Talán szégyenkezve vallod be magadnak, mert azt gondolod, hogy a szülői kompetenciádat csorbítja. Úgy hiszed, hogy nem hibázhatsz, mert a gyermeked a tét. De tudnod kell: te vagy a gyermeked legjobb édesanyja, az egyetlen édesanyja.
Lehet hálásnak lenni egy sérült gyermekért? Sokan nem értik. Talán én sem értettem volna korábban. De tíz éve tanulok egy másik nyelvet – egy olyat, ami nem szavakból áll, hanem tekintetekből, érintésből, türelemből, elfogadásból és jelenlétből.
Mihez van joguk a gyermekeknek? Melyek szülőként az iskolai lehetőségeink és hatásköreink? Hogyan váljunk nagyvonalúan az ő érdekükben? Megannyi gyermekneveléshez kapcsolódó téma, amelyet hónapról hónapra boncolgatunk Lukácsi Katalin ügyvéddel.
Az utóbbi időben már szinte gyomorideggel nyitom meg a különböző internetes felületeket. Gyakran gondolkodom azon, milyen hatással van az információáradat a mentális egészségemre, és hogyan fogja befolyásolni a gyermekeim életét.
A fiókodat létrehozó pillanattól kezdve, 2007-től, 2010-től vagy bármikortól, évtizedes digitális életrajzod minden eleme felhasználható arra, hogy egy algoritmus megtanuljon „emberként” viselkedni – a te személyiséged, preferenciáid és emlékeid árán.
Milyen jogok illetik meg lurkóinkat az iskolában? Hát a szülőnek, milyen lehetőségei és kötelességei vannak az iskolarendszerben? Hogyan rendelkezik a törvény a házi feladatról? Egyebek mellett ezek kerültek most terítékre.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
A szülői lét egyik próbatétele, amikor felnőnek és elmennek a családi otthonból a gyermekek. Ott marad a pár, és esetenként kiderül, hogy az apa és anya szerepe mögött már rég elveszett valahol a férfi és a nő.
Egyáltalán nem mindegy, hogy terhesen, várandósan vagy állapotosan ébredsz. Egy dolog azonban biztos: egyik sem fog kímélni… A szülővé válás, meglehet, életed kihívása. Tényleg az. Egészen addig, amíg fel nem merülnek más, örökérvényű kérdések.
A negatív érzéseket nem lehet elkerülni, elfojtani, bagatellizálni pedig hiba – ne sarkalljuk erre csemeténket sem. Ellenben arra megtaníthatjuk, sőt, meg kell tanítanunk a gyermekünket, hogyan ismerje fel és kezelje a rátörő érzéseket.
Kisgyermekkorban még éretlen az önszabályozás képessége. A mi viselkedésünk ezekben a kritikus pillanatokban meghatározó a jövőre nézve. Tudjuk mindezt, mégis nehéz végignéznünk, amint a sárkánybébink tűzcsóvaként lövi az elsöprő érzelmeit.
A szülők egyik legnagyobb aggodalma, hogy jaj, nehogy cigizzen, igyon, drogozzon a gyermeke. És aggodalomra tényleg van ok, hiszen amellett, hogy bizonyos addikciókat jól tolerál a társadalom, egyre több ilyen jellegű veszély is fenyegeti a fiatalokat.
Felelősségteli, tudatos szülőként kötelességünk (lenne) a gyermekeink legfőbb érdekeit szem előtt tartanunk minden élethelyzetben. Hatványozottan igaz ez válás esetén is. Hogyan lehet „jól” válni?
Fárasztják az értelmetlen tömegélmények, és bánja, hogy nem jut több ideje elmerülni az olvasásban, árulja el Nagy Endre, a Rádió GaGa műsorvezetője. A Proust-kérdéssora válaszolva azt is felfedi: pontosan mit is jelent a „kanapézás”.
Évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy – lehetőségeink szerint – korlátozni fogjuk a gyermekeink képernyőidejét. Akkor még nem tudtam, mekkora fába vágtam a fejszém.
Januárban tervezgetjük, márciusban pedig már alig várjuk: a nyaralás – főként, ha szeretünk utazni – sokszor az év fénypontja. Felmerül azonban a kérdés: „elég jó szülők” vagyunk akkor is, ha arra van igényünk, hogy néha ne a gyerekeinkkel legyünk?
Több mint tíz éve, hogy Mihály László, a „mi Lacink” elvállalta a Nőileg magazin tördelő-szerkesztői feladatait. Azóta szó szerint az ő kezei között alakult, formálódott a lap.
