Az emberek fejében a környezettudatos életmód kifejezés asszociálódott az állatvédelemmel, a szelektív hulladékgyűjtéssel, a bio és vegán étrendekkel és termékekkel, a „minimalizmussal”, a „fast fashion” bojkottjával. Ha egy kicsit e dolgok mögé nézünk, sok kényelmetlen kérdéssel találkozhatunk.
„Nálunk, Székelyföldön az a szokás, ha valamit elkezd az ember, azt be is fejezi!” Ezzel a jelmondattal játszotta végig a gyergyóalfalvi Balázs Vera a világhírű túlélőshow-t, a Survivort. A 29 éves testnevelő tanár többfordulós válogatás után került be az RTL Klub egyik legnézettebb műsoraként számontartott valóságshow-ba. Bár nyernie nem sikerült, Vera azt mondja, nagyon sok élménnyel, tapasztalattal lett gazdagabb.
Eljött az idő, amikor megkérdőjelezzük a fehéren feketét, nem hiszünk a gyógyír hatásában, kételkedünk az orvosi ajánlásban, vagy épp elutasítjuk a beavatkozást... Orvosságok és orvosok nélkül jobb az élet, vagy ezeknek köszönhetően jobb az életünk?
Nagyon elterjedt napjainkban az inszomnia, az emberek több mint harminc százalékát érinti, és ez az arány évről évre emelkedik. Minél stresszesebb egy napunk, annál valószínűbb, hogy nehezen alszunk el, hiszen az agyunk nehezebben kapcsol ki.
Komplex szerepet tölthetnek be a gyermekek életében a mesehősök: a meseolvasás amellett, hogy fejleszti a nyelvi kompetenciákat, az értékátadás kiváló eszköze, ugyanakkor a szocializációs szerepe is jelentős.
Tüsszögés, orrfolyás, torok-, netán fülfájás – sokunknak ez jut eszünkbe a hideg évszakról. Bár már tombolnak a mínuszok, de a hóban nem gázolunk térdig, néhány alapvető technika jól jöhet a megelőzéshez.
Bárkivel előfordulhat, és szinte mindenkivel elő is fordul élete során egy kisebb vagy nagyobb pánikroham. Mit tegyünk? Egyáltalán mit tehetünk? Hová, kihez forduljunk?
Táplálékkiegészítők kontra fehérjegazdag táplálkozás – egy aggódó olvasónk arra keresi a választ, hogyan étkezzen az edzőterembe járó tinédzser fia, hogy a szervezete számára szükséges fehérjetöbbletet biztosítsa.
„Egy ideje már szinte így élek, nagy és kidolgozott tervek nélkül, inkább egy-egy álom vagy homályos jövőkép hajt, de minden elképzelhető és előre látható akadályt felülmúl egy ház építése.” Ezt a bűvös mondatot az érti csak igazán, aki már belevágott a saját háza megteremtésébe. Azaz átélte már a házépítés kálváriáját. Egy otthonteremtés minden szépségébe, röhögni való buktatójába avat be sorozatában Zillmann Zsuzsi jogász, az egyedülálló édesanya.
Nemhiába kérjük a Miatyánkban is, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” – mi tagadás, kenyérfogyasztó társadalom vagyunk. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) által minap nyilvánosságra hozott, a 2018-as évre vonatkozó adatsorok szerint a romániai lakosság havi átlagban fejenként nagyjából nyolc kilogramm kenyeret fogyaszt, ami egy évre megközelíti a száz kilogrammot. Bár regionális lebontást nem találtunk, nagyjából biztosra vesszük, hogy nem alakul ez másként Erdélyben sem.
Minden évben eldöntöm: majd idén..., majd idén más lesz. Nem én leszek ismét az az idegbajos anyuka, aki december 23-án még fejvesztve szaladgál egyik játéküzletből a másikba, túlvállalja magát, és ötfogásos vacsorára készül.
Penészes kenyér, megromlott tej, barnuló, lágyuló gyümölcsök, zöldségek – ha a szívünkre tesszük a kezünket, kénytelenek vagyunk bevallani, többé-kevésbé mi is hozzájárulunk a globális élelmiszer-pazarláshoz. Mit tehetnénk, hogy kevesebb kaja kerüljön kukába? – többek között erre is fény derül cikkünkből.
Megiszunk valamit? Mit kérsz: sört, bort, pálinkát? Evés előtt pálinka, evés után bor. Á, a sör nem ital. Mennyiféle párbeszéd zajlik az alkohol körül kicsinyke társadalmunkban!
Ötletelünk, ajándéklistát írunk, igyekszünk mindenkinek személyre szabottan kedveskedni – kinek fordul meg eközben a fejében, hogy a karácsonyi ajándékozásnak mindössze 150 éves hagyománya van Erdélyben?!
A férjem, aki korábban kapható volt minden kimozdulásra, bulira, az utóbbi időben nagyon begubózott, nem tudom kimozdítani a négy fal közül. Mit tegyek, hogy segítsek neki? – kérdezi Tófalvi Beáta pszichológust Emma nevű, 60 éves olvasónk.
Nemrég Csíkmindszenten különleges házban jártam. Egy részleteiben megálmodott, aprólékosan kivitelezett és szeretettel belakott kuckóban. Négyen laknak benne, illetve még a manók.
Tanácstalan vagyok, a volt férjem nem fizeti a gyerektartást, megtilthatom, hogy láthassa a gyereket?
A férjem kerüli a cukrot, helyette édesítőszert, cukorpótlót fogyaszt. Káros-e ez az egészségére?
November 3. és 30. között Erdélyben is elindul egy verseny, amelyen iskolák gyűjthetnek offline időt, és értékes díjakat nyerhetnek. Erről is szól a történet, no meg arról, hogyan taníthatjuk meg gyermekeinknek, hogy van élet a képernyőn kívül is.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
A Krónika szerkesztőségének „legcsajosabb” tagja, szereti a színeket, a miniket és a magas sarkú cipőket. Bede Laura a hétköznapokon is elegáns – de sosem hivalkodó –, ám amikor „kiöltözik” jeles alkalmakkor, bizony minden szempár rászegeződik.
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.