December óta nagyon sokat gondolkodok a nőiségen, nőiességen. És – noha van sejtésem róla, hogy mi lehet az – inkább beszélgetnék róla, figyelném egy másik ember gondolatait, amelyre rá tudok csatlakozni, vagy zsigerből elutasítom. Leginkább most az izgat, hogy a férfiak hogyan látnak minket, nőket, mit gondolnak, mitől vagyunk leginkább azok, akik. A beszélgetésben a neveink mellékesek, a téma intimitásának megőrzéséért pedig különösen fontos, hogy ne a névre, hanem a mondanivalóra tudjak figyelni. (Cik

Sok történetünket csak a névtelenségbe burkolózva merjük megírni. Mert védjük a családot, magunkat. És ez legtöbbször így is van jól. A magazinban is előfordul, hogy a kollégák tollából érkeznek személyes történetek, melyek egy téma mélységébe engednek bepillantást. Persze álnéven. Könnyebb mesélni valakiről, mint azt mondani, ez vagyok én.

Ez a szép benne, hogy ahány nő, annyi elképzelés, annyi elvárás, és ugyanígy variálnak a Nem-ek is. Lehet, szabad ellenérzésünk legyen az ünnepekkel kapcsolatban is. A karácsonyt sem szereti mindenki. A Nők napjával miért lenne másként? – Márciusi magazinunkban is érdekelt ez a téma, s bár ott messzire visszamentünk az időben kutatva a nők napját megalapozó eseményeket, illetve tévhiteket – itt azonban személyes történeteket villantunk.

Melyek a nőket érintő legfontosabb kérdések ma a Kárpát-medencében? A nőnap kacsán Gergely Orsolya szociológussal beszélgettünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)

A tudomány embere, aki szeret tanítani, a közösségért tenni. Mérnök-informatikus, kutató, egyetemi docens, akadémikus, akivel az időről megfeledkezve lehet hosszan beszélgetni… Kolozsváron él.

A kiégésről korábban úgy hittük, hogy az egészségügyi dolgozókat érinti, az orvosokat és az ápolókat, később kiderült, hogy érintettek mindazok a szakmák, ahol emberekkel foglalkozunk, sőt voltaképpen bármilyen munkakör esetében megjelenhet.

Megdicséri férjét a szépen felaprított fáért. Veled jó élni, mondja neki, miközben az újságpapírt összegyűrve beteszi a forgács alá a kályhába, és meggyújtja. Néhány perc múlva a forgácsok lángolnak, s a kályha közepére tolja a vízzel töltött fazekat.

Latin és ógörög szövegek beszélnek, szólnak hozzá, első kézből tárul fel előtte a történelem. Klasszika-filológusnak tanult, egyszerre történész és nyelvész. (Cikkünk rövid változata a 2021-es Nőileg magazin februári számában jelent meg.)

Nem meri egyedül kezébe venni az okostelefont, mert fél, hogy összevissza simogatja, és valamit elront rajta. A televízió távirányítóját is csak hosszas rábeszélés után és nagyon óvatosan nyomkodja. Nem e világból való vagyok már, mondogatja.

Utcalány, kéjhölgy, kurtizán, szajha, örömlány, céda, lotyó, cafka, kokott, repedtsarkú, bárcás – legalább huszonöt magyar szavunk van a prostituáltak megnevezésére. A nyelv híven tükrözi: jelenség ez ma is. A motivációról viszont igen keveset beszélünk.

Babakutató számos publikációval, kutatásait közölte már a Science, az Amerikai Tudományos Akadémia (PNAS), a brit Királyi Természettudományos Társaság szaklapja, de eredményeiről írt a National Geografic is. Brassóban született, jelenleg Budapesten él. (Cikkünk rövid változata, a sorozat első interjúja a 2021-es Nőileg magazin januári számában jelent meg.)

Ha saját erődből semmire sem vagy képes már, imádkozzál. Ilyen lelki pakkal indította útra tizennyolc éves leányát az anya nyolcvan évvel ezelőtt egy apró székely falucskából a hétágra ragyogó fővárosba.

Mennyire elvetemült az, aki szeretné az egészségén túlmenően megőrizni dinamikusságát, életigenlését, fiatalosságát az évek múlásával is? Ha a gyógyászat, orvosi technológia lehetőségeivel is szeretne valaki élni, lenézendő, gyarlóság? A nők zöme és a fejlődő orvoslás is keresi a módokat arra, hogy sokáig megőrizhessük legjobb formánkat. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin decemberi lapszámában jelent meg.)

Tizenöt éve járnak már a gyerekekhez kettesben: a Mikulás és a manólány. Családokhoz kopognak be Szent Miklós napján, óvodákba, napközikbe látogatnak el az ünnep előtt, és lepik meg a legkisebbeket. Olyan sokan szeretnének találkozni velük minden évben, hogy aligha mennek nyugdíjba. Nem is szeretnek erről beszélni. Arról viszont sokkal többet mesélnek, hogy miért imádnak gyermekek között lenni.

Ezt a címben megidézett Kispál és a Borz nótát 14 évvel ezelőtt tanultuk meg, azóta a kislányokból nagylányok lettek, és a harmincasok is bő negyvenesek már. Hej, de szeretnénk, ha a testünkben zajló változásokról is ilyen könnyed dallamban beszélhetnénk! Tartunk tőle, hogy a korai nővé válás és a változókor beköszöntése nem táncmuzsika. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin novemberi lapszámában jelent meg.)

Öregasszony. Egyedül él. Senkije sincs. Csak a kutyája. Remeg a keze, ahogy felteszi a nyakörvet. Mama kutyája – nyom egy cuppanós csókot a kutya pofájára.

Jókat derül a család, amíg a tükörben gyakorlom a „legújabb hóbortom”: egy hete arcjógázom, egyelőre naponta tíz–tizenöt percet. Ügyködésem kutatási céllal végzem: mi az arctorna, és miért érdemes kipróbálni.

Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.