Egy amerikai tanulmány szerint a tini lányok többsége naponta akár 2 óra 39 percet is eltölt a TikTok „társaságában". A TikTok fejlesztői ugyanis jól ráéreztek arra, hogyan kell addiktívvá tenni a felületet. Úgy találták ki, hogy beszippantson.
Télen kicsit bezárkózunk, elvonulunk, lelassul az életritmusunk. Azonban ilyenkor is nagyon fontos, hogy megtartsuk a jó közérzetünket, mert kihat az egészségünkre is.
Elcsépelt, hogy a karácsony a szeretetről és nem az ajándékozásról szól, de azért tegyük a szívünkre kezünket: jóleső érzés pár apróságot elrejteni a fenyőfa alatt, s látni, egyaránt boldog, aki kapja, aki adta.
Az év végi túlhajszoltságból nehezen születik meg az ünnep békéje, holott úgy is készülhetünk, hogy az szembemenjen fogyasztói társadalmunk szokásaival, csökkentse a túlköltekezést, környezetszennyezést.
Hétéves kislány meséli, a suliban az a menő, akinek szép a ruhája. Aki látszólag kevésbé tehetős, azt a menők kiközösítik. Érdemes arról beszélgetni, mitől barát a barát, kivel jó játszani, ki áll mellettünk. Elvégre nem egy márkás nadrággal barátkozunk.
A gyermekek nem attól sérülnek, ha nyugtalannak vagy szomorúnak látják a szülőt, hanem attól, ha ezekről az érzésekről nem lehet beszélni. Hogy helytálljunk, magunkat is figyelnünk kell, saját szorongásunkkal is kezdenünk kell valamit.
Még meg sem születik gyermekünk, de azt már tudjuk, hogy nem szabad felkapatni, hopocálni, állandóan fölvenni. A babavárás időszakában ez jól is hangzik, aztán hamar rájövünk, nem biztos, hogy tartani tudjuk ezekhez magunkat.
December neve a latin decem („tíz”) szóból származik, utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban. A magyar népi kalendárium karácsony havának nevezi, az arvisurák álom havának, a 18. századi nyelvújítók szerint pedig a december „fagyláros”.
Beköszöntött a hideg – ki ne vágyna egy pihentető hétvégére egy olyan helyen, ahol meleg vizes medence, jakuzzi, szauna és egyéb kényeztetés várja? Csakhogy érdemes elővigyázatosnak lenni, mert egy wellness-hétvégén komoly fertőzéseket is elkaphatunk.
Napjainkban a víz olyan érték, amely nem áll korlátlan mennyiségben a rendelkezésünkre, ezért mindent meg kell tennünk, hogy már a forrásánál minél több esetben megakadályozzuk a szennyeződést. Beszélhetünk-e ma még tiszta vízről? Szükség van-e az otthoni vízszűrő berendezésekre? Mit tehetünk mi azért, hogy legyen iható vizünk? (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában jelent meg.)
Nagy Sarolta négyéves volt, amikor cukorbetegséggel diagnosztizálták. Belenőtt a „cukros” életbe, elfogadta, sőt, olyan családoknak segít, akik most csöppentek ebbe az élethelyzetbe, de vele is előfordul, hogy szabadságra küldené ezt az állapotot.
Felelősség – még felnőttként is súlyos tartalmat tulajdonítunk pusztán a kifejezésnek is, hiszen bizonyos szintű lelki érettséget társítunk hozzá. Hogyan lehet ezt a felelősségtudatot kialakítani gyermekkorban? Mi az, amit elvárhatunk a kicsiktől? Hogyan tanítsuk nekik, ami néha nekünk is akadozva megy? Kosután Laura iskolai tanácsadóval, családterapeutával jártuk körül a témát, a felnőtt egyéniségét, gyermekével való kapcsolatát alapul véve közelítettük meg ezt a megosztó kérdést. (Cikkünk a Nőileg maga
Botházi Mária a BBTE újságírás szakán egyetemi oktató, tudományos kutató, újságíró, szerkesztő, legutóbbi kötetének – Fűnyíró a Tündérkertben – már a címe is sugallja, hogy igen, ebben a nőben van humor. Látnak-e „fantáziát” az újságírásban a mai fiatalok? Kell-e temetni a (nyomtatott) sajtót? A novemberi nyomtatott lapban őt faggattuk, mit gondol.
Törekszünk kívül-belül oldani a merevségeket, kitisztítsuk az energiautakat, hogy szabadon áramolhasson a masszírozott személyben lévő életenergia. A teljes testre koncentrálunk, hogy megtaláljuk a pontokat, ahol az energia nem mozog, és felszabadíthassuk azokat.
Az őszutó-, Szent András- és az enyészet hava is november, a régi római naptár kilencedik hónapja. A 18. századi magyar nyelvújítók a gémberes elnevezést javasolták a hónap elnevezésének, és aki ismeri a novemberi erdélyi ködöket, a kabátok alá bebújó, kíméletlen szelet és a csontig ható, késő őszi esőket, talán egyetért velük: legszívesebben ki sem bújna a paplan alól karácsonyig.
Újra itt vagyunk, és ezúttal immár nem „csupán” nyomtatott lappal, de arccal, képpel, hanggal. Határtalan az örömünk, hogy az olvasók ismét kézbe vehetik októbertől a Nőileget, és bízunk benne, hogy ez ragadós: örömünkben az offline világot kedvelő olvasóink is osztoznak. De miben változtunk az elmúlt kilenc év alatt?
Aki nem tervez, a bukást tervezi meg – vallotta Winston Churchill, és bár sokaknak nem a kedvenc politikusa, mégiscsak igazat kell adnunk neki. Ám a tervezést is tanulni és gyakorolni kell, hogy rutinosak legyünk a tervezésben és újratervezésben.
Tudjuk, hogy egy szülő mennyire büszke tud lenni gyermekére, amikor olyan kis cuki, vagy később, amikor valamiben kitűnik. Szeretjük megörökíteni a jeles pillanatokat, csakhogy sokan itt nem állnak meg: büszkeségük tárgyát megmutatják az egész világnak.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.
Van bennünk egy ősi, ösztönös reflex: néhány másodperc alatt felépítünk valakiről egy teljes történetet. Mintha ismernénk. Mintha el tudnánk képzelni az életét, a munkáját, a személyiségét. Pedig mindössze néhány vizuális morzsát kaptunk.
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
Tudtad, hogy egy ember átlagosan évente 72 kilogramm élelmiszert pazarol el? Hogyan lehetnénk tudatosabb vásárlók, fogyasztók? Erről is kérdeztük Antal Imolát, a Food Savers kezdeményezés kommunikációs szakemberét.
Hová kerüljön a sampon? Hát a kondicionáló? Hogyan kell ápolni a fejbőrt, és miért nem mindegy, hogy mikor fésülködünk? Hajápolási kisokossal jelentkezünk az év első Kencéjében.
A Nőileg szerkesztőségében sokan szoktunk év elején számot vetni az előző évről, remek vizuális módszer erre az előző évi fotóink visszanézegetése. Ezt tettük ezúttal is: kollégáink legjobb Gardrób-fotóit bányásztuk elő. Ezek voltak a kedvenceink.
Kívül-belül különleges: beton alapokon álló, faszerkezetes épület, amelynek falait vakolatba öntött szalmabálák töltik ki. Nem a spórolás a fő szempont – hangsúlyozza Gergely Orsolya és Miklós Csaba –, hanem a fenntarthatóság és az energiatakarékosság.