Kedves Olvasónk! Hogyha fel vagy iratkozva a Nőileg hírlevelére, úgy ne lepődj meg azon, ha a közeljövődben egy általunk összeállított kérdőívvel találkozol az e-mailjeid között.

Egy modern köntösbe bújtatott vőfély, aki segíti a párokat a nagy nap lebonyolításában. Kicsit kaméleon – mondja magáról –, mert forgatja a szemeit mindenfelé egész éjjel, hogy mindent lásson. Hogyan lesz egy nő az esküvők karmestere? Köllő Nóra mesél.

Bevallom, van, amiben igenis, régimódi vagyok. Például abban, hogy miként szólítok meg másokat, és hogyan szólítsanak meg engem. Eredhet ez jólneveltségből, előzékenységből, ami azonban bizonyos, hogy a megszólítás módja sokat elárul az adott személyről.

A vendég, valamint házigazda fogalma sokunk számára kimerül abban, hogy az otthoni környezethez társítjuk. Pedig ennek a szakterületnek – a protokollon kívül is – számos más formája létezik. Tulajdonképpen minden ember csak a saját otthonában nem vendég.

Mindenkinek másként zárul a naptári év, ahogy a helyzet, a hagyományok vagy a (meg)szokás hozza. De vajon december utolsó napján zárjuk bensőnkben is az évet? Egyáltalán van időnk és igényünk az elmélyült évértékelésre, évnyitásra?

Mi rejtőzik a karácsonyi csoda mögött? Milyen jelentéstartalommal bírnak azok az ételek, amelyek ma is az ünnepi asztalra kerülnek? Ismerjük és tartjuk még az ünnepkörhöz tartozó hagyományainkat? Kisné Portik Irén néprajzkutatót kérdeztük.

December neve a latin decem („tíz”) szóból származik, utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban. A magyar népi kalendárium karácsony havának nevezi, az arvisurák álom havának, a 18. századi nyelvújítók szerint pedig a december „fagyláros”.

Induló rovatomról dióhéjban annyit, hogy egy őszi konferencia döbbentett rá arra, mekkora igény van (és megunhatatlan) az illem, az etikett és a protokoll témaköre. No, és miért bonbon? Mert azt a legtöbben szeretjük. A hangsúly a legtöbb szón van, mert nem mindenkihez akarok szólni, hanem azokhoz, akik szívesen olvasnak néhány gondolatot ebben a témakörben. Még egy hangsúlyt tennék: a protokoll az erősségem, ezt is szeretném kidomborítani. Bár tudom, az illem és az etikett is mindig kíván ismételni való

1978 őszén Székelyudvarhelyen rendezték meg a világ első táncháztalálkozóját, majd 2017 őszén jelentkezett az első „újabb kori” Erdélyi Táncháztalálkozó, ugyancsak Székelyudvarhelyen. A két dátum között eltelt majdnem négy évtized alatt rengeteg változás történt, de a táncházas lét és életérzés köszöni szépen, él és virul. Mit nyújt ez a közeg tagjainak? Mennyire határozza meg ma az értékrendet? Olyanoktól kérdeztük, akiknek lételemük ez a világ.

Saját bevallása szerint egyszerre nagyon merev és rendkívül rugalmas, elképesztően önfejű és mértéktelenül alkalmazkodó, kütyümániás és bakelitlemezt hallgató. A Proust kérdőív néven elhíresült kérdéssort világszerte sokan ismerik, amellett, hogy szórakoztató eltöprengeni az egyes kérdéseken, sok minden kiderül(het) belőle a kérdezettről. Szőcs Endre, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatója válaszolt.

Az őszutó-, Szent András- és az enyészet hava is november, a régi római naptár kilencedik hónapja. A 18. századi magyar nyelvújítók a gémberes elnevezést javasolták a hónap elnevezésének, és aki ismeri a novemberi erdélyi ködöket, a kabátok alá bebújó, kíméletlen szelet és a csontig ható, késő őszi esőket, talán egyetért velük: legszívesebben ki sem bújna a paplan alól karácsonyig.

Azt mondják a táj, az éghajlat, amiben élünk, meghatározza a természetünket, az élethez való viszonyunkat: más a mediterrán ember, más a hegyek közt élő. Egyik lazább, másik zordonabb. Más a városi, más a vidéki, más, aki fák közt ébred, más, aki számára épületek, tűzfalak és villamos zakatolás jelentik az otthonosságot. Egy költözés küszöbátlépés, külső és belső térben is. Bizonyos dolgokra fel lehet készülni előzetesen, de elképzelhetetlenül több váratlan mozzanat vár az emberre, mint amennyire számíto

Ferencz Angéla neve összefonódott a kultúrával – legalábbis a mi csíki fejeinkben – és ennek több oka is van. Egyik természetesen az, hogy ő vezeti a Hargita Megyei Kulturális Központot. Egy életutat sok tényező befolyásol: Angélát a középiskolás magyar irodalmi tantárgyversenyek, az erdélyiség megtapasztalása, a pécsi egyetemi évek és a csíkborzsovai élet egyaránt formálták. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)

Aki nem tervez, a bukást tervezi meg – vallotta Winston Churchill, és bár sokaknak nem a kedvenc politikusa, mégiscsak igazat kell adnunk. Ám a tervezést is tanulni és gyakorolni kell, hogy rutinosak legyünk a tervezésben és újratervezésben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)

Októbert a katolikus egyház a rózsafüzér hónapjának tekinti, a népi kalendárium Mindenszent havának, a székely-magyar naptár szerint Magvető hava, hiszen ekkor van az őszi vetés ideje. Protestánsoknál gyakran a reformáció hónapjaként is említik, a 18. századi nyelvújítók szerint az október: mustonos.

A tánc valóban egyetemes nyelv – bizonyosodtam meg róla újdonsült néptánc tanulóként magam is, s ebből a meggondolásból kiindulva kérdeztem egy rendszeresen néptáncolni járó páros női tagját arról, hogy mit nyújt számára a néptánc. Miért érdemes időt szánni rá? Megerősített benne: sosincs késő a néptánctanuláshoz sem.

Szeptember eredetileg a hetedik hónap volt az ókori római naptárban, innen a neve, de most már a gyümölcshozó kilencedik. A népi kalendáriumban Szent Mihály hava, számos világnap van ebben a hónapban is: 10-én az öngyilkosság megelőzésének világnapját tartják, de az illetlenségnek is van napja szeptemberben és a gyermekeknek is.

Falun nőttem fel, ami természetesen együtt járt a vidéki élet néhány – különösen tinédzserkorban számottevő – hátrányával, mint például az ingázás. De mint utóbb rájöttem, több jellemformáló előnye is volt. A városon, tömbházlakásban töltött utóbbi néhány év egyre inkább felerősítette bennem a kertes házi élet hiányát, sőt – mint néhány napja megfogalmaztam – magát a falusi életet is hiányolom. A faluközösségeknek van egy saját mikroviláguk, amelyek működésébe nem láthat bele bárki, meg kell élni. Szeren