Általában sokként ér mindenkit, ha daganatos megbetegedéssel kell szembenéznie. Magát a beteget és közeli hozzátartozóit is. Elkezdődik a kétségbeesett versenyfutás az idővel és a burjánzó kórral. Kórházi kezelések, sok esetben kapkodás mindenféle alternatív gyógymódhoz, miközben gyakran megfeledkezünk egy fontos dologról: nemcsak testből, de lélekből is vagyunk! Vannak módszerek, amelyek épp a lélek erejére, az ember gyógyulásban való aktív felelősségére helyezik a hangsúlyt – kiegészítve ezzel a szüksé

Nekem nem volt különösebb vallási neveltetésem, így nálunk leginkább szokáskérdés volt, hogy péntekenként tehéntúrós gombóc a menü. A nagyszüleim még tartották a rendszeres szerdai és pénteki böjtöt, ami főképpen a húsról való lemondásból állt. Az elmúlt évek rendszerei viszont aktívan tettek azért, hogy ez a szokás kikopjon az életünkből: a kommunizmus a vallási életet nem promoválta, a kapitalizmus pedig a mértékletességet… (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)

Az érzelmekről, belső megéléseinkről, mások gondolatairól való gondolkodás fontos összetevője az érzelmi intelligenciánknak, emellett egy nagyon komplex pszichés mechanizmus. Amikor arról gondolkodunk, hogy a másik személy éppen hogyan érzi magát, mi esne jól neki vagy mitől lesz mérges, esetleg azon töprengünk, hogy miért mondta nekünk azt, amit éppen mondott, akkor egy gondolkodási műveletet hajtunk végre.

Platón A lakomában, mely máig a legnagyobb hatású filozofikus dialógus és drámaköltészet Arisztophanészzel mondatja ezt: az emberek egy része régen egy egészként, két arccal, négy végtaggal, dupla testi erővel bírt, ám Zeusz tartva attól, hogy ellene szegülnek, egyedi módon büntette, kettészelte őket. Így is magyarázhatjuk tehát, hogy az emberek azóta is keresik másik felüket, és ha rátalálnak vélt párjukra, mámorító érzés lesz úrrá rajtuk, amit ma szerelemnek hívunk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. febr

Társadalmi elvárás a legtöbb kultúrában a határozottság, sőt a keménység is. Ezzel ellentétben az érzékenységet sok esetben a gyengeség jelének tekintik, ezért nincs könnyű dolga a szuperérzékeny embereknek. Bár kultúrától függetlenül a népesség 15–20 százalékát, nőket és férfiakat egyaránt érint ez a jellemvonás, mégis rengeteg negatív kritikát kaphatnak ezek az emberek a szenzitivitásuk miatt.

Az ENSZ közgyűlése 1999. decemberében nyilvánította november 25-ét a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává, hogy felhívják a figyelmet a problémákra. A Nőileg karakteres, tevékeny, véleményformáló nőket kérdezett arról, hogyan látják, miben nyilvánul meg manapság leginkább a nők elleni erőszak, és mit lehet tenni ellene. A válaszok annyira sokfélék, mint amennyire sokrétű a probléma maga.

Engedd el! – halljuk sokszor életünk során a kéretlen tanácsot egy-egy céllal, élethelyzettel kapcsolatban. De az elengedés tényleg ilyen egyszerűen menne? Vagy csak a száj mondja könnyedén, de a lélek alaposan megdolgozik vele? Kovács Márta csíkszeredai pszichológussal, gyásztanácsadóval beszélgettünk az elengedés természetéről.<

Az empátia az a képességünk, hogy felismerjük és megértsük egy másik személy érzelmeit. Ahogy Buda Béla szociálpszichológus fogalmaz: „a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelki állapotába." Empátiával rendelkezni elengedhetetlenül fontos a kapcsolatainkban, enélkül nem tudunk együttérzően viselkedni.

