Minden egyes perc, amit a gyermekemmel együtt tölthetek, igazi öröm. Tudom, hogy másnak is, csakhogy egy sérült gyermeket nevelő szülőnek az idő kicsit mást jelent. Mert nem tudhatjuk, mennyit szánt nekünk a Jóisten. Minden újabb perc azt jelenti, hogy még itt vagyunk egymásnak, még itt van ő velem, velünk. És nem tudjuk, meddig marad ez így.
Az elmúlt években több szakcikk is felhívta a figyelmet arra a tinédzserek között terjedőfélben lévő tendenciára, amit a szüzesség elvesztésének alternatívájaként próbálnak ki egyre többen ebből a korosztályból – az anális szexre. Úgy tűnik, a legújabb trend megnevezésére is van már szakszó: „technical virgin” (azaz gyakorlatilag, a szó szoros értelmében szűz).
Nemrég Gergely Orsolya szociológust kértük arra, hogy állítson össze egy Top 5-ös előítélet-listát, ami társadalmunkra leginkább jellemző. Ennek apropóján kíváncsiak lettünk, mit látnak irritáló, aggasztó előítéletnek a Nőileg-szerkesztőség tagjai, vagy simán mitől gurulnak be a csajok. Annyi összegyűlt, hogy kényelmesen egy összefoglalóba nem is fér bele, ezért íme az első rész.
Játszunk? – kérdezi tőlem hetente több tíz gyermek. Óvoda- és iskolapszichológusként sokszor az az érzésem, hogy semmi másra nincs szükségük, csak egy kis időre, amikor kiszakadnak a mókuskerékből, amikor felszabadultan önmaguk lehetnek.
Alkotni jó – ezzel talán minden kreatív ember egyetért, ugyanakkor az is igaz, hogy az alkotás folyamata olykor lélekpróbáló és gyötrelmes is. De miből merítenek inspirációt az alkotók? Segíti vagy hátráltatja a gyereknevelés a kreatív munkát? És alkotásként tekintünk a gyerekeinkre is? Egyebek mellett ez érdekelt bennünket, amikor alkotó nőket kérdeztünk mindennapi teremtéseik természetéről.
Általánosítások sora szövi át mindennapjainkat, megbélyegzünk másokat, cselekszünk előfeltételek szerint, egy egész generációt beskatulyázunk, ha nem az elvárásaink szerint működik. Napjaink legerősebb előítéleteinek összegzésére tettünk kísérletet.
Oh, igen, már ott kezdődnek a gondok, amikor első alkalommal mutatja a terhességi teszt a két csíkot. Az anyaság első pillanatától eluralkodnak rajtunk a hormonok, hiperérzékennyé, kiszámíthatatlanná, bizonytalanná, olykor félelmeink rabjává válunk. Beindul a paramamiság. Ez a sorozat azért született, hogy megosszuk az izgalmakat, együtt nevessünk érzéseinken, felfoghatatlan szorongásainkon, és tanuljunk is egymástól valamit, hátha hasznát vesszük még.
Veszélyeket is rejt magában az, hogy a mai felnőttek, még a legfiatalabbak sem ismerik a TikTok-univerzumot. Megpróbáltunk mélyre ásni abban a világban, amelyben a mai tinédzserek otthon érzik magukat.
Azóta, hogy érdekelni kezdett a szexualitás, rengeteg történetet hallottam a szüzesség elvesztéséről. A történetek a megnyugtatóan természetes és szeretetteljestől a közömbös „itt volt az ideje” típuson át az elgondolkodtató, a felháborító és a bénítóan fájdalmasig terjednek.
Hogy nézel ki?! Ha ezt a kérdést szögezzük egy kamasznak, holtbiztos, hogy vitát gerjesztünk. Ezekben több a kár, mint a haszon. Hogyan kommunikáljunk gyermekünkkel az öltözködéséről? Hogyan kerüljük el a mindennapos konfliktusokat és harcokat?
A világon sok millió nő él úgy, hogy nincs választása. Mi itt azonban a világ szerencsésebb feléhez tartozunk. Jogunkban áll azt tenni, azt ölteni magunkra, azt szeretni, akit és amit akarunk. A mi választásunk. Egyedül a döntéseinknek lesz következménye.
Megtörtént-e veled, hogy a téli hidegből hazatérve, egy hosszú munkanap után nem vágytál semmi másra, csak egy puha takaróra, meleg teára és egy romantikus filmre? Sóhajtottál-e filmnézés közben azon gondolkodva, miért nem találkoztál még olyan szenvedélyes, tökéletes férfival, mint amilyenbe a főhősnő botlott élete legszánalmasabb napján? Jutott-e eszedbe, milyen jó lenne, ha a kedvesed olvasná gondolataidat, ránézésre minden vágyadat kitalálná? Ha a fenti kérdésekre igennel válaszoltál, akkor bizonyára
Az énkép és az önértékelés fogalmát számtalanszor használjuk hétköznap is. Beszélünk a kamaszok énképéről, olvasunk a pozitív önértékelésről, az énkép erősítéséről, érezzük önmagunkon és viselkedésünkön, hogy mindez összefügg szorongásainkkal, teljesítményünkkel, összehasonlítjuk a női énképet a férfiakéval, levonva a következtetést: a nők szinte soha nincsenek önmagukkal megelégedve. A megfelelő önértékelés és a pozitív énkép hatással van szakmai sikerünkre, szociális kapcsolatainkra, a jóllét megélésér
A történelem lázadó vagányait éppúgy figyelem, megbotránkozás, ellenérzés vagy rajongás övezte, mint a mai kor megosztó személyiségeit, polgárpukkasztó, bátor nőit. Volt, aki harcba ment, aki repülőt vezetett, aki tetovált, aki nő létére tudós lett, s aki csak egyszerűen lábat villantott. Követők is akadtak az évek során, és szerencsénkre ma is járnak köztünk olyanok, akik kiállnak az elveikért, vagy éppen szembepisilnek a széllel.
Káposzta- és fenyőillat, szilveszteri pezsgődurrogtatás, a reggeli kávé, ebéd előtt kézmosás, utána fogmosás, szelfi nyaraláskor, péntek esti kocsmázás, jóéjt-puszi este, az utolsó cigaretta füstje. Szokások, életünk velejárói. Segítenek vagy béklyóba vernek?
Elképzelted már, miként reagálnál, ha valami folytán kerekesszékbe kényszerülnél, vagy elveszítenéd végérvényesen a látásod? Mindnyájunknak vannak ilyen rémálmai, s az élet olykor ki is babrál velünk, ahogyan Barnabással, Csata Éva legújabb, harmadik könyvének főhősével. A szerzővel az októberi, marosvásárhelyi könyvbemutató előtt beszélgettünk.
Méltán tevődik fel a kérdés, ha gyermekeinkre gondolunk… Ajándékot kapni szeretnek, ezt minden alkalommal kimutatják, és nincs olyan gyerek, aki kilógna a sorból. De vajon adni is ugyanekkora öröm számukra? Megtanítjuk ajándékozni gyermekeinket? Hogyan tesszük ezt? Ezek a gondolatok is foglalkoztatnak bennünket karácsony előtt.
„A végtelennek tűnő Ez mi? és később a Miért? kérdések, bár még semmi közük a szexuális neveléshez, mégis megteremtik a bátor, nyílt kérdezés terepét.” A szexuális felvilágosítást nem lehet megúszni, sem elég korán kezdeni. De mikor mit érdemes a kíváncsi csemeténk orrára kötni? Útmutató a sokszor tanácstalan szülőknek, nevelőknek Bartha Krisztina szexuálterapeutától.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.