Hover Zsolt református lelkész, feleségével és két lányával mesébe illő parókiában laknak. Az egyedi papilak minden zuga őket tükrözi: a hagyományok és a történelem szeretetét egy kis kreativitással, praktikusággal fűszerezték meg.
Már az utcáról halljuk a gyerekzsivajt, amikor Marosán Csaba és felesége, Emőke kolozsvári házához érkezünk. Az ötfős család otthona ékes példája annak, hogy az apró terek frappáns kihasználásával sok jó ember elfér egy viszonylag kicsi házban.
Ha a bejáratot büszkén őrző székelykapu, a gerendamennyezet, vagy a gondosan kiválasztott díszítőelemek mesélni tudnának, hosszasan ecsetelnék, miként vált valóra vendéglátóink otthonteremtő álma. Márdirosz Ágnes és Fazakas Levente otthonában jártunk.
Ferenczy Botond grafikus-dizájner és felesége, Gyöngyi kolozsvári otthona maga a tudatosság, a rafinéria, a praktikusság és a letisztultság összhangja.
Patakpart, tágas tornác és hatalmas udvar öleli körbe Faragóék mesebeli házát Gyergyócsomafalván. Faragó Zénó és felesége, Enikő egy olyan természetközeli életet biztosítanak gyermekeiknek, amilyenben nekik is részük volt, nagyszüleik jóvoltából.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Csupán tizenöt percnyi autóútra Kolozsvár nyüzsgő belvárosától, Györgyfalva egyik legmagasabb dombján, közel az erdőhöz található Haáz Bence, a Transilvania Filharmónia oboaművészének napfényes vályogháza.
Már a faluban úgy igazítanak útba, hogy „Zsófiék otthona egy szokatlanul magas, csűrszerűen meredek tetejű ház, könnyen megtalálják”. A kékre festett, hagyományos lak nem tűnik ki a Kolozsvárhoz közeli falu képéből, bájosan rusztikus.
Épp csak kiérünk Marosvásárhelyről, felkaptatunk a dombon, és mintha egy távoli erdőszélre értünk volna. Itt pillantjuk meg Fábián Gyöngyvérék házát. Nem hivalkodó, nem akar kitűnni a tájból, szinte beleolvad a természetbe.
A régi és az új egymás mellé helyezése, a természet közelsége, az egyszerűség és a funkcionalitás voltak a fő jelszavai a gyergyócsomafalvi építésznek, amikor dédnagyapja házának újragondolásába belekezdett. A végeredmény ennél is több lett...
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
Nem való a mi otthonunk a lapba – szabadkozik Nemes Annamária, a székelykeresztúri ifjúsági lakás ajtajában, de mi sem hagyjuk lebeszélni magunkat olyan könnyedén és gyorsan.
Régi csűr deszkáiból újragondolt, mesés kapun át érkezünk Koszta Ignácz fenyédi szalmaházába. Az ügyeskezű hobbiasztalos foglalkozása szerint zenetanár, de mindent IS csinál. Két évig tanulta a szalmaház építésének módját, s az összes bútor a keze munkáját dicséri. Az, hogy egész télen százötven (!) lejt költenek fűtésre – még a szigetelőanyagok iránt kevésbé érdeklődők számára is megéri a tovább olvasást – és gondolást. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában jelent meg.)
Értékmentés – ez volt az elsődleges célja annak, hogy Kosután Attila egy lebontásra ítélt ház faanyagát használta fel saját otthonához. A gyergyócsomafalvi építész élhető és fenntartható, mégis mai igényekhez igazodó házat épített helyi szokás szerint, kalákában. A házhoz tartozó hatalmas kert őszi pompájában fogadott minket, s a motívumgazdag, hagyományos technikával épült családi fészek házigazdái meséltek életük fontos döntéseiről. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)
Gyergyószárhegy a sajátos hangulatát elsősorban az épített örökségének köszönheti, s ahogy a kicsi utcácskákat járjuk, valódi kincsekre bukkanunk. Ilyen a Vargyas-Moni család otthona is, egy több mint százéves, nem szokványos parasztházból kialakított, meleg családi fészek, ahol az eredeti formavilágot megőrizve, napfényes, élhető tereket alakítottak a házigazdák. Gabi és Lajos – valamint két kislányuk, Janka és Dorka – megmutatták az állandóság és a változás csodás egyensúlyát. (Cikkünk a Nőileg magazi
Kis Provence egy Marosvásárhely melletti faluban: a kreativitás legyőzte a határokat, és sikerült e házba varázsolni azt a mediterrán hangulatot, ami a francia vidékies, elegáns otthonokra jellemző. A ház asszonyában, Csernik-Vass Kármenben gyakran feltörő ötleteknek köszönhető, hogy ez az otthon folyton változik. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg).
