Kemping és rockzene, világvégi erdő, zabolátlan fiatalság, szerelem és szabadság – ezek a szavak keringnek a gondolataimban, amikor megpróbálom felidézni, hol találkoztam először azzal a kedves aradi román párral, akik mostani szösszenetem főszereplői. Tizenvalahány éve ismerjük egymást. Rengeteg buli, koncert, beszélgetés és sok közös élmény van a hátunk mögött, és némiképp most is hasonló cipőben járunk.
Sokszor mondják ránk, nőkre, hogy érzés-lények vagyunk, az érzéseinket könnyebben, mélyebben megéljük, viselkedésünk a bociszemű könnyes meghatódottságtól a dobhártyalyukasztó sipításig megszámlálhatatlan formát ölthet sokszor pár perc leforgása alatt. Általában azt, ha valaki az érzéseire, megérzéseire hallgat, sokan nem egy kimondottan felnőttes erénynek tartják, az a „komoly” dolog, ha valaki racionális, objektíven is mérhető kőkemény tényekkel, észérvekkel tudja alátámasztani döntését, és ennek folya
Amikor igent mondtam a szerkesztőség felkérésre, hogy a #jónekünkittésmost programhoz csatlakozva próbáljunk meg reményt csempészni az olvasók mindennapjaiba, volt még bennem lendület, úgy ítéltem, ebből másnak is jut…
Először poénnak tűnt, aztán kiderült, hogy nem az, sőt, komoly. Írjak a Nőilegbe Férfileget. Mivel az idei tél, úgy tűnik, a mai napra esik, adja magát, hogy tél volt, hó esett, s jöttek… az ötletek?! Igaz, a téli ünnepkörön már rég túl, illetve még nagyon innen vagyunk, azért mégis jelentős esemény van áprilisban. Nekem személyesen annál is inkább, mivel a számomra legfontosabb nő szintén most ünnepli kerek születésnapját. Tehát szülinapodra mit is mondhatnék neked?
Megszületünk, van három jó évünk, majd beszippant a rendszer. Először tanulni kell, sorban állni, levizsgázni, papírosodni. Aztán jön a taposómalom, hogy legyen meg mindenünk, amit kitűztünk magunk elé. Majd egy szempillantás alatt elrepülnek az évek, és maradnak a kívánságok: hogy láthassam a gyerekem felnőni, sorban állni, papírosodni, beállni a mókuskerékbe. Teljesen mindegy hány év gyűlt össze, élünk mi eleget?
Hétfő reggel. Vagy szerda. Vagy péntek. A napok egy ideje úgy mutatkoznak, mint a sziámi ikrek. Apa kinyitja a szemét. Fél nyolc. Basszus, elkésnek! Kiugrik az ágyból, egyenest az este elegánsan odaejtett kindertojás-figurára. Hogy az a Jóisten… csikorgatja a fogát, persze halkan, nehogy felébredjenek a drága gyermekek. Fél lábon áll egy ideig. Hej, te Sándor, a nyavalya törné ki a gólyádat! Na jó, ne törje, magyar gyerek gyógyítja, ugyi. Körbetapogat a félhomályban, megtalálja a köpenyt, belebújik, neki
A forró olajjal teli serpenyő felé közelítettem a sütnivaló húst, de nem volt időm óvatosan beletenni az olajba, majdnem fél méter magasból belezubbant a serpenyőbe. Az arcom, a nyakam, a kezem tele lett égési sebekkel. Fájt. Sírva fakadtam.
Csipogott az élet körülöttem. Először csak nagyon távolról hallottam a hangokat, a fény a szemembe is csak lassan és messziről jött vissza. A fejemet még nem, a szemem vittem körbe. Szemben a fotocellás ajtón ki-be járkált susogó papucsban a fehér köpenyes személyzet.
Írj valami másról, mondom magamnak. Mert magamhoz beszélek, igen, hangosan. Írj, mindegy miről, csak más legyen, ne az, amiről mindenki beszél, végre ne az legyen, amiről mindnyájunknak beszélni kell. Lapozom a könyveket, mennyi jó olvasmány, lennie kell valahol egy szónak, ami elindít egy gondolatot! Semmi.
Félhomály, pult, kényelmes bőrfotelek, külön szeparék asztalkákkal, ülőhelyekkel; odébb, a terem végében egy hatalmas fémrúd, a munkaeszköz a táncosoknak. Helyet foglalnak, idősebb, jócskán alkoholos társukat is „elhelyezik” az egyik fotelben, aki azonnal el is aluszik, ők pedig reményteljesen ülnek le a helyükre...
Ma a Színház Világnapja van. Most van múltja és jövője, csak jelene nincs. Ezért nehéz most bármit megfogalmaznom.
A teljes kijárási tilalom előtt egy nappal felugrott hozzám a nővérem, néhány Nőilegért – legyen mit olvasnia a vesztegzár idején. Búcsúzáskor azt kérdezte: akkor hát találkozunk majd az új világban?
