Ha őszinték akarunk lenni, a Segesváron keresztülhaladó főútról nézve nem sok minden késztet arra, hogy meg akarjuk ismerni jobban a várost, leszámítva a település fölé magasodó várat. Pedig milyen kár! Segesvár nem csak fényképeken egy csoda: olyan, mint egy olasz kisváros. Csodálatos és elragadó részleteiben is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent meg.)
A népszerű szalagos farsangi fánkon túl is számtalan remek fánkrecept létezik. Ezekből gyűjtöttem össze néhány személyes kedvencemet, amit a gyermekeim is nagyon szeretnek, ugyanakkor viszonylag gyorsan elkészülnek.
Egy, a helyiség múltjára is kíváncsi építészcsapat álmodott új életet a 19. századi polgári ház alagsorában szomorkodó térnek: otthonos irodát faragtak belőle, ma pedig egyszerűségében nagyszerű legénylakásként funkcionál.
Ami a szívében, az a ruháján: rendkívül színes, semmihez nem fogható, eredetiségében utánozhatatlan – talán így jellemezhető a legjobban a sepsiszentgyörgyi Kovács Helén-Abigél öltözködési stílusa. Régóta ismerem, így feltűnt, hogy pár éve teljesen stílust váltott: a csinos szettjeit kényelmesebb, egyedibb darabokra cserélte. Azok a ruhái, amelyeket most megmutat nekünk, mind saját elképzelése szerint készültek, maga álmodta meg, rajzolta meg és szabta át őket. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári la
Be kell vallanom: mániámmá váltak a feliratos felsők, főként amióta rendkívül széles lett a választék. Sokoldalú ruhadarab, amely szerintem akár smart-casual dresszkód esetén is simán bevethető. De vannak ám buktatói is, érdemes megnézni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent meg.)
Forrón ettük a buktát, imádtuk a tál aljában megmaradt krémet, csentünk egy-egy szelet tésztát a kamrából, türelmetlenül vártuk a közelgő szülinapot, mert a hozzávalók nem kerültek ki könnyen, bár jeles ünnepekre jöjjön össze a vaj, tojás... Mennyi emlék!
Piros-sárga-kékre festett, ottfelejtett játszótérelem terpeszkedik az egyébként is elhanyagolt udvaron, a klasszicista kastély udvarán. Gond nélkül bejutunk, az egykori kovácsoltvas kapunak hűlt helye. Már csak arra kell vigyáznunk, hogy a fejünkre ne essen valami vagy bele ne lépjünk valamibe. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)
Megfigyelésem szerint nehezen vesszük rá magunkat arra, hogy új vagy számunka ismeretlen zöldségeket, alapanyagokat kipróbáljunk. Viszont a táplálkozásban is érdemes kilépni a komfortzónánkból. Lehet, hogy újabb kedvencekre teszünk szert.
Világjárónak születik valaki, vagy azzá válik? Amikor már kipipálta a fél világot, mi marad még a bakancslistáján? Miként lehet kilogisztikázni kisgyerek mellett is az utazást? Hogyan marad valaki nagyváradi lokálpatrióta akkor is, ha már sok éve Svédországban él? – Beszélgetés Balogh Erikával, aki már a sötét 80-as években arról álmodozott, hogy világutazó lesz.
Megörökölsz egy darabot a nagymamától vagy régiségkereskedőnél csábulsz el: a népies bútornak nem kell rögtön a sufniban kikötnie, még akkor sem, ha modern panellakásban élsz. Mutatjuk, hogyan lehet az etno az otthon része.
Kortalan, egyedi és üdítően színes Simó Margit gardróbja. Újrahasznosít, bont szakadatlan, egy jó fonalért megveszi a legelnyúltabb pulcsit is. Keze között új életre kel a fonal, egyedi szoknyák, kabátok és kardigánok születnek a nagykedei nappaliban.
