Jólélek

Erdélyi identitásunk egyik velejárója, hogy „másnak”, a többségi léthez képest különbnek látjuk magunkat. Nekünk, kisebbségieknek egy kicsit több van: egy kicsit több belátásunk, egy kicsit több kihívásunk. egy kicsit több nehézségünk és talán egy kicsivel több összetartozás-érzésünk. Ebben a hangulatban hol észrevesszük, hol nem, hogy van, aki hozzánk képest is „kisebbségi”, van, akikhez képest mi vagyunk a „domináns többség”. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.)

Legtöbben a halálra gondolunk az elengedés kapcsán, és valóban az lehet az egyik legfájdalmasabb, pótolhatatlan veszteség. De egész életünkön át tanuljuk az elengedést: elengedünk barátokat, szerelmeket, munkahelyet, felnőtté vált gyermeket, álmot és kudarcot, vállalkozást. Míg élünk, tanuljuk – ki könnyebben, ki nehezebben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)

Te tudod mi az elsődleges szeretetnyelved? És a párodé? A gyerekeké? Szakemberek szerint fontos ezt mielőbb megismerni, és ha szükséges, elsajátítani, különben úgy érezhetik szeretteink, hogy nem szeretjük őket.

A párkapcsolat életünk egyik legjelentősebb köteléke. Mivel az életszerepeink kapcsolati alapúak, fontos foglalkoznunk a párkapcsolatban megélt érzésekkel, működéseinkkel, mintáinkkal és az ezekből adódó nehézségekkel. Önismereti munkával nagy lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy felismerjük, mi mozgat bennünket a párkapcsolatunkban, milyen érzelmeket élünk meg, mit hoztunk a családból, milyen módon tudunk kapcsolódni a partnerünkhöz. A párkapcsolat az egyik legnagyobb intimitást, testi-lelki közelsé

Mostohaszülőnek lenni nem könnyű feladat. Már csak azért sem, mivel a szó önmagában negatív érzéseket kelt: a mesékben szereplő gonosz mostohával asszociáljuk. Így azok a nők, férfiak, akik „mostoha” szerepbe kerülnek, rögtön hátrányból indulnak, le kell dolgozniuk a sztereotípiák miatt felépített gátakat a gyerekben, de a tágabb családi, illetve baráti körben is. Vannak példák azonban arra is, hogy lehet ezt jól csinálni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)

Van, aki bevallottan Facebook-betyár, van, aki kinagyított névjegykártyaként tekint közösségi oldalára. Az aktív posztolók számára nem is kérdés, hogy érdekes, amit ők megmutatnak, és igen, szeretik a lájkokat is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)

Pszichológusként sokszor felteszik nekem azt a kérdést, hogy melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák, hogy egy gyermek felnőve lelkileg egészséges lesz-e. Hogy van az, hogy egyes gyerekek, bár komoly traumákat éltek át, lelkileg megerősödve, hittel és bizalommal tekintenek mégis a jövőbe? Míg mások, látszólag kevesebb sérülést is egy életen át komoly súlyként hordoznak magukban. Sokan közülük fizikailag is belerokkannak.

Közhelyszámba megy, hogy ősszel sokkal többen válnak. A nyaralás egyben összezártságot is jelent, ami nem minden esetben tesz jót a kapcsolatnak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Van egy kisfiú, aki nagyon szeret olvasni. Még csak 11 éves, de már több mint 180 könyvet elolvasott. Olvas lefekvés előtt, de reggel, ébredés után is. Könyvet vesz a kezébe nyaralás alatt, utazáskor, és egy lusta, otthon töltött délutánon is. Tulajdonképpen mindig van nála könyv. Sőt, egy közösségi oldalt is létrehozott, hogy az olvasást népszerűsítse. Csipán Kristóf története. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Legyen szó egy megmérettetés előtti stresszhelyzetről, sikerről, kudarcról vagy szakításról, az, hogy miként észlelünk és értelmezünk bizonyos eseményeket, meghatározza az érzéseinket, a viselkedésünket, sőt, az általános jóllétünket is. Mindannyiunk gondolkodásában előfordulhatnak információfeldolgozási hibák, amelyek a valóságot, a tényeket torzítják. Olyan szűrők ezek, amelyeknek következtében egy-egy helyzetet negatívabban értékelünk, és ez kihat az érzelmi állapotunkra.

Félelem, kötelességérzet, bűntudat. Nem ezt kellene érezni, ha szeretve vagyunk. Mégis sokan esünk az érzelmi zsarolás csapdájába, engedjük manipulálni magunkat.

Könyvek, meditációs gyakorlatok tömkelege tanítja a jelenlétet, a pillanat megélését, s mintha egyre többen lennénk, akik arra ébrednek rá, hogy valahol a múlt-jövő tengelyén eltűnt a most. De a mában élés – élj a mának! – áhítata tévútra is vihet. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)

Ma már jót mulatok magamon, amikor eszembe jut, tinédzserként hogyan szaladtam a kedvenc fiúzenekarom turnébusza után, hogy autogramot kérjek tőlük, vagy miként vásároltam fel a teljes újságos standot, hogy le ne maradjak egyetlen rövid hírről sem a kedvenc zenekarom és Forma1-es pilótám kapcsán. Biztosan vannak kevésbé hevesen rajongó kamaszok, és valószínűleg nálam sokkal elvakultabbak is, de egy dolog bizonyos: a legtöbbünknek volt olyan időszaka kamaszkorában – vagy akár azon túl is –, amikor egy szt

Szülőként sokszor okoz fejtörést, hogy milyen játékot válasszunk a gyereknek: legyen fejlesztő, egyszerű fajáték vagy kisautó, Barbie-baba? Egyáltalán mennyi játék kell egy gyereknek? És van olyan, hogy rossz játék? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)

A lelki betegségek között a leggyakoribb zavar a depresszió a világon szinte mindenhol. Ez a megbetegedés kihat az emberi, családi kapcsolatok minőségére, a munkahelyi teljesítőképességre, a közérzetre, és nem utolsósorban az egészségi állapotra is.

Mennyivel könnyebb engedni neki bármit, amikor ordít és toporzékol. Mennyivel könnyebb megvenni mind a tíz csokit, és – ha nem féltenéd annyira a megfázástól – engedni, hogy a kedvenc szandálját húzza fel télvíz idején. Mennyivel könnyebb hagyni egész nap a táblagépét bújni, mennyivel könnyebb hagyni, hogy a teendőit ne vegye komolyan. Mennyivel könnyebb. Mint rábeszélni, megbeszélni, átbeszélni. Egyezkedni. Kompromisszumot kötni. Megvonni. Meghúzni a gyeplőt, de választási lehetőséget adni. Nevelni. (Ci

Karrier, család, szépség, függetlenség: csupa olyan dolog, amelyekben nőként a tökéletességre törekszünk. Igyekszünk az élet minden frontján maximumot nyújtani. S ha ez nem lenne elég, még hasonlítgatjuk is önmagunkat nőtársainkhoz. De miért? Simon (Köllő) Orsolya marosvásárhelyi pszichológust kérdeztük.

Kérj bocsánatot! Szinte nincs nap, hogy ez a mondat ne hangzana el óvodákban, iskolákban, edzéseken és otthonainkban. Egy gondolkodás és beleérzés nélkül odavetett „bocsi!” azonban romboló hatású, akárcsak az, amelyre rákényszerítjük a gyermeket.