Megbocsájtani miként, önértékelés hogyan, mit tehetek, amikor már mindent megpróbáltam, stb.? – konkrét kérdéssel, de azért sokkal messzebbről indít általában...
Vitatkozunk, veszekszünk, büntetünk, válunk – dilemmázunk a megoldásokon. Párkapcsolati problémák okáról számos írás születik olyan szakemberek tollából, akikre odafigyelünk. Nemrégiben...
Irányítást akar, megéli az ellentétes érzelmeket – ez már a gyermek énjének kialakulását jelzi. Sorozatunkban az érzelmi intelligencia fejlődésének gyerekkori...
Sorozatunkban az érzelmi intelligencia fejlődésének gyerekkori szakaszait mutatjuk be. Korábban az érzelmek és a bizalom kialakulásának folyamatában igazított el pszichológus...
Hányszor haltál már bele kudarcaidba? Szégyelted veszteséged, fájt gyengeséged. S aztán Isten, mint a legmegbízhatóbb világítótorony, rád ragyogtatta szeretetének fényét, melyben megláttad, hogy kudarcaiddal, veszteségeiddel, gyengeségeiddel együtt szeretve vagy. Megértetted, hogy életed ajándék. Feltámadtál!
Küzdelmes és megbékélt kapcsolatom van Istennel. Ám ha pontosabban szeretnék fogalmazni, akkor az isteniség tiszta fenségességével való párbeszéd ez. Jelenvaló megtartó erő.
Az utóbbi hetekben nagyon sok téma örvénylik a közbeszédben, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy én lettem az elmúlt években sokkal érzékenyebb, vagy valóban érzékeny témákat viszünk-visznek nyilvánosság elé, valahogy felbátorodtunk.
A déli harangszót épp csak szétteríti a város felett a friss márciusi szél, amikor megszólal az iskola csengője. Fülsiketítő berregésére, mintegy varázsütésre elevenedik meg hirtelen az addig élettelen épület. A folyosók csendjét boldog gyerekzsivaj veri fel, az udvart pillanatok alatt lepi el a tantermekből kiáramló vidám siserehad, a tavasz és a szabadság mámorító illata úszik a levegőben.
Az első időpontot halasztani kellett, mert késett az oltóanyag. Előírtak egy második dátumra. Meglepően hatékonyan és pontosan, sőt figyelmesen működött a programalás, újraprogramálás, emlékeztetés. Pedig olyan balkáni ügyintézésre számítottam: programálnak, aztán váratnak, aztán elmagyarázzák, hogy ez így is a lehető legjobb, ami velem történhet, aztán visszaküldenek, mert még egy-két nyomtatvány hiányzik, megint váratnak, megint elmagyarázzák, hogy csak azért olyan bonyolult az ügy, mert nem végeztem el állampolgári kötelezettségeimet...
Mindig irigyeltem azokat, akik a határidőnaplót rendeltetésének megfelelően képesek használni: van egy füzet, ugyebár, benne hónapok, napok, be lehet karikázni, külön oldalra lehet bőven írni a teendőket, s vannak sajátos technikák ezeket vezetni. Hát nekem is volt sajátos technikám, elég kacagságos, de vállalom. Azt is, hogy ma késve tettem közzé egy facebook-bejegyzésünket... Pfuájj!
Kevéssel több mint egy évvel ezelőtt még a tagadás jótékony fátylán keresztül tekintettem az egyre valóságosabban fenyegető pandémiára. Az nem lehet, hogy világszerte hónapokra bezárjanak az iskolák – gondoltam. Az nem lehet, hogy akár évekre le kell mondanunk koncertekről, kirándulásokról, nagyobb, családi rendezvényekről, önfeledt baráti ölelésekről. Elképzelhetetlen, hogy felénk is maszkban közlekedjen mindenki az utcán, akár Ázsiában. Mire feleszméltem, hiánycikk volt a maszk, emlékszem, az első, leheletvékony anyagból készült példányt még aranyáron vásároltuk.
Sok történetünket csak a névtelenségbe burkolózva merjük megírni. Mert védjük a családot, magunkat. És ez legtöbbször így is van jól. A magazinban is előfordul, hogy a kollégák tollából érkeznek személyes történetek, melyek egy téma mélységébe engednek bepillantást. Persze álnéven. Könnyebb mesélni valakiről, mint azt mondani, ez vagyok én.
