Ha valakinek vezérfonal az életében közülünk a változás, lapalapító főszerkesztőnknek, Sebestyén Kingának kiváltképpen az. Míg korábban nagyjából háromévente változtatott az élete folyásán, immár kereken tíz éve, hogy egy projektre, a Nőilegre fókuszál.
Mindig azt hitte magáról, hogy (nagy)városi nő lesz. Ennek ellenére, mára már nem jelent gondot számára a paradicsom hónaljazása, vagy épp tíz-húsz pulyka feldolgozása, előkészítése. Kovács Eszter nagyot változott – velünk együtt – az elmúlt tíz évben.
Budapestről költözött haza Székelyföldre, a nagyvárosi nyüzsgést cserélte a család és barátok közelségére. A Nőileg valamiként a nagyvárosi életstílust pótolta számára, tíz éve ugyanis minden álma volt ehhez a csapathoz tartozni.
Bárhonnan is nézzük az évet, 2024-ről biztosan elmondható, hogy a befelé fordulás, a külső-belső rendrakás, a helyretétel éve lesz. Alapvető fontosságú lesz a lelki stabilitás megteremtése, vagy megőrzése, a rálátásra, megértésre való törekvés.
Mindenkinek másként zárul a naptári év, ahogy a helyzet, a hagyományok vagy a (meg)szokás hozza. De vajon december utolsó napján zárjuk bensőnkben is az évet? Egyáltalán van időnk és igényünk az elmélyült évértékelésre, évnyitásra?
Tíz éve ilyenkor kezdett összeállni a Nőileg alapító csapata. Akik velünk tartanak azóta, tudják, sokat változtunk. És ahogyan a lap maga, kollégáink is sokat alakultak. Ezúttal Csatlos Tünde vallott az elmúlt évtizedéről és saját fejlődési útjáról.
Enyészet – ritkán fordulunk ehhez a szóhoz – mélázik el Markó Béla író, költő, az RMDSZ egykori elnöke. Mint mondja, a természet jut eszébe róla, és ilyen értelemben már nem is olyan sötét ez a gondolat, hiszen a természet tavasszal föltámad, ősszel elenyészik, télen alszik, és készül a föltámadásr
Újra itt vagyunk, és ezúttal immár nem „csupán” nyomtatott lappal, de arccal, képpel, hanggal. Határtalan az örömünk, hogy az olvasók ismét kézbe vehetik októbertől a Nőileget, és bízunk benne, hogy ez ragadós: örömünkben az offline világot kedvelő olvasóink is osztoznak. De miben változtunk az elmúlt kilenc év alatt?
Először csak a korai felkelés esik nehezére. Őszi fáradtság, mondja, biztosan van ilyen. Neki is fog egy vitaminkúrának, sőt, uzsonnája mellé egy-egy almát is rak táskájába. Gyakran fájdogál a feje, alattomosan, de még elviselhetően. Emelnem kell a kávé adagom, gondolja, s ez ideig-óráig megoldani is látszik a problémáját… Vendégszerzőnk elkapta a trillázó fecskék búcsúdalát, telefújt papírzsebkendő kupac közt, fürdőköpenyben talált rá a lelki béke.
Aki nem tervez, a bukást tervezi meg – vallotta Winston Churchill, és bár sokaknak nem a kedvenc politikusa, mégiscsak igazat kell adnunk. Ám a tervezést is tanulni és gyakorolni kell, hogy rutinosak legyünk a tervezésben és újratervezésben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)
Egyre kevesebben hisznek benne, és egyre többen vallják: a változatosság a fűszer. A szexről beszélünk. Hosszan tartó monogám kapcsolatban. Utánajártunk, hogy szükségszerű-e a szenvedély, a tűz eltűnése a hosszú kapcsolatokból, és létezik-e ellenszere annak, amikor szürkülni kezd a házasélet – ha egyből nem is ötven árnyalattal. Kiderült: mint minden a világban, a hálószobai légkör is változik. Az nem mindegy, hogy ezt hogyan értelmezzük, és mit kezdünk vele. (Cikkünk a Nőileg magazin 2016. szeptemberi l
Gondolnánk, manapság a szex már Erdélyben sem tabu: önti magából a média, közbeszéd tárgya, a kocsmaasztal mellett és a hivatali mosdóban napi téma. Középkorú nők és a szex, s hogy hogyan alakul át a változókorban a szexualitás? Erről beszélni nem trendi, sőt, kínos. Két bátor hölgyet faggattunk arról, ami mindannyiunk története. (Cikkünk a Nőileg magazin 2014. júniusi lapszámában jelent meg).
