Leggyakrabban eltűntek, balesetet szenvedettek és lavinaáldozatok után kutatnak a romániai mentőkutyák. Jelenleg 12 kutyának van hivatalos kiképzése mentőakciókra, ez nem sok. Kettő közülük a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálatnál van: Tas és Néró, ha segítség kell, nem ismernek fáradtságot, még a hó alól is kiszimatolják a lavina által betakart sebesülteteket. Ma, április 26-án világszerte a mentőkutyák világnapját ünneplik.
Számtalan csoportnak és közösségnek lehetünk tagjai, vannak, amelyeket nem választunk, és vannak csoportok, amelyekhez pedig mi akarunk tartozni. A való élet és az online közösségek közt az egyén szempontjából óriási különbség van – a témáról Gergely Orsolya szociológust kérdeztük.
Tanúvallomásnak szánta Sir David Attenborough utolsó filmjét, mellyel életművére is feltette a koronát. A 94 éves természetfilmes saját életén keresztül mutatja be, hogyan tette az ember tönkre életterét, és hogyan tudná még mindig megmenteni azt. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
A közösség mint megtartó erő – sokat hallottuk már ezt, talán ezen a vidéken, de miért ne, másutt is érthetik ezt a mondatot, illetve mindenki saját tapasztalásai szerint értelmezheti. Két összetevős az egész: közösség plusz megtartó erő. Hogy mi a közösség? – a család is az, de az osztálytársak is, a munkatársak is egy-egy közösség tagjai, magyarán, akik együtt élünk, dolgozunk. És egymáshoz tartozunk biológiai kötelék okán vagy mert azonosak a céljaink, vagy esetleg önként, hogy támogassuk egymást, tör
Egyre nő az igény mifelénk is, hogy a munkatársakból igazi csapat váljon, egy olyan közösség, amely jelentősen hozzájárul(hat) a cég, az intézmény hatékonyabb működéséhez. Mert a csapat több, mint az egyének összessége. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Áprilist bolondosnak tartjuk az időjárás szempontjából, ami most a mindennapi tapasztalatainkra is jellemző lehet. A kettősségek és a változékonyság határozza meg a hónap első felét, míg a második felében a stabilizálódás, olykor a stagnálás kerülhet előtérbe. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Ragyogj kéken! – Hirdetik ma, április 2-án, az autizmus világnapján, amikor az a cél, hogy minél több ember felfigyeljen az autizmussal élőkre. Ezen a napon világszerte különböző figyelemfelkeltő rendezvényeket szerveznek, most azonban az otthonmaradás miatt inkább arra törekszenek, hogy emblematikus épületet világítsanak meg kékben, mivel a kék az autizmus színe. Románia hat városában összesen 15 épület fog így pompázni a mai napon. Székelyföldön sajnos egy sem.
Útmutató a Covidban szenvedők számára – ezzel a címmel tett közzé egy aktív Google-dokumentumot Berke Krisztina-Ágnes közösségi oldalán, aki Máté Edina sürgősségi orvossal közösen gyúrta össze az Útmutatót. A dokumentum összefoglalja a koronavírusról tudható információkat, mindamellett, hogy hasznos tanácsokkal is igyekszik szolgálni – otthoni karanténozáshoz ez most elsőszámú segítség.
„A történelemtanárunk hosszú fűzfavesszővel járt órára, a hóna alá, a napló mellé csapta, úgy hozta. Annyira hosszú volt, hogy a katedrától a harmadik padsorig is elért. A legváratlanabbkor csapott le, és olyankor mindig, ha a megkérdezett nem tudta a jó választ. Néha körmösre, máskor tenyeresre sikeredett a csapás, de zöldfülű ötödikesekként már attól is nagyon megijedtünk, ha csak az asztallapon csattant. Mindennél jobban féltünk a történelemórától, szabályosan reszkettünk előtte.”