A Mentsétek Meg a Gyermekeket Egyesület legfrissebb kutatása szerint a tizenévesek 99 százaléka aktív legalább egy közösségi média platformon. De hogyan lehet szülőként eligazodni ebben a folyamatosan változó digitális térben?
Szépsége és tehetsége mellett a Florin Piersic színművésszel kötött házassága emelte a népszerűségnek a kommunista kor körülményei között szinte felfoghatatlan csúcsaira. A Budapesten élő Széles Anna színművésszel beszélgettünk.
Az éjszakázás tényleg mumus. Pedig, hogy repül az idő! Három év úgy telt el, egyet sem kellett aludni. Mármint egyet sem megszakítás nélkül... Az éjszakákkal kapcsolatban az a jó hír, hogy minden esetben kivirrad.
Jó eséllyel utoljára éli át a világ talán legambivalensebb állapotát, ami egyszerre erőn felüli és katartikusan gyönyörű. Harmadik gyermekét várja, ettől is épp olyan különleges, harmadik szülöttként várni a harmadik gyermeket.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
A zene értelmezése ugyanolyan szabad, mint bármely más művészeti ágé. Jó, ha vannak (szakmai) fogalmaink az interpretációra, de itt ez nem fontos. Minden üzenet érvényes.
Egy éve ezen a napon már az örökölt föld alatt sorakoztak a dughagymák a kertben. Két éve ilyenkor a zöld hagymaszárak már bújtak is. Ma meg hóvihar tombol a vidéken, zaklatott lelkében szorongások cikáznak.
Titkon színész akarok lenni, de félek, ez túl nagyképűen hangzana. Ne viccelj! Az én testalkatommal? Tudom, hogy ennek az egész zenesulinak is csak akkor van értelme, ha tizenkettedik végére egyszer s mindenkorra lefogyok.
Van az a mondás, hogy az idő relatív, képesek vagyunk tíz percet egynek vagy egy órának érzékelni a körülményeink függvényében, de azt hiszem, ez az anyaságra fokozattan igaz. Az elmúlt két évben voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy hónapokat öregedtem.
Nem stresszel rá az öltözködésre. „De ha már felöltözünk, akkor olyan ruhákat vegyünk magunkra, amiket szeretünk” – mondja Hajnal Csilla, a Székelyhon marosvásárhelyi újságírója. Szerinte ugyanis önmagunk leszünk az öltözködés által.
Ezzel a mondattal valószínűleg minden stílustanácsadó hirdette már legalább egyszer a szolgáltatását. Mert ez a gondolat annyira általános, hogy lassan rá lehetne gravírozni egy kis táblára, amit felakasztunk a szekrényajtóra.
Kolozsvár közelében, de távol a kincses város zajától bújik meg Farkas Loránd és Bocskai Gyopár méreteiben szerény, berendezésében leheletnyit extravagáns háza. Az otthon, ahol az alkotókedv gyermekkacajjal, kutyaugatással és macskanyávogással elegyedik.
A rebarbarát is a ’89-es fordulat után ismertem meg, addig csak elvétve termesztették felénk. Érdekes, hogy egy politikai változás, új alapanyagok, könyvek, főzőműsorok hozzáférhetősége milyen mértékben megváltoztatja a táplálkozási kultúrát.
A C-vitamin valóságos csodaszer – ezt már rég tudjuk, de csak az utóbbi években vált a kozmetikai ipar népszerű hatóanyagává. Antioxidáns, segít a bőr rugalmasságának megőrzésében és még a pigmentfoltok eltüntetésére is jó.
Üde színfolt a Székelyhon szerkesztőségében, Bencze Emese kolléganőnk az a fajta nő, akit szeret a kamera méregzöldben és „boszorkányszoknyában”, romantikus-virágosban, de akár a szürke visszafogott árnyalataiban is.
Meleg fények, meghittség, és mégis lényegre törő funkcionalitás jellemzi Sólyomék gyergyóújfalvi házát. Az egykori kommunista kockaház tornácos parasztházzá alakult, sok, kalákában végzett munkával, türelemmel és a gyökerek megtartó erejével.
Éppen repülőn ülök, amikor ezeket a sorokat írom. A meleg, a napsütés feltöltött, így ideális pillanat ez, hogy megválaszoljam a sokszor hallott kérdéseket: mit ad nekem az utazás, és mire tanít?
Van az a pillanat, amikor felöltözöl reggel, végignézel magadon a tükörben, és... valami nem stimmel. Sokszor észre sem vesszük, de a cipő az, ami vagy felemel, vagy lehúz – nemcsak képletesen, hanem szó szerint is.