Mi vagyunk az a generáció, akiknek elérhető lett a világ – mondja Bodó Melinda egy pálmafák közé kifeszített függőágyban, Balin, egy coworking iroda udvarán. Melinda álmaival nem olyan nehéz azonosulni, azzal a különbséggel, hogy ő megvalósította őket. Ráadásul nem is csak „kipipálási” szándékkal, hanem egy mélyebb, igazibb lét keresésében. Interjú egy Csíkkozmásról indult karrierváltóval. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)
A székelyudvarhelyi származású Marthy Barna neve sokaknak ismerősen csenghet, a Firkin nevű magyarországi kelta-ír punk formációnak volt 2015-ig a frontembere, ezt követően hozta létre a Marthy Dharma együttest, amely már sejteti, hogy Barna életében a zene mellett egy másik dolog is fontos szerepet kapott: koreai zen-gyakorló, és néhány éve Dharma mester lett.
Mekkora áldás, ha gyakran élsz meg felszikrázó pillanatokat, ha gyakran átfolyik rajtad az érzés, hogy jól vagy, jó helyen vagy, rendben van az életed és szép. Ha gyakrabban érzed magad elégedettnek, mint nem. Hogyan lehet eljutni ide? Honnan jön az áldás? Elég, ha jön, vagy befogadni is tudni kell? (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg).
Áhítat. Talán ez az egyik alapérzés, amellyel az erdélyi emberek zöme a fővárosra gondol. Hogy ezt génjeinkben elődeinktől kaptuk-e vagy egy legtöbbünkben önkéntelenül megszülető evidencia, hát vitatható. Duna-part, Lánchíd, Budai Vár, Halászbástya, Mátyás-templom, Gellért-hegy, Andrássy út, Hősök tere, Parlament: ez alap. Ezt azért látni kell, gyerekeinknek is, mert „magyarnak lenni büszke gyönyörűség”. Itt főként. Otthon pláné. Mindenhol is.
A klímaváltozás ma látható hatásai intenzívebbek, mint 20 éve gondoltuk – állapítja meg 2022-es jelentésében is az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási Testülete (IPCC). A jelentés igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a világ népességének közel fele most is küzd az egyre veszélyesebbé váló éghajlati hatásokkal. A klímajelentés értelmezéséhez Bartók Blanka klímakutató segítségét kértük. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
Valami történik a világgal, valami nem olyan már, mint volt. Olyan sok a furcsaság, s az emberek is egyre komorabbak. Nem látni mosolyt az arcokon. De hát minek is örülnének, amikor minden olyan gyorsan változik, és nem tudhatjuk, mit hoz a holnap? S a fiatalok! Ők aztán a lehető legfurábbak, minden más közepette.
Ha valakinek vezérfonal az életében közülünk a változás, lapalapító főszerkesztőnknek, Sebestyén Kingának kiváltképpen az. Míg korábban nagyjából háromévente változtatott az élete folyásán, immár kereken tíz éve, hogy egy projektre, a Nőilegre fókuszál.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Olvasom, hogy a dán iskolákban az év 6. hete az ún. Szex hét. Úgy tűnik, tőlünk északabbra nem kerülik a szexre utaló kifejezéseket a tanórákon. Ellenkezőleg, immár 14 éve ez a mindenkit érintő tematika kerül februárban az iskolai programok fókuszába.
Csak úgy, rövidujjasan szaladt hátra a kertbe, hogy ebédelni hívja a családot. Férje a gyümölcsfákat metszette, a gyermekek tavaszi kerti munkákat mímelve játszottak. Szelíden cirógatta meztelen karját a nap, és az a szó jutott eszébe: kegyelem.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
A nyomtatott lap újraindulásának örömére gondoltunk egy merészet, s az elkövetkezőkben kis „magamutogatásba” kezdünk: betekintést engedünk kollégáink gardróbjába is. Egyúttal pedig arról faggatjuk egymást, hogy kinek mit jelent a stílus?
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.
Bár egyre több a napsütés, s szívünket melengeti már a csicsergő madárdal, alig bírjuk kivárni az igazi tavasz érkezését. A hosszú tél elnyelte a vitaminkészletünk, épp ezért epedünk valami zöld, valami zsenge, valami tavaszias íz után.
Talán nem is gondolnánk, hogy egy tányér forró leves mi mindenre képes. Ezt most már a tudomány is megerősíti: a leves nemcsak összetevői által javít a közérzetünkön, hanem azáltal is, hogy miközben elfogyasztjuk, azt éljük meg, hogy gondoskodnak rólunk.
A bonchidai Bánffy-kastélyban húsz évvel ezelőtt jártam először. Kollégáimmal együtt felháborodva faggattuk tanárunkat: Miért? Ki tette? Ki nem tesz most semmit...? Ő aztán mesélt egyet-mást a kastély zaklatott múltjáról.