Ez az a kérdés, amely majdnem mindenik nőt felcseperedése óta valamely életszakaszában intenzíven foglalkoztatja. Bevallom, engem nagyon érdekelt kisiskolás korom óta. Amikor Robiba lettem szerelmes, ő pedig Évába. Vajon miért nem belém? Vajon én miben vagyok más, mint Éva? Talán nem vagyok annyira jó tanuló, olyan barna, olyan alacsony, olyan… bármi. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)
Az írásaimból talán már sejthető, hogy sosem volt egyszerű semmi az életemben. Nehéz puttony került a hátamra, aztán éld meg, át és túl saját magadat – ez volt az útravaló.
Mielőtt bárki is megkövezne, szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok orvos, dietetikus, életmód-tanácsadó. Nem vagyok a téma avatott szakértője, egy változó korú nő vagyok ennek kevéske előnyével és rengeteg hátrányával. Személyes tapasztalatomat szeretném megosztani, bárminemű következtetések levonása nélkül.
Mindenféle napok voltak mostanában: a méhnyakrák elleni küzdelem hete, házasság hete, szerelmesek amerikai nagyünnepe. Személyes érintettségem okán mindenik mellé rendelhetnék egy morgást– mostanában inkább a morgás megy nekem, mint a jövőbe tekintő reménykedés.
Ül velem szemben egy harmincas évei elején járó nő. Szeme riadt, szinte horgonyt vet a tekintetembe, hangja hol tőle idegenül határozott, hol bensőségesen megtört. Hazajöttek a párjával az ünnepekre, amúgy már három éve külföldön dolgoznak. Az egyetem befejezése után mentek el, hogy gyűjtsenek pénzt közös jövőjük, házuk megalapozásához, felépítéséhez. Pánikrohamok gyötrik, egyre erősebbek és gyakoribbak, már dolgozni sem tud, fél egyedül. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Megdicséri férjét a szépen felaprított fáért. Veled jó élni, mondja neki, miközben az újságpapírt összegyűrve beteszi a forgács alá a kályhába, és meggyújtja. Néhány perc múlva a forgácsok lángolnak, már rakja is rá a szép egyenletesre hasogatott fát, s a kályha közepére tolja a vízzel töltött fazekat.
Szülinapom van. Igen, nagyon köszönöm a jókívánságokat, nagyon megható, hogy ilyen sokan gondoltatok rám, miután a barátlistákon oldalt került mellém egy torta, hogy felhívja erre a figyelmet, most még én magam is emlékeztetlek a dátumra. Egész évre feltöltődtem szeretettel. De mi marad, mikor kikapcsolom az internetet?
Eltelt egy újabb év. Mindegyik más, mint az előző, de ez még másabb volt. Tavaly ilyenkor az ismeretlentől való félelem, az új élethelyzet, a változásban rejlő lehetőségek foglalkoztattak. Ma már némi tapasztalattal a hátunk mögött telve csalódással, dühvel, érzékenyebbek vagyunk,...
Három ujjal fogja kristálypoharának talpát, társaságban rá szegeződik minden tekintet. „Érzed ezt a kerek savasságot a bor utóízében? Enyhe mandulás felhanggal, ugyanakkor felfedezhetőek benne a bogyós gyümölcsök zamatos aromái, de a koraőszi naplementék illata is”. Ellentmondást nem tűrően mesél legújabb...
Bölöni, Selymes, Hadnagy. A három legeredményesebb erdélyi magyar focista. A sepsiszentgyörgyi Hadnagy Attila közülük az „újonc”, noha már ő is visszavonult, mert klubvezetői ajánlatot kapott attól a csapattól, amelyet ő juttatott fel az első ligába. Nem először sikerül ez neki:...
Szilcsu – sokan így ismerik. Egy éve költözött a Marosvásárhely melletti Nyomátra, és a helyi unitárius közösség lelkipásztora lett. Mondhatnánk azt is, hogy Szilágyi Szilamér más, mint a többi lelkész: rap-dalokra bulizik a gyerekekkel, stoppal járja a világot, hitről beszélget...
Ő mindent tud. Órákig el lehet játszani vele. Megvéd a sötétben. Akkor jön, amikor akarom – mesélik gyermekek képzeletbeli barátjukról. Mert van egy bizonyos korszak, amikor „megszületnek” ezek a képzelt társak, megfogják gyermekünk kezét, és átsegítik egy nehéz, megfelelésekkel, félelmekkel...
Van, aki azt mondja, a nőnap kapitalista ünnep, mert New Yorkból indult, van, aki azt mondja, kommunista ünnep, hiszen az orosz nők is megmozdultak. Valójában a nők a világ minden táján megpróbáltak kiállni a jogaikért, az egyenlőségért, egy emberibb életért....