Sántha Ágnes ízig-vérig marosvásárhelyi. A Sapientia EMTE szociológus oktató-kutatója hatalmas türelemmel és derűvel építgeti szakmai útját, emellett szeret duplázni: két doktori fokozatot is szerzett, ugyanakkor kétszer két gyermek szólítja édesanyának.
Dr. Horváth Emőke marosvásárhelyi patológus szakorvos, 23 éve oktatja, képezi a jövő orvos nemzedékét. Több évtizedes tapasztalattal a háta mögött, Emőke azt vallja, a patológia tökéletesen megfelel a nőknek.
Ha egy hashtaget kellene illeszteni a neve mellé, akkor az a #radon vagy a #mofetta lenne. Amíg 11 éves fia úszóedzésen van, Incze Réka elmeséli, hogyan lett a székelyföldi mofetták „nagykövete”.
Plugor Réka Sepsiszentgyörgyről indult, Kolozsváron tanult Szociológia-antropológia és Európai tanulmányok szakokon, majd Budapesten, a CEU-n mesterizett. Tizennégy évvel ezelőtt kicsit nagyobbat lépett a hétmérföldes csizmájával. Ma a Leicesteri Egyetem docense és tanszékvezető-helyettes a Munka, Foglalkoztatás, Vezetési és Szervezés Tanszékén. Párjával két kisfiút nevelnek a szigetországban. Mintha csak három perc telt volna el azóta, hogy a kolozsvári Max Weber Szakkollégium udvarán a tudományról és a
„Nagy személyiségek esetében mindig érdekes a kezdet és a vég, és ha valami kétely, bizonytalanság merül fel ezekben a kérdésekben, akkor az mindig izgalmasabb lesz a kutatás számára. Pontosan így vagyunk Petőfi halálával kapcsolatban is, tudományos álláspont létezik, de nincs száz százalékig megnyugtató válasz, bizonyíték” – indokolja, miért eredt helytörténeti kutatóként Petőfi Sándor nyomába Sándor-Zsigmond Ibolya, a székelykeresztúri Molnár István Múzeum igazgatója, Petőfi kutató. S bár a helyi legen
A klímaváltozás ma látható hatásai intenzívebbek, mint 20 éve gondoltuk – állapítja meg 2022-es jelentésében is az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási Testülete (IPCC). A jelentés igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a világ népességének közel fele most is küzd az egyre veszélyesebbé váló éghajlati hatásokkal. A klímajelentés értelmezéséhez Bartók Blanka klímakutató segítségét kértük. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
Gyerekkora óta járja az erdőket-mezőket, húsz éve kutató biológusként, dobrudzsai husáng néven új növényfajt fedezett fel. Mátis Attila botanikussal egyebek mellett a klíma-káoszról is beszélgettünk.(Cikkünk a Nőileg magazin 2021. december lapszámában jelent meg.)
Hasznosabb lenne a fiataloknak, a társadalomnak, ha több diákot íratnának szüleik reál szakokra, hiszen ott alakulnak ki azok a struktúrák, amelyeken az egész gondolkodásunk alapul – véli Dr. Soós Anna matematikus, egyetemi docens, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője.
A gyerekek által a szülőket is meg lehet tanítani a természet ismeretére, szeretetére – véli Macalik Kunigunda egyetemi adjunktus, aki oktatói munkája mellett tizenöt éve tart ismeretterjesztő foglalkozásokat, kirándulásokat. Biológusként az etnobotanika is foglalkoztatja, az, hogy miként lehet a nagyszüleink által ismert ősi tudást átmenteni a következő generációknak.
Nő ül a vadonban, körülötte, közvetlenül mellette csimpánzok mászkálnak, pihennek, játszanak, banánt majszolnak. Jane Goodall előtt tudományos igénnyel még senki nem került ennyire közel vadon élő állatokhoz. Igazi úttörő volt, tevékenysége korszakalkotó, világszerte ő a legismertebb női etológus és természetvédő. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)
Többször kérdeztük őt lapunk hasábjain, mert fontos, amit mond: rólunk, médiazabálókról, generációs és kulturális meghatározottságainkról. Minden mondata elgondolkodtató, és külön öröm, ha valaki képes másféle megvilágításba is helyezni lényeges dolgokat: ő Keszeg Anna, kultúrakutató.
A nő, ha fizikus, ha kutató, ha anya – hogyan léteznek egymás mellett ezek a szerepek, mik a nehézségek, hát az örömök – kérdeztük ezúttal dr. Ercsey-Ravasz Mária-Magdolnát. Felkeltette érdeklődésem ez: hálózattudományok alkalmazása az agykutatásban. Erről is mesélt.
Klímakutató – ez a fogalom annyira izgalmas manapság, ugyanis mindegyre az az érzésünk, hogy nem olyan a tél, nem olyan a nyár, mint régen volt… Lám, van valaki a környezetünkben, aki – leegyszerűsítve – pont ezzel foglalkozik. Bartók Blanka klímakutatót kérdeztük.
Társadalomtudós, kulturális antropológus – rendkívül sokoldalú személyiség, tudjuk róla, hogy nagy természetjáró, népszerű, nem csak a diákjai körében, amit mond, arra odafigyelünk. (Cikkünk rövid változata a 2021-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Egy kismama, aki végtelen örömmel és türelemmel játszik, beszél a kisdedével, emellett sokat sír és örül, ha nyugodtan letusolhat. Ismerős? Talán a világ összes kismamája ilyen. Nehezített terep, ha a kismama kerekesszékben van.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Olvasom, hogy a dán iskolákban az év 6. hete az ún. Szex hét. Úgy tűnik, tőlünk északabbra nem kerülik a szexre utaló kifejezéseket a tanórákon. Ellenkezőleg, immár 14 éve ez a mindenkit érintő tematika kerül februárban az iskolai programok fókuszába.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
A nyomtatott lap újraindulásának örömére gondoltunk egy merészet, s az elkövetkezőkben kis „magamutogatásba” kezdünk: betekintést engedünk kollégáink gardróbjába is. Egyúttal pedig arról faggatjuk egymást, hogy kinek mit jelent a stílus?
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.
Bár egyre több a napsütés, s szívünket melengeti már a csicsergő madárdal, alig bírjuk kivárni az igazi tavasz érkezését. A hosszú tél elnyelte a vitaminkészletünk, épp ezért epedünk valami zöld, valami zsenge, valami tavaszias íz után.
Talán nem is gondolnánk, hogy egy tányér forró leves mi mindenre képes. Ezt most már a tudomány is megerősíti: a leves nemcsak összetevői által javít a közérzetünkön, hanem azáltal is, hogy miközben elfogyasztjuk, azt éljük meg, hogy gondoskodnak rólunk.