Többnyire a hívő keresztények böjtölnek. Húsvét közeledtével környékünk katolikus hitben nevelkedettjei élnek valamiféle önmegtartartóztatással – a protestánsokkal megengedőbb a vallás, a lelkiismeretre van bízva mindez: vagy csak péntekenként böjtöl, vagy betartják a negyven napot az ünnep előtt. Mitől alakult ez így, miért a hús tiltott?
Nemcsak a családban, hanem a munkaerőpiacon is mélyítette a nők és férfiak közötti egyenlőtlenséget a koronavírus-világjárvány: továbbra is sokan úgy gondolják, a nőnek otthon és a gyerek mellett a helye, ezután következik csak a szakmai önmegvalósítás – az, ahol esélyeik súlyosan megnyírbálódtak az elmúlt időszakban. Sok nő dolgozik ugyanis olyan területen, ahol a pandémia megfékezése miatt bevezetett óvintézkedésekkel leállt a tevékenység, így kényszerszabadságra kerültek, azaz csökkent a jövedelmük. <
Van, aki leginkább turkálóból, van, aki egyáltalán nem vásárol innen. Van, aki mint kincsekre, úgy vadászik a turkálós cuccokra, van, aki csak hébe-hóba tér be a second-hand üzletekbe. Készült egy székelyföldi kutatás a turkálós gyakorlatról, kiderültek érdekességek.
Az elmúlt évben egyértelműen látszott, hogy növekszik azoknak a fogyasztóknak a száma, akik a fenntarthatóság érdekében igyekeznek korlátozni kiadásaikat és egyre inkább elmozdulni minimálisan is akár az önfenntartás felé. Felmérések igazolják, a tavalyi év egzisztenciális bizonytalanságai arra sarkallták a fogyasztókat, hogy másképp gondolkodjanak vásárlásaik rövid és hosszú távú következményeiről.
A generációs szakadék korántsem új jelenség, az idős és fiatal nemzedékek sosem értettek mindenben egyet. Talán épp ez a feszültség vezetett mindig változáshoz a világban. Ma nagyon divatossá vált a generációelmélet, de vajon tényleg segít a gyermeknevelésben? (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)
Ahol nem segít a C-vitamin, ott segít az antibiotikum – röviden így is mondhatnánk. Azt, hogy ahol nem az immunrendszert kell erősíteni, ott lehet, hogy baktériumot kell írtani. Képzeljétek el, hogy száz évvel ezelőtt egyik sem létezett. Képzeljetek el egy olyan világot, melyből ezek hiányoznak. Borzasztó, ugye? (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)
Bezzeg a mi időnkben! – sóhajthatnak fel most okkal nagyszüleink, mert amikor ők fiatalok voltak, nem termeltek ennyi szemetet, nem volt probléma a műanyagszennyezés. A 20. század közepéig ugyanis az emberek nagyon egyszerűen, praktikusan csomagolták az élelmet, mindent abba, ami kéznél volt. Nem volt műanyag... Aztán a mindenféle fejlődés a műanyag eszközök, játékok korát hozta el. Hozzánk, Erdélybe jóval később futott be, leginkább a kommunizmus után érezhettük azt, hogy minden külön csomagolva van, mi
Hatalmas szerep jut az újságíróknak, riportereknek abban, hogy a feldolgozott témákat miként tárják a közönség elé, írják meg, mondják el. A szerepnél azonban csak a felelősség nagyobb. A legrosszabb, ha az újságírónak nincs beleszólása abba, hogy mit, hogyan tálal – ilyenre is van példa. A családon belüli erőszak a sajtóban úgy tűnik, akkor ér célba, ha szenzációkét csomagolják. Ez pedig beszél mind a sajtóról, mind pedig a befogadó közönségről.
Lehet, hogy mások manipulálnak, lehet, hogy mi magunk nem hozunk megfelelő döntést. Esetleg folyamatosan másokhoz viszonyítva élünk. Jobb, ha mi is irányítjuk az életünket. (A teljes cikk a 2021-es Nőileg magazin márciusi számában olvasható.)
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.