha egy kisgyermekesnek decemberben minden indok nélkül azt mondod, jó anya, jó apa.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
Tudtad, hogy egy ember átlagosan évente 72 kilogramm élelmiszert pazarol el? Hogyan lehetnénk tudatosabb vásárlók, fogyasztók? Erről is kérdeztük Antal Imolát, a Food Savers kezdeményezés kommunikációs szakemberét.
Hová kerüljön a sampon? Hát a kondicionáló? Hogyan kell ápolni a fejbőrt, és miért nem mindegy, hogy mikor fésülködünk? Hajápolási kisokossal jelentkezünk az év első Kencéjében.
Január harmadik hétfőjét tartják az év legszomorúbb napjának, az ún. Blue Monday-nek. Egy kis léleksimogató stresszoldás minden nap jól jöhet, szerkesztőségünkben többen valljuk, hogy a szőrös kedvencek dédelgetése jobb kedvre deríthet.
Amikor a „korhoz méltó öltözködésről” beszélünk, valójában nem a társadalmi szabályokra gondolunk. Az első, amit szeretnék tisztázni: korhoz méltón öltözni annyit jelent, hogy úgy öltözöl, ahogyan érzed magad.
A Nőileg szerkesztőségében sokan szoktunk év elején számot vetni az előző évről, remek vizuális módszer erre az előző évi fotóink visszanézegetése. Ezt tettük ezúttal is: kollégáink legjobb Gardrób-fotóit bányásztuk elő. Ezek voltak a kedvenceink.
Kívül-belül különleges: beton alapokon álló, faszerkezetes épület, amelynek falait vakolatba öntött szalmabálák töltik ki. Nem a spórolás a fő szempont – hangsúlyozza Gergely Orsolya és Miklós Csaba –, hanem a fenntarthatóság és az energiatakarékosság.
Hogyan is zajlik az ajakfeltöltés és kinek ajánlott? Egyáltalán, hogyan válasszunk szakembert, és mit tegyünk, hogy elkerüljük a „kacsacsőrt”? Az idei utolsó Kencében plasztikai sebésszel beszéltünk a népszerű szépészeti beavatkozásról.
A gesztenye-evés visszavisz egy régebbi világba, amelynek más, emberibb ritmusa volt. A gesztenye lelassít, arra sarkall, hogy jelen legyünk, sült gesztenyét enni mindfullness-gyakorlat a javából! Igazi komfortétel a forró gesztenye.