Több ezer népi dallamot gyűjtött össze, előtte hasonlót csak Bartók Béla, a folklórkutatás egyik legkiválóbb képviselője ért el. És Jagamas János népzenekutató, Erdély századosa.

Ötvenkét éven át alkotott, műveiből azonban keveset adott el, inkább visszavásárolt, hogy minél több műve közgyűjteménybe kerülhessen. Nagy Imre 1924-ben tért haza szülőfalujába, csíki mezőket, havasi pásztorokat, favágókat és lófürösztőket festeni.

Sok romániai magyar származású sportoló választotta az anyaországot boldogulása helyszínéül, ily módon magyar színekben szerezve dicsőséget. Az Erdélyben maradók közül elsőként Balázs Jolán atléta ért fel a csúcsra, két olimpián is diadalmaskodott.

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után, az impériumváltást követően a romániai kisebbségi politizálás legnagyobb alakjaként vált dr. Jakabffy Elemér Erdély egyik köztiszteletnek örvendő „századosává”.

Erdővidék talán legkisebb falujában, a hegyek ölelésében meghúzódó Kisbaconban született 165 éve Benedek Elek, a legnagyobb magyar meseíró, minden magyar gyermek Elek apója. Erdély egyik legismertebb „századosa”.

A gróf, az író, Bonchida ura. Nemcsak a huszadik század arisztokráciájának volt egyik meghatározó alakja, de igazi reneszánsz ember is: művész, politikus, mecénás.

Fő kutatási területe az elméleti részecskefizika volt, az „ijesztő” látszat azonban csak egy pillanatra rejtette el a tudományfilozófiával és tudománytörténettel foglalkozó, a tudomány népszerűsítését legalább annyira fontosnak tartó tanárember alakját.

Több éven át büszkeséggel fedezhettük fel a bécsi újévi koncert tévéközvetítését nézve. A bécsi opera kis-szólistájával, a sepsiszentgyörgyi születésű Ledán Eszterrel megvalósult és elengedett álmokról beszélgettünk.

Magyarságunkat legbelül kell hordanunk, szellemi javainkkal pedig ideje felhurcolkodnunk a világhálóra. A kultúrát ugyanis nem lehet palackba zárni, mint ahogyan a verseket sem lehet könyvekbe száműzni, tartotta Kányádi Sándor.

Egy zenei óriás árnyékából kinőve lett a világhírű Madrigal kamarakórus karnagya. A szinte népmesei bravúrt véghez vivő sepsiszentgyörgyi származású Ungureanu Szabó Anna zenészei számára egyszerre igyekszik anya, főnök és biztonsági szelep lenni.

A hegyek lábánál nőtt domb: ő nevezte így önmagát. Püspöki jelmondata – Nem futamodom meg a munkától – mély értelmű utalás volt munkával és szenvedéssel teli életére. Erdély történetének egyik legnagyobb hatású személyisége: Márton Áron.

A legendás színházépítő színigazgatót, az erdélyi Hollywood megteremtőjeként is történelmet író filmes Janovics Jenőt származása és eszményei miatt üldözték, menekült, visszatért és belehalt – méltán tagja Erdély „századosai” exkluzív klubjának.

Szabó Kati története a kommunista Romániában sportkarriert befutó emberek tipikus esete. Minden idők egyik legeredményesebb olimpikon tornásza, aki a 1984-es Los Angeles-i olimpián négy aranyérmet szerzett. Soha senki ennél többet egyetlen olimpia alatt.

Miután apja a második világháború valamelyik frontján maradt, a magára maradt édesanya tartotta el a családot. Zilah gyermekseregének fele árvának számított akkoriban. „A Valahol Európában világát éltük.” Így indult Szilágyi István élete.

Kezdetben volt az eszme. És a hit, amely nem kérdezősködött tervezhető jövő felől, csak gyűjtött, vásárolt, felhalmozott. Miközben soha nem hangoztatta: lesz múzeum. Mert tudta, hogy lesz. És lett. És lesz iskola, mindegy, hogy miből. Lett.

Dr. Bernády Györgyöt közfelkiáltással választották 1902. március 8-án az akkor 19 522 lakost számláló Marosvásárhely polgármesterévé. Programbeszédében sem ígért mást, mint hogy „Egy új várost építek!”.

Mifelénk, Erdélyben mindenekelőtt talán a Kiáltó Szó című röpiratát emlegetik leginkább, amely elutasította az akkori magyar vezető körök által hirdetett passzivitást, és élni hívta a Romániában kisebbségivé váló magyarságot.

Gróf Mikes Katalin találkozását Shuvendu Basu Roy Chowdhuryval nem világkörüli út előzte meg, a kelet-bengáli – ma Banglades – hindu arisztokrata családból származó fiatalember Grazban tanult. A fiatalok egymásra találásában szinte adja magát némi sorsszerűség. A Roy Chowdhury család ugyanis – a Mikesekhez hasonlóan – mindenét elveszítette India 1947-es kettészakítása nyomán, amikor a hindu és muszlim viszálykodás miatt Bengáliát Kelet-, illetve Nyugat-Bengálra osztották.