„Na, aztán ez is egy pszichológus! Írja s osztja az észt a TV-ben, otthon pedig hogy tud kiabálni a gyerekeinek!” – szinte hallom szomszédasszonyom gondolatait egy kiadós házi veszekedés után, amikor nálam a Toldi-effektus („Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette...”) előáll. Ezt még nem fogalmazta meg szóban, csak én gondolom, hogy ő ezt gondolja. Egy 8,5-ös erősségű földrengés rázza meg ilyenkor a szülői és szakmai önértékelésemet, berepedezik az egóm, és porban hever a nagy fogadkozásom.

Egy szolid vasárnap délben ülünk a családommal a gőzölgő húslevest kanalazgatva az asztal körül, amikor lányom szó szerint áthasítja kérdésével a finom hallgatás leplét: – Akik szexelnek, pontosan mit csinálnak? Hogyan lesz abból gyerek?

Jaj, nehogy olyan érzékeny, félénk, visszahúzódó gyerek legyen, mint én, mert akkor annyi sérelem éri, annyi bántást le kell nyelnie, még megvédeni sem fogja tudni magát, kiállni sem fog tudni magáért! Mint én...

A gyerekek világképében a válás kétségtelenül egy katasztrófa, világuk tartóoszlopainak összeomlása. Ez még inkább így van akkor, amikor a gyerek is elszenvedője ennek a lelki tornádónak, amely szétzúzza benne a biztonság illúzióját.

Egy játszóházas délelőttön, miközben gyermekeim a színes labdák tengerében úsztak, csúszdáról le, kötélhágcsón fel, én a kispadon üldögélve azon kaptam magam, hogy elönt egy furcsa érzés, a visszahozhatatlanság szomorúsága. És a sárga irigység.

Este, amikor a gyerekek már ágyban vannak, és az esti szertartás utolsó momentuma is lezárult, még ott maradok velük, összebújva. Ilyenkor befészkelem magam én is közéjük, és várom, hogy elszenderedjenek.

Biztosan sok szülőnek ismerős az a szívfacsaró érzés, amelyet gyermekünk sírástól elcsukló hangja vált ki, miközben elmeséli, hogy hogyan csúfolódtak vele, vagy ütöttek hozzá a gyerektársai. A pontosítás végett, egyszerű, „ártatlan” civakodásról, adok-kapokról van szó, nem tartunk az igazi bántalmazás területén.

Veled is megesett már, hogy önfeledten élveztél volna egy komolyzenei koncertet, de a rohangáló és/vagy hangoskodó kisgyerekek miatt élvezhetetlenné vált a produkció? Ha kulturált felnőtt vagy, ne cipeld magaddal apró csemetédet!

Sok család életében kisebb erejű földrengést okoz a kistestvér születése. Meginognak eddig biztonságos, testreszabott szerepek, pozíciók, hirtelen újra kell építeni önmagunkat, egymáshoz kapcsoló érzés-hídjainkat pedig több tartóoszloppal kell ellátni.

Örs fiam, a maga négyévnyi élettapasztalatával, olyan bölcsességeket tanít nekünk, amelyek mellett a több száz oldalas önsegítő könyvek vagy a klasszikus mélylélektan elméletei erőtlen magyarázkodásoknak tűnnek csupán.

A vonatállomás mellett lakunk, a sínekhez egész közel. Ezért a reggeli telefonos ébresztés helyett a székelygőzös füttyszava jelezte a nap indulását. Egyik reggel egy sajátos ébresztésre tértem magamhoz.

Ti szoktatok apával szexelni? – szegezi anyjának a kérdést az óvodás. Tegye a szívére a kezét az, aki erre kapásból tudja a helyes, megfelelő választ. Mi azt reméljük, hogy sokan vannak, pedig látjuk, hogy bizony néha elakad a szó.

Tudjuk, hogy az aktív életmód elkezdése már gyermekkorban fontos, a megfelelő sportág kiválasztása azonban nem kis fejtörést okoz a legtöbb szülőnek: csapat vagy egyéni sport legyen-e, milyen gyakorisággal űzze azt a kicsi, mikor ildomos elkezdeni.