Világszerte téma, hogy a járvány milyen mértékű pszichés hatásokat, egyensúlybomlásokat, mentális bajokat okoz, okozhat majd, illetve milyen lenyomatot hagy emberek...
„A waldorfos gyermekek szeretnek iskolába járni” – állította és hangoztatta mindenfelé Vekerdy Tamás gyermekpszichológus, aki már a ’80-as évek közepétől...
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egészségünk mindig szolgálni fog, majd csak öreg korunkra kell számolnunk a betegségekkel, reménykedünk, hogy hátha...
Nem nagyon ismerünk olyat, ami a történelem során erőteljesebben hatott volna művészetre, eseményekre, filozófiára, illetve az egész emberiségre, mint maga...
Járványhelyzet van, vakcina van, és látható, hogy miközben szekértáborok alakultak eleve a vírus létezésével, súlyosságával kapcsolatban, a beoltás körül is...
Mielőtt bárki is megkövezne, szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok orvos, dietetikus, életmód-tanácsadó. Nem vagyok a téma avatott szakértője, egy változó korú nő vagyok ennek kevéske előnyével és rengeteg hátrányával. Személyes tapasztalatomat szeretném megosztani, bárminemű következtetések levonása nélkül.
Mindenféle napok voltak mostanában: a méhnyakrák elleni küzdelem hete, házasság hete, szerelmesek amerikai nagyünnepe. Személyes érintettségem okán mindenik mellé rendelhetnék egy morgást– mostanában inkább a morgás megy nekem, mint a jövőbe tekintő reménykedés.
Ül velem szemben egy harmincas évei elején járó nő. Szeme riadt, szinte horgonyt vet a tekintetembe, hangja hol tőle idegenül határozott, hol bensőségesen megtört. Hazajöttek a párjával az ünnepekre, amúgy már három éve külföldön dolgoznak. Az egyetem befejezése után mentek el, hogy gyűjtsenek pénzt közös jövőjük, házuk megalapozásához, felépítéséhez. Pánikrohamok gyötrik, egyre erősebbek és gyakoribbak, már dolgozni sem tud, fél egyedül. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Megdicséri férjét a szépen felaprított fáért. Veled jó élni, mondja neki, miközben az újságpapírt összegyűrve beteszi a forgács alá a kályhába, és meggyújtja. Néhány perc múlva a forgácsok lángolnak, már rakja is rá a szép egyenletesre hasogatott fát, s a kályha közepére tolja a vízzel töltött fazekat.
Szülinapom van. Igen, nagyon köszönöm a jókívánságokat, nagyon megható, hogy ilyen sokan gondoltatok rám, miután a barátlistákon oldalt került mellém egy torta, hogy felhívja erre a figyelmet, most még én magam is emlékeztetlek a dátumra. Egész évre feltöltődtem szeretettel. De mi marad, mikor kikapcsolom az internetet?
A fiatalokról szeretnék írni. Róluk, akik a legtöbbször csak elszenvedői ennek az egész áldatlan járványhelyzetnek. Jómagam is tanítok. Felülírom, újratervezem az eddig megszokott gyakorlati kereteimet, és a kreatív online jelenlétet gyakorlom.
Január második hetében hívtak telefonon, hogy tájékoztassanak, egyházi alkalmazottként benne vagyok a beoltandók második körében. Igénybe veszem-e az oltást? Igen, persze, válaszoltam. Amikor rám kerül a sor, kérem, értesítsenek!
Az már mindannyiunknak világos, hogy az idei év egyik legvitatottabb témája a védőoltás. Sokan, még a sokat látott-tapasztalt-tanult emberek közül is megkérdőjelezik, hogy melyik döntés jár nagyobb kockázati tényezővel, és ez sokakra hatással is van. Tudjuk, nem minden cím és fokozat jelent kompetenciát minden kérdéskörben, ezért jó, ha erre is figyelünk, amikor tájékozódunk. És hogy mennyire el tud bizonytalanítani a sokféle információ, akkor is, ha értelmesen próbálunk tájékozódni? – Demeter Melinda foglalta össze.
Kultúra ma, holnap, múltból és jelenből. Hogy a jövőben mi lesz vele? – Forró Gyöngyvér alkalmi szerzőnk a sok kérdés mellett egyértelmű választ ad, avagy legalábbis eddigi tapasztalatainknak köszönhetően mi úgy hisszük, a kultúra élethosszára, mibenlétére ez (is) a válasz.