Az egy hónapig tartó csomagolás - szelektálás - sírva kidobás - nosztalgiázást követően a cuccokat behordtuk barátokkal a félig kész házba. Én azzal a meggyőződéssel cuccoltam, cipekedtem és szerveztem mindent, hogy én tényleg itt is fogok lakni ezután, az építés alatt levő házban. Abszolút mindenki komplett eszementnek mondott, és meg kell hagyni, kis távolságot tartva, hogy nagyjából igazuk volt – Zsuzsa házépítésének befejező része.
A galambászat szubkultúra: mindenhol ott vannak a galambászok, látszólag teljesen átlagosak, aztán kiderül…. A párom is galambász. Következésképpen számos olyat tudok a postagalambászat rejtélyeiről, amit soha nem akartam tudni. De a valóság ez: a galambászat életünk része.
Amikor a járvány véget ér, fájni fog, hogy mennyire féltem. Fájni fog kicsinyhitűségem és fel-feltámadó, az emberekből kiábránduló tapasztalataim. Fájni fog kétségeskedéseim szégyene. És majd megnyugtat a csakazértis eltökéltségem, mint gyermekkoromban a zajló jégen való átfutásom. Ha félek is, ha remegek is, úgy is átfutok. Át kell jutnom. Nem fogom feladni.
Jócskán megritkultak a kutyás bandázások, kiürült a város, de a napi – elővigyázatos – séta nem maradhat el. Ismeretlen időszak első napjaiban kutyagolunk Vifivel, s a ráérős feszültségoldó séta átértékelésre késztet.
Te mit veszel észre elsőre, ha egy sérült gyerekkel találkozol? Hogy tolókocsiban van? Hogy kicsavart, görcsbe rándult kezekkel kalimpál? Sikít? Folyik a nyála? Nem néz a szemedbe? Torz? – Félsz tőle? Érthető. Ahogy az is, hogy a legtöbben a fogyatékosságait látják meg először.
A virágbolt előtt megtorpant. Maga sem értette, miért, de betért. Bizonytalanul választott ki egy aprócska, élénk virágot. S ott lengett a kérdés: mit mond, miért is viszi? Ez forgott fejében még akkor is, mikor az ajtón belépett.
A hegyek lábánál nőtt domb: ő nevezte így önmagát. Püspöki jelmondata – Nem futamodom meg a munkától – mély értelmű utalás volt munkával és szenvedéssel teli életére. Erdély történetének egyik legnagyobb hatású személyisége: Márton Áron.
A vastagbélrák világszerte a harmadik leggyakrabban előforduló-, valamint a második leggyakrabban halált okozó rákfajta. Épp ezért ajánlott szűrővizsgálatra jelentkezni akkor is, ha semmiféle panasza nincs az embernek.
Az anyagi javak felértékelődésével a fogyasztói szokások folyamatosan alakulnak. Választásainkkal (és azok kommunikálásával) folyamatosan üzenünk: melyek számunkra a követendő értékek, vagy épp mit engedhetünk meg magunknak.
Anya, emlékszel? Emlékszel még arra, hogy hároméves voltam? Hároméves, s akkor, ott, a kicsi szobában nem voltak gondjaink. Apa nem volt otthon, s csak mi ketten voltunk. Ketten, és mesét olvastál nekem, a nagy meséskönyvből, amelyiket úgy szerettem.
Néhány nappal ezelőtt kerek születésnapot ünnepelt a Nőileg. Alapítók és régi munkatársak, újságírók, szerkesztők, fotósok és külsős szerzők együtt elevenítettük fel a lap történetének emlékezetes eseményeit, örömeink, nehézségeink és kalandjaink.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Mindig kíváncsi voltam az olasz délre, a csizma orrára, sarkára, sarkantyújára. Érdekelt egy átlagos itáliai hely, ahol nincs millió turista, világhíres múzeum, templom, kastély vagy tó sem.
Közeledik a nyár, amikor mindenki csinosabbnak, fittebbnek szeretné érezni magát. A rendszeres testmozgás mellett ehhez elengedhetetlen a minőségi alapanyagokból készült, egészséges ételek fogyasztása. Erre is megoldást jelenthet a paleo diéta.
A régi és az új egymás mellé helyezése, a természet közelsége, az egyszerűség és a funkcionalitás voltak a fő jelszavai a gyergyócsomafalvi építésznek, amikor dédnagyapja házának újragondolásába belekezdett. A végeredmény ennél is több lett...
Követi a divatot, de nem rabja annak, stílusa klasszikus, nőies, itt-ott egy kis izgalmas fűszerezéssel. Asztalos Ágnes kolléganőnk engedett betekintést a gardróbjába.
Rendszeresen, hetente több alkalommal fogyasztva, a gombák rákmegelőző hatásúak, D-vitaminnal látják el a szervezetet, hozzájárulnak az agy, valamint az emésztőrendszer egészségéhez, ezáltal a jobb immunitáshoz is.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.