Seneca a belső békéről szóló értekezésében a görög euthymia szóval ίrja le a nyugalmat s lelkünk egyenletes működését. Ennek feltételeként a tisztánlátást határozza meg. Ahhoz, hogy a belső béke állapotát fenn tudjuk tartani, azt kell éreznünk, hogy az életünk alapvetően jó irányba tart. A saját belső békénk akkor érhető el, ha „kitartóan siklunk előre hajónk fedélzetén, itt-ott természetesen korrigálunk a pályánkon, de nem hallgatunk a zavaró szirének hangjára, akik a zátonyok felé terelnének minket” –

Ki mit kapcsol a béke fogalmához? Hogyan gondolkodtak róla régen, és hol tartunk ma a békében? Az októberi Nőilegben erre keressük a válaszokat. Markó Béla politikus szerint szeretet nélkül nincsen más, csak hidegbéke.

Hogyan állunk saját lelki egyensúlyunkkal? – a lelki egészség világnapján is érdemes feltennünk magunknak a kérdést. Idős emberek életútjuk végén arról számoltak be egy nagyszabású kutatás részeként, hogy a kiegyensúlyozott, boldogságban megélt pillanataikat viszik tovább magukkal, ez a legfontosabb, ami élettapasztalatként megfogalmazódott mindannyiukban. Ez pedig megerősίthet abban: a lelki egészségünk igencsak fontos, kardinális kérdés.

A békére mondunk igent a Nőileg magazin októberi lapszámában. A béke filozófiai értelmezéseiről, a külső és belső békéről Balogh Brigitta filozófust, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Semmelweis Egyetem docensét kérdeztük.

Amikor ez a cikk készült, még senki sem tudta, hogyan is indul az új tanév. Akármilyen is lesz a start és a folytatás, azért sejthető, hogy a szülő otthoni jelenlétére, a tanuláshoz nyújtott támogatására fokozottan szükség lesz. Vajon lehet ezt úgy csinálni, hogy ne legyen csatatér a tanulósarok? (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)

Bár a címben szereplő gyerekdal szövegével már az óvodás kor környékén találkoznak a gyerekek, legtöbben a pénz, a költekezés és megtakarítás fogalmának ismeretével nem rendelkeznek. Feltevődik tehát a kérdés, mikor érdemes zsebpénzt adni a gyereknek, vagy miként válhat ésszerűen költekező felnőtté a csemete – ehhez a kérdéskörhöz kerestük a választ. (Cikkünk a Nőileg magazin 2015. októberi számában jelent meg.)

Az anyagiak menedzselése az egyik legnagyobb aknamező, amin járnunk kell nap mint nap a házasságunkban, függetlenül attól, hogy sok vagy kevés pénzösszeg fut be a számlánkra hónapról hónapra. Az egyik legjellemzőbb és ugyanakkor legnehezebben alakítható probléma, ha a házastársak más-más pénzkezelési mintákat hoznak otthonról.

Becsöngettek. Újra benépesültek az iskolák és az óvodák. A szülők kicsit hátradőlhetnek, a délelőtti órákra a pedagógusok veszik át a nebulók nevelésének megtisztelő, ám korántsem könnyű feladatát. Ahogy telnek a hetek, nemcsak a sikerek és az örömök sokasodnak, hanem a kudarcok és nehézségek is. Verekedik, csúnyán beszél, nem akar tanulni, nem figyel, nem akar iskolába menni, bántja magát – a végtelenségig lehetne sorolni a panaszokat. Ahhoz, hogy mi felnőttek megfelelő segítséget nyújthassunk, meg kell

Szakmai és emberi tapasztalataim alapján olyan sorsokat, kapcsolatokat, félelmeket, szorongásokat és olykor megmagyarázhatatlannak tűnő viselkedéseket, érzéseket láttam, amelyeket családtagoktól örökίtettek át, akár több generáción keresztül, és ennek nem voltak tudatában. Ezen örökséget akaratunkon kίvüli batyuként hurcoljuk magunkkal, és sokan a feloldás, megoldás megtalálása helyett a menekülést választják. Pedig az örökölt traumák feloldhatóak!

Talán mindig is létezett a gyerekközösségekben a bullying jelensége. Megrázó, ha irodalmi művekben, filmekben találkozunk vele, de a legfájdalmasabb, ha közvetlen környezetünkben üti fel a fejét. Amióta már nemcsak egy kis közösség, egy osztály, egy csoport „ügye”, hanem kiömlött a virtuális világba is, még ijesztőbbé vált. Mit tegyünk, mit tehetünk, ha gyerekünket bántalmazzák? (Cikkünk a Nőileg magazin 2018. áprilisi számában jelent meg.)