A sportolni szerető emberek számára nyilvánvaló, hogy edzeni kell azt az izmot, amit erősíteni szeretnénk. Testünk több mint 650 izma közül azonban a gátizommal foglalkozunk a legkevesebbet. Sőt egyenesen tabutéma, nem szokás róla beszélni.
„Horkolok?! Méghogy én?!” – így is reagálhat, akinek megmondják, akarata ellenére megzavarta az éjszakai nyugalmat. Mi, nők hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a horkolás főként a férfiak „betegsége”, szeretnénk elhatárolódni ettől a zavaró jelenségtől.
Ha, mondjuk, húsz évig fizettem az adót, a bennvaló automatikusan rám íródik? – kérdezi egy olvasónk a jogi tanácsadónkat, Marosi Györgyöt.
Hogyan lehet egyeztetni a klasszikus formavilágot a kortárs alkotásokkal, hogyan lehet elegáns, mégis melegséget árasztó, kényelmes otthont varázsolni, és mindezt egy tömbházlakásban? Hogy megtudjuk, Szabó Soós Kláráékhoz, a Hargita Megyei Családorvosok Szövetségének elnöké
Kedves férfiak, itt a folytatás. További tíz „szabály”, amitől mi nők tutira elolvadunk és kikiáltjuk: egy talpig úriemberhez van szerencsénk!
Nem az a célom, hogy kioktassam a férfiakat, bár szinte biztos vagyok benne, hogy nem mindenben fognak velem egyetérteni. Azért született meg ez az írás, hogy aki úgy érzi, az tudja a tanácsokat megfogadni, s miért ne, belefoglalni az újévi fogadalmába.
Tetszik a meleg mediterrán, de szívünk hasad a hűvös skandinávért is? Szeretjük a vintage-t, de vonz a klasszikus fényűzés és a nagypolgári elegancia is? Legszívesebben minden stílust egybegyúrnánk? A megoldás: eklektika. Merészek és jó ízlésűek előnyben!
Néhány évtizeddel ezelőtt az emberek még csak hétvégente néztek alaposabban a pohár fenekére, mára azonban a hétköznapokban is központi szerepet tölt be az alkoholfogyasztás. Nem az ivászat térhódításáról akarunk okoskodni, sokkal inkább az italozási szokásról szeretnénk beszélni.
Kedves Olvasó, nem felejtettem el! Tavaly decemberben, az ünnepi asztalterítésről szóló írásomban azt ígértem, hogy visszatérünk az ünnepi vacsora fogásainak tálalására, valamint a poháretikettre.
Fenyőillat, karácsonyi dallamok, csillogó aranydíszek, ünnepi ízek. Család. Meleg. Szeretet. Legtöbbünk számára mindez alapvető december 24-én. Ám akadnak olyan gyerekek, akik még soha nem láttak karácsonyfát... Van, akit fűtetlen viskóból hoztak el télen, és semmilyen étel nem volt otthon, nem hogy beigli.
Hurrá, új sorozat indul! Ez a téma különösen közel áll a szívemhez, és nem a nyolcévnyi állami intézményi munkában szerettük meg egymást. A sztorik viszont szinte mind onnan vannak. Mindig érdekelt, ezért idén elhatároztam: addig tanulom a csínját-bínját, amíg má
Van, aki úgy gondolja, a nevelés szerves része, és van, aki szerint más módszerekkel is megtaníthatjuk a gyermeket a helyes viselkedésre. A régebb előszeretettel alkalmazott tenyeresről, körmösről, sarokba állításról, bizonyos dolgoktól való eltiltásról sokunknak vannak kellemetlen emlékei, szülőként mégis előkerül néha a büntetés mint eszköz. Mikor és hogyan büntessük a gyereket? Büntessük-e egyáltalán? Van-e haszna, hatása? Milyen más módszereket használhatunk? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. (
Egy ideje forgolódom az ágyban, talán elszenderedtem... Mintha álmodtam volna valamit, de jaj, itt a reggel, én meg úgy érzem, fejemre esett a zongora! – ismerős a forgatókönyv? Álmatlan éjszakák. Hogy tehetnénk jobbá, erről kérdeztük a szakembereket.
Sok még az elintéznivalónk, mielőtt beköszönt a hideg időszak. A nyár sok szempontból kényelmesebb, ilyenkor jóval kevesebb a cucc, amit magunkkal cipelünk. Igen, Hölgyeim (és Uraim), a női autókban található ruhatárra gondolok.
A konyha meghatározó eleme a bútorzat, de legalább ennyire fontos a praktikus, könnyen tisztítható, tetszetős falburkolat. Csempe vagy üveg, esetleg fém? Mit válasszunk, milyen stílushoz mi passzol? Sándor Szidónia Juliánna belsőépítész segít nekünk.
Az emberek közti viták, nézeteltérések és konfliktusok megoldásának igénye egyidős magával az emberiséggel. A veszekedések kezelésére kezdetben ott volt a furkósbot mint biztos recept, aztán ahogy fejlődött a társadalom, megjelentek a kifinomultabb, kevésbé drasztikus módszerek.
Képzeljünk el egy idilli lakást. Csukott szemmel, fejben rajzoljuk meg álmaink otthonát. Azt a helyet, ahová mindig szívesen térünk haza, ahol otthon érezzük magunkat, amely biztonságot ad. Biztos vagyok benne, hogy a kedves olvasó képzeletbeli tökéletes lakása eltér az enyémtől, de abban is biztos vagyok, hogy egy
Számos tévhit él az immunerősítéssel kapcsolatban. Gyakran felmerülő kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e rá, mikor és milyen készítményhez nyúljunk, ha tenni akarunk az egészség megőrzése, a szervezet megerősítése érdekében.
Van, aki életeket ment, más világra segít új életeket, és van, aki a haldoklás időszakát teszi elviselhetőbbé. Sárosi Ágota tizenkét éve dolgozik egy marosvásárhelyi magánklinika palliatív osztályán, súlyos betegségük végstádiumában levő betegeknél.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Főleg a hideg időszakban jellemző, hogy kiszárad, bereped a kezeink bőre: ilyenkor egyrészt jó megvédeni kezeinket az időjárás viszontagságaitól, de a bőr hidratálásáról is kell gondoskodni.
Elkezdődött a vásárlási őrület: leárazások, kettő az egy áráért, csak most, csak ennyiért. Minden fórumon ezzel bombáznak. A Black Friday immár nem egy nap, hanem egy egész hónapot felölel. Nehéz ilyenkor megtartani a józanságunkat…
Frusztrációt, lelkiismeret-furdalást okozhat, ha a közösségi médiában látott, ultra-filterezett világhoz hasonlítjuk magunkat. Ez nem feltétlenül a valóság, hangsúlyozza Gergely Orsolya szociológus A pszichológus konyhája legújabb kiadásában.
A Szakáli család nyikómalomfalvi házához vezető út tágas udvaron keresztül, gyümölcsfák között visz fel a dombra – mintha már az út maga is arra késztetne, hogy az ember kicsit lelassuljon, és megérkezzen valami igazán őszintéhez.
Ahogy lehűl a levegő, vastagabbak a pulcsik, hosszabbak a kabátok – és valahogy egyre nehezebb megtalálni magunkat a rétegek alatt. Ismerős az érzés, amikor felveszed a harmadik réteget, és már nem tudod, hol végződsz te, és hol kezdődik a sál?
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.