A világon sok millió nő él úgy, hogy nincs választása. Mi itt azonban a világ szerencsésebb feléhez tartozunk. Jogunkban áll azt tenni, azt ölteni magunkra, azt szeretni, akit és amit akarunk. A mi választásunk. Egyedül a döntéseinknek lesz következménye.
Ízig-vérig nő. Akár a színpadon áll, akár a táncházban ropja, annyira erős a kisugárzása, hogy szinte tapintani lehet. Az anyaság és a karrier logisztikájáról beszélgettünk, leánykérésről és arról, hogy van pezsgés, élet a nagy balesetek után is.
Ki tud annyi embert pontosan egyszerre leültetni a képernyők elé, mint a dél-amerikai telenovellák? Ki tudja annyira pontosan körülírni a boldogságot és boldogtalanságot, mint a délutáni sorozat?
Az eredetileg indiai származású chutney – a szó maga is hindi eredetű – olyan ízesítő, amelyet friss gyümölcsökből és fűszerekből készítenek. Curry-ételek, húsok mellé szolgálják fel, vagy meleg fogásokat, leveseket ízesítenek vele. A receptet, vagy inkább a koncepciót, azóta sokan átvették, és mindenki a saját hasonlatosságára alakította. Nagy-Britanniában a mangó chutney a legelterjedtebb, az Egyesült Államokban pedig a papaya és kókusz alapú édes-savanyú „aromabomba”.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.
Kitartás, akaraterő, önfegyelem, adrenalin – minderre szüksége van annak, aki elzarándokol egy általa kiválasztott kegyhelyre. A több tíz, száz kilométer megtétele megedzi a testet, de az igazi peregrináció lényege nem a testedzés, hanem a lélek „tréningezése”. Készüljünk fel a nagy útra, eddzünk vagy csak vágjunk bele? Erre kerestük a választ. (Cikkünk a Nőileg magazin 2018. augusztusi lapszámában jelent meg).
Mire eljön a napsütötte tavasz, rendszerint „kiéhezünk” az üde, friss eperre. Olyannyira, hogy általában csak eperért is képesek vagyunk elmenni a piacra, mert kívánjuk. Úgy gondolom, a friss eper illatától már vidámabbak vagyunk. Az eper allergizáló gyümölcs, ezért sokan kis mennyiségben ehetnek csak belőle, de süteményekbe/desszertekbe felhasználva könnyebben fogyaszthatják. Rám is érvényes ez a dolog, viszont nagyon szeretem az epret. (Cikkünk a 2018-as Nőileg májusi lapszámában jelent meg.)
Váltsunk vagy maradjunk? Szeptember akár a változtatások időszaka is lehet. A nyaralás, pihenés ideje alatt gyakran felmerül a hogyan tovább kérdése, főleg ha a munkánkat illetően nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Hétköznapjaink egyharmadát – jó esetben – a munkahelyünkön töltjük.
Romantikus, forró éjszakák, titkok, kirándulások, lopott, együtt töltött órák – örökké feledhetetlen élmény szeretőnek lenni. Azt, hogy szeretőnek lenni nem volt mindig jó – sőt, sokszor fájó, megalázó, húsba vágó – elfeledjük. És akkor miért csináljuk?
Távol tartja az ártó szellemeket, teljesíti a kívánságot, elűzi az álmatlanságot, a molyokat, nyugtat, hűsít, és ékszerként is jól mutat. Csodás, hasznos növény a levendula, tudják ezt a székelyföldiek is.
Amikor csak megkívánunk valami könnyűt és finomat, de partifogásként is hasznos, ha van a tarsolyunkban néhány ínycsiklandó, ám meglepően egyszerű falatkarecept: hétköznapi összetevők kissé másként, fűszerrel és kis fantáziával megbolondítva. Dimén-Varga Tünde pszichológus szakvéleményét már több ízben is kérte szerkesztőségünk, ezúttal azonban kedvenc kipróbált szendvicsreceptjeit osztotta meg a Tétova ínyenc gasztroblog megálmodója. (Cikkünk a Nőileg magazin 2015. novemberi lapszámában jelent meg.)
Az erdélyi, de főként a székely konyha egyik legkedveltebb alapanyaga a burgonya. A különféleképpen elkészített húsok mellé szinte minden alkalommal krumpli kerül, a változatosságot legfönnebb annak elkészítési módja adja, amely, valljuk be őszintén, szintén eléggé egyhangú. (Cikkünk a Nőileg magazin 2015. októberi lapszámában jelent meg.)
Tudjuk ugyan, hogy vidékünkön a férfiak többsége szerint a saláta nem étel, és becsületes étkezés nincsen hús nélkül, mi mégis és újfent zöldségeket tálalunk. Turbózzuk fel vitaminkészletünket! (Megjelent a Nőileg magazin 2016. novemberi lapszámában.)
Gyimesben, ott, ahol a párás hegyek olyan formásan sorakoznak egymás mellett, mint valami óriási, gőzölgő puliszkák, és a patakok úgy szeletelik őket, mint a finom cérnaszál, élt egyszer néhány jó ember.
Emlékszel-e még, kedves Olvasó, arra a lánglelkű lányra, ifjúra, akinek már serdülőkorában határozott elképzelései voltak az abszolút Igazságról, kategorikus imperatívuszokat jelentett ki a Jóról, Barátságról, a Szerelemről, Bűnről?
Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, ott, ahol az erőt még a karban és szívben mérték, és nem a térben, volt egyszer egy hatalmas király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya...
Timi vagyok, és az Angyalkert óvodába járok, a Pumukli csoportba. Már csak kicsit fogok oda járni, mert kinőttem az óvodát, és ősztől egy nagy, szép, barna iskolába fogok járni, amelyik előtt egy morcos bácsi szoborkodik.
Mikor gyermek születik, anya születik. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Ma már tudományos kutatások alapján tudjuk, hogy a születés minősége hosszú távon kihat, befolyásolja az ember életét.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.