Fekete szemek kémlelik a felvonuló modelleket: a tervező a körlépcső krémszínű kárpitján ül, bár már nem fiatal, formás lábait kiemeli a térdig érő szoknya. Kezében cigaretta. Coco Chanel kapcsán gyakorta ezt a képet látom lelki szemeim előtt. Divattervező, igen, de nem csupán: korszakalkotó, forradalmasító, vállalkozó, lázadó – mindez és sok más volt a divat nagyasszonya. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)
„Édesanyám elmondása szerint, hároméves lehettem, amikor először eldőlt, hogy törekszem önmagam lenni öltözködés szintjén is – az akkori egyetlen gyimesi ruhaboltban vásárolt piros szvetterkét, még mielőtt észrevették volna, beledobtam a Tatrosba, mert nem szerettem volna viselni. Azt természetesen a víz elvitte, s nem a szüleim örömére.” (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)
Nincsen egységes recept – talán ezért is nehéz és kényes a kérdés. De kétségtelen, hogy a húszas éveinkben nem úgy öltözködünk, ahogyan ötvenévesen. Távol álljon tőlünk, hogy megmondjuk, mit szabad és mit nem, hiszen a legjobb az, amiben jól érezzük magunkat. De mégis… (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)
Azt mondja, szívesebben választja ma már a sportcipőt a magassarkú helyett, és az eleganciát felváltotta a kényelem az öltözködésében, mióta városi tanácsos lett Marosvásárhelyen. Nőként a férfiak által dominált világban viszont az is fontos, hogy mit visel. Másként rakja össze szettjeit, ha valahol jogászként kell megjelennie, picit más a tanácsosi és más az utcai viselete is – ezért nevezi magát eklektikusnak. (Cikkünk a Nőileg 2021. májusi lapszámában jelent meg.)
Nem, egy televíziós műsorvezető-szerkesztő nem mindig pont olyan, mint a képernyőn. Székely Blanka azonban próbálja öltözködési sajátosságait becsempészni a tévés jelenésekbe is. Egy laza kalap, egy merészebb bizsu, bakancs a körömcipő helyett – és máris blankássá válik a képernyős dress code. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
A fehér lábbeli trükkös: a sport- vagy menyasszonyi cipőt leszámítva fehéret rendkívül nehéz viselni. Egyébként eszünkbe sem jutna fehér cipőt vásárolni, ha az a fránya trend be nem fészkelte volna magát a kifutókra, olyannyira, hogy az idei tavaszi-nyári már a harmadik szezon, hogy ilyet látni a divatboltokban. A feladat nem lehetetlen, bemelegítőként próbálkozzunk egy pár fehér csukával, majd jöhet a haladó szint. Hogyan? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Évente mintegy 310 ezer tonna ruhaneműt dobunk ki világszinten – bármennyire távolinak tűnik ez az érték, ehhez bizony mindannyian hozzájárulunk. Arról nem is beszélve, hogy a fast fashion-őrület milyen mértékben terheli a pénztárcánkat. Holott már a régiek is tudták: túl szegények vagyunk, hogy olcsót vegyünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)
Ami a szívében, az a ruháján: rendkívül színes, semmihez nem fogható, eredetiségében utánozhatatlan – talán így jellemezhető a legjobban a sepsiszentgyörgyi Kovács Helén-Abigél öltözködési stílusa. Régóta ismerem, így feltűnt, hogy pár éve teljesen stílust váltott: a csinos szettjeit kényelmesebb, egyedibb darabokra cserélte. Azok a ruhái, amelyeket most megmutat nekünk, mind saját elképzelése szerint készültek, maga álmodta meg, rajzolta meg és szabta át őket. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári la
Hiánypótló céllal jött létre a fiatal erdélyi divattervezőket, képzőművészeket tömörítő ArtWise, hogy szakmai segítséget nyújtson, és főként közösséget teremtsen számukra. A Kolozsváron alakult nonprofit szervezet egész Erdélyt behálózná. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)
Nagyi másmilyen ruhadarabokra esküszik, mint az unokája. Másfajta divatot követ, bár ő valószínűleg nem nevezné annak – csupán egy belülről jövő, íratlan szabályrendszernek, amely megszabta: mit illik viselni és mit nem.
Nagyvárosi nő kisvárosban. Finom, modern, elegáns jelenség. Ez jár a fejemben, miközben figyelem Venczel Katit, ahogy a találkozónkra érkezik. És bevallom, nőként is vállalom, nem tudok nem arra gondolni, hogy vajon milyen alsóneműcsoda lehet a visszafogottan divatos öltözéke alatt…
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.