A falmagasság több mint huszonöt centit csökkent az építés óta. A reggeli fényben szemből kacsint a hófödte Hargita, tiszta időben látni a Nagy-Hagymást, s a déli oldalon a Fogarasi-havasokat, az ablakon pedig a szabadon tartott állatait is látja házigazdánk.
Hiánypótló céllal jött létre a fiatal erdélyi divattervezőket, képzőművészeket tömörítő ArtWise, hogy szakmai segítséget nyújtson, és főként közösséget teremtsen számukra. A Kolozsváron alakult nonprofit szervezet egész Erdélyt behálózná. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)
Karácsonyi vacsorára, szilveszteri buliba, randira készülsz, és pont akkor, pont ott lesz egy förmedvény, pattanás, folt, valami az ábrázatodon. Tipikus, ugye? Nemcsak tiniknél, felnőtt korban is nagyon gyakori az ilyen. Nem kell pánikolni: mutatjuk, hogyan rakd rendbe a fizimiskád odahaza. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)
A fázós nők egyikeként állíthatom: megváltás, amikor az ember lánya kitapasztalja, hogyan lehet kényelmesen, sikkesen rétegelni télen. A teljes ruhatárunkat sem kell kicserélni, csupán néhány kulcsfontosságú darabra érdemes szert tenni.
Csak kedvenc ruhái vannak, mert úgy hiszi, kizárólag olyan göncökbe érdemes felöltözni, amiket szeretünk, amelyekért rajongunk. Bár Bartos Gyöngyvért többnyire sportszerkóban látni, imád csinosan öltözni, még arra a rövid útra is, amíg Szentdemeterről beér a vásárhelyi edzőterembe a csoportjához.
Vannak rivaldafényben élő emberek, és vannak azok, akik nélkül nem tudnának sikeresek lenni az első sorban állók. Ők azok a háttéremberek, akiknek teljesítménye legalább akkora, mint a főszereplőké, mégis, róluk ritkán ejtünk szót. A rugonfalvi panziótulajdonos, László Lujza is ilyen: mindene a vendéglátás, de az ő gyakorlatiassága áll a Székelyföldi Tánctáborok hátterében is. Ha a vendéglátás művészete tanítható lenne, Lujzika professzora lehetne. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában je
Ne másszon sehova – a karácsonyi dekoráció lényege az ünnepi hangulat megteremtése. Vannak otthonok, amelyek elbírják a picit több és fényesebb díszítést, és vannak lakások, ahol giccsesnek hat, ha túl sok a csili-vili.
Az ünnepek nélküled a legszörnyűbbek. Itt van ez a húsvét is, tavaly sem, idén sem jöhettél. Hol vannak már a locsolóváró húsvét másodnapják, az ablakon leskelődés, a huncut tükörbe pillantás, hajfonogatás, a vajon hányan jönnek majd lányos izgalma?
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Nem mindennapi ez a porta, már abból a szempontból sem, hogy valójában nem is egy, hanem két régi, romos házat vásárolt meg és újíttatott fel a Németországból két gyermekükkel hazatelepülő Szabó Előd és Bíborka.
Az asztalon egy tepsi sós rúd, a következő adag még a sütőben. Nincs erő, ami visszatartaná a tepsibe egyszerre nyúló kezeket: még langyosan meg kell kóstolni a juhtúrós-parmezános stanglikat.
Bardócz Judit fiatalos lendületét és megjelenését bármelyik huszonéves megirigyelhetné, noha Jutka néni 83 éves. A székelyudvarhelyi nyugdíjas hölgy az a típusú nő, akire ránézve az ember azt gondolja: így érdemes élni.
Vagány, bevállalós – summásan talán így jellemezhető az udvarhelyi fitneszedző ruhatára. Az Alter stúdió és közösség megálmodóját a hétköznapokban gyakran sportruházatban látni, de gardróbja számtalan különleges, sokszor egyedi darabot rejt.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
A hajfestés sikere nem csak a fodrász rátermettségén, a festék minőségén múlik: legalább olyan fontos, hogy a festett hajat hogyan ápoljuk otthon. Fodrász osztja meg tippjeit a legújabb Kencében.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.