A széki asszonyok jelentős része a mai napig hordja a hagyományos viseletét. Ezek a nők egyszerre üde és különleges színfoltjai az olyan nagyvárosoknak, mint Kolozsvár vagy Budapest, ahová dolgozni, takarítani, vásározni járnak. Csorba Zsuzsa néni is közel negyven éve jár varrottasaival a Kárpát-medence legjelentősebb vásáraiba. Otthona egyszerre tükrözi hagyománytiszteletét, és őrzi munkája gyümölcseit, utazásai emlékét. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
Kora tavaszi napon kopogunk a bögözi Kincses portára, a tavasz ígérete már a levegőben, de még nem lehet eldönteni, hogy kint vagy bent van hidegebb, amíg bejárjuk a portát, s megcsodáljuk az 1880-as években épült házat: polgári miliő egy falusi házban, évszázados kincsek az elcsendesedés és a falusi feltöltődés szolgálatába állítva. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)
A szülők egyik legnagyobb aggodalma, hogy jaj, nehogy cigizzen, igyon, drogozzon a gyermeke. És aggodalomra tényleg van ok, hiszen amellett, hogy bizonyos addikciókat jól tolerál a társadalom, egyre több ilyen jellegű veszély is fenyegeti a fiatalokat.
Hétfő reggel van. Besüt a nap az ablakon. Lefőzök egy kávét. Leülök a laptop elé. Megnyitom a vágóprogramot. Egész hétvégén ezt vártam: dolgozhassak.
Mindannyiunknak van legalább egy zsigerből adott válasza a fenti kérdésre. Amilyen szűrőn keresztül értelmezzük a világ történéseit, olyan megfejtést „teszünk ki az asztalra”.
Ha meglenne mindenünk, nem kellene havat lapátolnunk télen. Hiszen arra is lenne ember. Ha minden is meglenne, akkor sem lenne meg minden. Kisember elmélkedései nagy télben.
Össze kellene már csomagolni s odaadni valakinek. A terhesnadrágokat, a szoptatós melltartót, a kis rugdalózókat, a tenyérnyi ruhácskákat, a cicafüles fürdőlepedőt, mindent. Mert lejárt, elmúlt, megnőttek, hála Istennek!
Mintha csak előírás volna, hogy az őszi színkavalkád lejártával a tavaszi kikeletig búcsúzni kéne a színes ruháktól is. Így aztán végképp teljes a kép. Ha nem volna elég színtelen, letargikus amúgy is minden.
Ül velem szemben egy harmincas évei elején járó nő. Szeme riadt, szinte horgonyt vet a tekintetembe, hangja hol tőle idegenül határozott, hol bensőségesen megtört. Pánikrohamok gyötrik, egyre erősebbek és gyakoribbak, már dolgozni sem tud, fél egyedül.
A januári nagy elhatározások, tervezések, újrakezdések súlya után az év második hónapja már egy jóval könnyedebb hangvételű, lazább hangulatú hónap.
Kerek egy hónap múlva indulunk a néptánccsoporttal a már hagyománnyá vált nyári turnéra, Magyarországra. Persze látogatunk múzeumot és helyi látványosságokat is, de a szabadidőnk nagy részét
Amióta divatossá vált a Házasság Hetét ünnepelni, volt néhány próbálkozásom arra nézve, hogy a saját és a gyülekezetemben élő házasságok minőségén egy leheletnyit javítsak. Egyházam nevében? Isten nevében? A magam nevében? – végül is egyre megy.
Persze semmi nem úgy ment, ahogy elterveztük. Hónapokkal előbb megvettük a repülőjegyeket és lefoglaltuk a szállást, hogy a születésnapomat Budapesten töltsük.
Ahogy a színek újra megjelennek odakint, és az egyhangúságot felváltja a vibrálás, megújulásra vágyunk nem csak a ruhatárunk, de a tányérunk tartalmának tekintetében is. Könnyedségre vágyunk, élénk színű, könnyű, ropogós, harsogó összetevőkre.
A stílus számomra a szabadságról szól. Éppen ezért nem szeretem a „szabály” szót használni. Mégis vannak bizonyos öltözködési trükkök, amelyek ismerete nem korlátoz, hanem segít — mint egy titkos összetevő a kedvenc receptedben.
Hover Zsolt református lelkész, feleségével és két lányával mesébe illő parókiában laknak. Az egyedi papilak minden zuga őket tükrözi: a hagyományok és a történelem szeretetét egy kis kreativitással, praktikusággal fűszerezték meg.
„Csíkuhelyi” kolléganőnket ismerve, ezt a hozzáállást vártuk tőle, noha mindig „patentül” látjuk, mindig alkalomhoz illően öltözve. Az olvasás szeretete visszaköszön a kiegészítőin, olvasott nő ruhatárát turkáltuk, „péterbeás” darabokat találtunk benne.
Bár így, az év elején nehéz megbecsülni, hogy mely trendek lesznek legnépszerűbbek az elkövetkező hónapokban, azt már látni, hogy a dizájnerek mivel készültek idénre.
Nem egyszerű a nagyérdemű előtt lemosni az évetizedekig személyes páncélként szolgáló sminket. Nekem elhihetitek. Bizalmi lépés ez.