A sportolni szerető emberek számára nyilvánvaló, hogy edzeni kell azt az izmot, amit erősíteni szeretnénk. Testünk több mint 650 izma közül azonban a gátizommal foglalkozunk a legkevesebbet. Sőt egyenesen tabutéma, nem szokás róla beszélni.
„Horkolok?! Méghogy én?!” – így is reagálhat, akinek megmondják, akarata ellenére megzavarta az éjszakai nyugalmat. Mi, nők hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a horkolás főként a férfiak „betegsége”, szeretnénk elhatárolódni ettől a zavaró jelenségtől.
Ha, mondjuk, húsz évig fizettem az adót, a bennvaló automatikusan rám íródik? – kérdezi egy olvasónk a jogi tanácsadónkat, Marosi Györgyöt.
Hogyan lehet egyeztetni a klasszikus formavilágot a kortárs alkotásokkal, hogyan lehet elegáns, mégis melegséget árasztó, kényelmes otthont varázsolni, és mindezt egy tömbházlakásban? Hogy megtudjuk, Szabó Soós Kláráékhoz, a Hargita Megyei Családorvosok Szövetségének elnöké
Kedves férfiak, itt a folytatás. További tíz „szabály”, amitől mi nők tutira elolvadunk és kikiáltjuk: egy talpig úriemberhez van szerencsénk!
Nem az a célom, hogy kioktassam a férfiakat, bár szinte biztos vagyok benne, hogy nem mindenben fognak velem egyetérteni. Azért született meg ez az írás, hogy aki úgy érzi, az tudja a tanácsokat megfogadni, s miért ne, belefoglalni az újévi fogadalmába.
Tetszik a meleg mediterrán, de szívünk hasad a hűvös skandinávért is? Szeretjük a vintage-t, de vonz a klasszikus fényűzés és a nagypolgári elegancia is? Legszívesebben minden stílust egybegyúrnánk? A megoldás: eklektika. Merészek és jó ízlésűek előnyben!
Néhány évtizeddel ezelőtt az emberek még csak hétvégente néztek alaposabban a pohár fenekére, mára azonban a hétköznapokban is központi szerepet tölt be az alkoholfogyasztás. Nem az ivászat térhódításáról akarunk okoskodni, sokkal inkább az italozási szokásról szeretnénk beszélni.
Kedves Olvasó, nem felejtettem el! Tavaly decemberben, az ünnepi asztalterítésről szóló írásomban azt ígértem, hogy visszatérünk az ünnepi vacsora fogásainak tálalására, valamint a poháretikettre.
Fenyőillat, karácsonyi dallamok, csillogó aranydíszek, ünnepi ízek. Család. Meleg. Szeretet. Legtöbbünk számára mindez alapvető december 24-én. Ám akadnak olyan gyerekek, akik még soha nem láttak karácsonyfát... Van, akit fűtetlen viskóból hoztak el télen, és semmilyen étel nem volt otthon, nem hogy beigli.
Hurrá, új sorozat indul! Ez a téma különösen közel áll a szívemhez, és nem a nyolcévnyi állami intézményi munkában szerettük meg egymást. A sztorik viszont szinte mind onnan vannak. Mindig érdekelt, ezért idén elhatároztam: addig tanulom a csínját-bínját, amíg má
Van, aki úgy gondolja, a nevelés szerves része, és van, aki szerint más módszerekkel is megtaníthatjuk a gyermeket a helyes viselkedésre. A régebb előszeretettel alkalmazott tenyeresről, körmösről, sarokba állításról, bizonyos dolgoktól való eltiltásról sokunknak vannak kellemetlen emlékei, szülőként mégis előkerül néha a büntetés mint eszköz. Mikor és hogyan büntessük a gyereket? Büntessük-e egyáltalán? Van-e haszna, hatása? Milyen más módszereket használhatunk? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. (
Egy ideje forgolódom az ágyban, talán elszenderedtem... Mintha álmodtam volna valamit, de jaj, itt a reggel, én meg úgy érzem, fejemre esett a zongora! – ismerős a forgatókönyv? Álmatlan éjszakák. Hogy tehetnénk jobbá, erről kérdeztük a szakembereket.
Sok még az elintéznivalónk, mielőtt beköszönt a hideg időszak. A nyár sok szempontból kényelmesebb, ilyenkor jóval kevesebb a cucc, amit magunkkal cipelünk. Igen, Hölgyeim (és Uraim), a női autókban található ruhatárra gondolok.
Otthonunk szíve a konyha. Szívügyünk, hogy jól, sőt, nagyon jól érezzük magunkat benne, hiszen sok időt töltünk ebben a helyiségben. A konyha meghatározó eleme a bútorzat, de legalább ennyire fontos a praktikus, könnyen tisztítható, tetszetős falburkolat is. Csempe vagy üveg, esetleg fém? Mit válasszunk, mil
Az emberek közti viták, nézeteltérések és konfliktusok megoldásának igénye egyidős magával az emberiséggel. A veszekedések kezelésére kezdetben ott volt a furkósbot mint biztos recept, aztán ahogy fejlődött a társadalom, megjelentek a kifinomultabb, kevésbé drasztikus módszerek.
Képzeljünk el egy idilli lakást. Csukott szemmel, fejben rajzoljuk meg álmaink otthonát. Azt a helyet, ahová mindig szívesen térünk haza, ahol otthon érezzük magunkat, amely biztonságot ad. Biztos vagyok benne, hogy a kedves olvasó képzeletbeli tökéletes lakása eltér az enyémtől, de abban is biztos vagyok, hogy egy
Számos tévhit él az immunerősítéssel kapcsolatban. Gyakran felmerülő kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e rá, mikor és milyen készítményhez nyúljunk, ha tenni akarunk az egészség megőrzése, a szervezet megerősítése érdekében.
Kevesen tudnak felszabadultan kommunikálni a szexualitásról: körülírják, dadognak, lesütik a tekintetüket, viccelődnek, így próbálják palástolni zavarukat. Milyen folyamatok, értékrend működik a jelenség hátterében? Szemérmesség, gátlásosság vagy prűdség?
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a Rádió GaGa hullámhosszán Csizmadia Attila hangja, azt viszont talán kevesebben tudják róla, hogy szenvedélyes utazó: amikor csak teheti, világot lát, új kultúrákkal és emberekkel ismerkedik.
Szinte minden nő egy kicsit testképzavaros. Miért? Mert nem szokásunk tükörbe nézni. Mert nem bátorítottak, tanítottak meg elfogadni és szeretni magunkat. Sokszor az önelfogadás első lépése egyszerűen az, hogy merjünk belenézni a tükörbe.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.