Jelentőségteljesen tud hallgatni, gyakran fejet csóvál: az úgy nem lesz jó, ezt így nem lehet. Mindenkinél jobban ért az autókhoz, ismeri a csaptelepek fájdalmait vagy megingathatatlanul tudja: minden népek alfája a székely... Tavaly hónapról hónapra közismert férfiak írtak rólunk, nőkről, idén mi vesézünk ki – kicsit sem komolyan – néhány tipikus pasit. A januári hónap kedvence dr. Éneztis Tudom, az elméleti fotelakadémia önjelölt professzora, a mindenhez (is) értő Szaki. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Annyira szimpatikus volt nekem ez az öreg bácsi, aki egy kovács, és zsebkéssel (bicskával) a kezében csak úgy le tudott kanyarítani mindenféle hályogot. Nem értettem pontosan, hogy mi is ez a hályog, de a magyartanár néni elmagyarázta, és a szövegben is volt bőven arra utalás, hogy a szemhályog bizony csúnya dolog (már annak, aki látja, mert vakságot is okoz, szóval nem mindenki látja...). Strázsa Jánosnak jó lenni, én is ő akartam lenni: operálni könnyedséggel hályogokat, hogy a hírem elmenjen még Bécsbe is. És felháborítónak találtam – de tényleg, aludni is alig-alig tudtam a dühömtől –, hogy ezt a kivételes tehetségű embert eltántorították a műtétektől. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Általános emberi tulajdonság, hogy sokszor szeretnénk tudni, mit gondolnak rólunk mások. Ez még velünk, pszichológusokkal is megesik, még akkor is, ha tudjuk, hogy mások véleménye nem feltétlenül mérvadó. Gyermekpszichológusként viszonylag könnyű dolgunk van, hiszen -akárcsak az óvónők-, időnként mi is a kendőzetlen valósággal szembesülünk akarva-akaratlanul. Ez a valóság néha elgondolkodtató, néha kínos, néha szórakoztató, de szerencsére leginkább szívmelengető.
Nem meri egyedül kezébe venni az okostelefont, mert fél, hogy összevissza simogatja, és valamit elront rajta. Unokái biztatják: Ne félj, mama, ezt nem lehet elrontani. A televízió távirányítóját is csak hosszas rábeszélés után és nagyon óvatosan nyomkodja. Nem e világból való vagyok már, mondogatja, és belevillan, hogy Jézus is ezt mondta a főpapi imádságában. Nem e világból való vagyok.
Órák óta farkasszemet nézek a kijelzőm sarkán a naptárral. Alig egy hét telt el az évből, vége a kaotikus 2020-nak. A naptári verziójának biztosan, a tiszta lapú határidőnaplónkat immár kezdhetjük befeketíteni. Egyelőre minden más változatlan folytatódik.
Van egy bokszzsákom. Fekete-fehér, és amikor ütöm, valóban nincsenek színek. Csak a dühöm van és én. Nem a sport iránti rajongásomból vettem, és nem is vágyom babérokra. Évekkel ezelőtt azért lett, mert nehezen kezeltem a bennem levő feszültségeket. Azóta itt lóg a lakásban.
Szoros közelségben a kicsivel, összefonódva születés után is, vagy inkább vágjunk bele minél hamarabb az önálló alvás kialakításába? Nagy kérdés ez sok családban, bár manapság mintha egyre népszerűbb lenne az együttalvást választani. A döntések hátterébe is bepillantottunk. (A teljes cikk...
Sinka Erzsébet és Ignác neve nem ismeretlen az udvarhelyieknek: Erzsike és Náci – ahogyan a legtöbben ismerik – alapítói voltak az egykori népszínháznak, s Náci bácsi azóta is fel-felbukkan a Tomcsa Sándor Színház egy-egy előadásában. A székelyföldi kisváros elválaszthatatlan párosa...
Nem nagyon ismerünk olyat, ami a történelem során erőteljesebben hatott volna művészetre, eseményekre, filozófiára, illetve az egész emberiségre, mint maga a szerelem. Előkelő helyre soroltuk hát mellékleteinkben az érzést, és februárban Igent mondtunk a szerelemre. Megkérdeztünk másokat is, úgyanígy éreznek-e,...
Hatalmas vörös rózsacsokorral száll le a repülőről, hogy a fél fedélzet tudja: nőhöz érkezik, s mivel szerelme forró lángja hajtja, a megszokottnál sebesebben suhan a fapados általa. Múlt hónapban a Szakértő Férfit vettük górcső alá, februárban a Hősszerelmest próbáljuk kikódolni...
„Tudom jól, hogy gyönyörű vagyok, csak néha nem érzem annak magam. De tudom, hogy ezen is túl fogok jutni.” Akár mottója is lehetne a body positivity mozgalomnak az, amiről a mozgalom egyik legütősebb képviselője, a többszörös Grammy-díjas plus size, színesbőrű...
Van egy amerikai televíziós valóságshow, néha ottfelejtem magam előtte. Arról szól, hogy amerikai középkorú férfiak és nők náluk húsz évvel fiatalabbakkal ismerkednek az interneten és alakítanak kapcsolatot – a férfiak többnyire ukrán és orosz fiatal lányokkal, a nők legtöbbször fiatal...