Gyermekként játszott a kőtömbök között, ma kőfaragó műhelyt vezet. Bár Ildikó nem faragja-vési a követ, mindent tud erről a szakmáról, édesapja révén megismerte annak csínját-bínját, és férjével viszi tovább a több generációs családi mesterséget.
Még egy kicsit itt megtapasztom, aztán karcolok rá ablakokat, így szépen. Ötemeletesre tervezem, a tetejét kirakom kagylókkal. Anyu azt mondta, építsek egy homokvárat, amíg ő elküld néhány levelet, elintéz egy-két telefonhívást.
Volt nálunk a tágabb családban egy ilyen mondás, hogy „hagyd el, majd, ha szerelmes leszel, vagy majd, ha érettségizel, lefogysz...” Istenem, hányszor hallottam én ezt?! Senki ember lánya nem várta úgy az érettségit, mint én. Persze, volt más oka is.
Szent Jakab hava ez a népi kalendáriumban, július 25-re esik ugyanis idősebb Jakab apostol ünnepe, akit leginkább a Szent Jakab-útról ismerünk. A több száz kilométeres zarándokút több településről indul, és valamennyi Santiago de Compostellában ér véget.
Ha belegondolunk, hogy ezelőtt 75 évvel milyen feladatai, kötelességei voltak egy nőnek, milyen elvárásokat támasztott felé a társadalom, kicsit fellélegzünk, hogy nekünk talán már nem ugyanolyanok a körülményeink. Vagy mégis?
Védjegye a vörös haj, mégsem szeret előtérbe kerülni. Szeret utazni, és meglepni a barátait gasztronómiai különlegességekkel. Podcast-sorozatunkban ezúttal D. Balázs Ildikó csíkszeredai újságíró kollégánkkal beszélgettünk.
A Nőileg Mutass jó példát! projektje révén ismertük meg sokan Vas Rékát, s még leánynevét viselte akkor is, amikor a csíkszeredai Magtár irodaház és közösségi tér létrehozója és vezetője volt. Idén ősztől Szentegyházán városmenedzseri tisztséget tölt be.
Ezrek számára ismerős a neve a GaGa rádió hullámhosszáról, de csak jóval kevesebben ismerik, milyen nő rejtőzik a hang mögött. Szerelem számára a rádiózás, de különböző rendezvények házigazdájaként is gyakran találkozunk vele Udvarhelyszéken.
Kalandvágy, jobb megélhetés, nyelvtanulás – a leggyakrabban ezekkel a célokkal költöznek külföldre hosszabb-rövidebb időre a fiatalok. A gyergyócsomafalvi Szekeres család is hasonló megfontolásokból indult útnak 2012-ben, Hollandiába.
Megkapja-e a kellő tiszteletet egy nő, ha biztonsági őrként dolgozik? Hogyan reagálnak a jelenlétére a mindennapokban? Egyáltalán miért akarhatja egy hölgy egy őrző-védő cég egyenruháját magára ölteni?
Amikor házat építettünk, szükség volt egy mintára a földből, a mintavétel után történt egy elemzés, és ez fontos volt az építkezés során. Egy ilyen munka a geológusmérnök feladatai közé sorolható? Ezt is megkérdeztem Biró Edinától.
Nyolcadikos volt, amikor sétált a Szamos partján, és megfigyelt egy kis szigetet a víz közepén, elhanyagolva, szeméttel tele, kacsák úszkáltak körülötte. Nagy-László Kinga változtatni szeretett volna a tájon, szebbé tenni azt. Ma már ez a munkája.
Mondd a szakmád, és megmondom ki vagy! Négy éve ezzel a felütéssel indult útjára a Mesterségem címere rovatunk, amelyben olyan emberekkel beszélgetünk, akik munkájáról nem feltétlenül tudjuk, mivel jár.
Gyakran szűkösnek bizonyul az időnk, nagy család, végeláthatatlan teendő, mindennek meg kellene lennie ma, most, akár tegnap. Kell-e egyáltalán a privát szférát menedzselni? Van, aki elzárkózik ettől, s van, akinek működésképtelen lenne nélküle az élete.
Románia egyik legjelentősebb építkezési cégének, a KÉSZ Romániának a gazdasági vezetője, nőként áll helyt egy férfiasnak számító iparágban. Pál Tünde ide vezető útját a fokozatos felfelé lépegetés jellemezte: húsz éve titkárnőként kezdett a vállalatnál. A két évtized tapasztalatairól, sikerekről és nehézségekről kérdeztük. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Néhány évtizede még nagy becsülete volt a kétkezi munkának – hangzik el gyakran az idősebbektől, és valóban, a szakmunkások száma igencsak megcsappant napjainkra, a gyakorlati oktatás pedig mintha “kiment volna a divatból”. Szűkebb térségünkben legalábbis szakiskolába nem csak azok iratkoznak, akik egy bizonyos szakmát ki szeretnének tanulni, hanem többnyire a "gyenge" tanulók. A "menő" gimnáziumok, líceumok és a szakiskolák között egyre nő a szakadék, melynek mélységében olyan társadalmi problémák rejtő
Napjaink munkaerőpiacán jelentős átalakulás kezdődött azzal, hogy egyre újabb generációk kezdtek elhelyezkedni. Noha az igazi áttörés még nem történt meg, a vállalkozásoknak lassan nyitniuk kell az igények felé, ahhoz, hogy elkerüljék a munkaerőhiányt, hangsúlyosabbá kell válnia a munkaerő megszerzése mellett a dolgozók megtartásának és a menedzselésüknek is. Ezekről a folyamatokról, az erdélyi munkaerőpiac még gyerekcipőben járó reformjáról és a HR jelentőségéről beszélgettünk Bencze Hajnalkával, a Médi
Csaknem tízéves munkaviszonnyal a hátam mögött - amely szinte azonnal az egyetemi alapképzés elvégzése után kezdődött - őszintén kijelenthetem, hogy ez az időszak, a húszas éveim tettek azzá, aki mára lettem: egy munkáját valószínűleg túlságosan lelkiismeretesen végző közgazdász. Néhány hete azonban felismertem magamban a reményvesztettséget... Fiatal vendégszerzőnk vívódásai kiégésről és reményvesztettségről, a továbblépés szükségességéről és bénító félelmeiről.
A Steve nem csak egy laza darab levezetni a napi fáradalmat, hanem nyomot hagy a nézőben. Az első perctől szorít, és olyan kérdéseket vet fel, amelyek a stáblista után is ott maradnak velünk. Másnap is, harmadnap is, egy hét múlva is.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a Rádió GaGa hullámhosszán Csizmadia Attila hangja, azt viszont talán kevesebben tudják róla, hogy szenvedélyes utazó: amikor csak teheti, világot lát, új kultúrákkal és emberekkel ismerkedik.
A minőség és a következetesség a szép, egészséges bőr titka. Az egészséges bőr pedig később kezdi öregedés jeleit mutatni, vallja Bondor Sipos Gyöngyi kozmetológus, a Mom’s Medicosmetics alapítója.
Szinte minden nő egy kicsit testképzavaros. Miért? Mert nem szokásunk tükörbe nézni. Mert nem bátorítottak, tanítottak meg elfogadni és szeretni magunkat. Sokszor az önelfogadás első lépése egyszerűen az, hogy merjünk belenézni a tükörbe.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.