Visszaadni a talajnak azt, ami az övé – ha summázni kellene a komposztálás lényegét, talán ez lenne az. A cél tehát kettős: egyrészt a kukába kerülő háztartási hulladék mennyiségének a csökkentése, másrészt a talaj feljavítása. Elismerem, elsőre nem tűnik vajmi izgalmas témának, pedig komposztálni menő, s már k&
Szeptember az összegzésről, rendrakásról, a helyretételről, a korábban elvetett- és mostanra beérett magok gyümölcseinek betakarításáról szól. Nem csupán fizikai szinten, hanem lelki és szellemi értelemben is. Ahhoz azonban, hogy rendbe tudjuk tenni a dolgainkat – és most ez sürgetően vonatkozik a párkapcsolatokra – tudnunk kell, hogy mi a rend. Mihez képest van rendben vagy nincsen valami? Ez pedig mindig a mércétől függ.
A mai szülők maguk is járnak buliba, kocsmába, sőt, előfordul, hogy ugyanoda, mint a gyermekeik. Aztán a „digitális bennszülöttek” nem restek lépten-nyomon az egész világ tudtára adni, hogy hol, kivel és mit művelnek. Talán emiatt is a szülők lazábbra hagyják a pórázt – vagy ez másfajta felügyelet?
Gyapjú, len, bioselyem, biopamut – természetes anyagok, melyek egyre nagyobb teret kapnak a divatiparban, és amelyek felhasználásával „zöldebb” ruhák készülnek. Ezek használatával pedig mi magunk is „bolygómentő” gardróbot tudunk kialakítani.
A méltán híres Montessori-módszer szerint kimondottan ajánlott és üdvös, ha már az óvodáskorú gyermeket is bevonjuk a házimunkába, abba, hogy önmaga körül rendet tartson. Ezt minden szülő kívánsága is, nem?
Tudjuk az egészséges táplálkozás alapjait, s hogy a rendkívül kötött étrendet – bár már sokszor megfogadtuk – nem tudjuk tartani. Nem életszerű. Jellemzően azonban akkor vagyunk hajlandók kisebb kompromisszumokra, ha tudjuk: a hatás külsőleg is látszik.
Augusztusban elsődleges kérdés lesz az életünk alakításában játszott szerepünk, felelősségvállalásunk, valamint a szabadság és az otthonra találás. Mindezt pedig a múlt megértésén és tisztításán, tisztázásán, a korábbi tapasztalatokra épített önkorlátozásainktól való megszabaduláson át tudjuk megvalósítani.
Strandpapucs vagy bakancs? Medve vagy juhászkutya? Kullancskanál vagy gázspray? – mibe öltözzünk, mit csomagoljunk, hogyan viselkedjünk, ha a városi séta helyett erdőre, mezőre, vagy éppen a hegyekbe kívánkozunk?
Ha pajzsmirigy, akkor mindenkinek elsőre az alulműködés, illetve a pajzsmirigy-túlműködés jut eszébe. Vagy a nőknek az, hogy Úristen, hogy esem így teherbe?! Nagyjából amit a laikus tud, le is fedi a fogalomkört, de vannak még betegségek e szervünkkel kapcsolatban, melyek árnyalják komplex működését. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent
„Mi leszel, ha nagy leszel?” – kérdezzük a kisgyereket, majd megmosolyogjuk az abszurdnak vélt válaszokat. A fiatal felnőttekkel azonban kevésbé vagyunk elnézőek: megfogható, jól meg- és elmagyarázható szakmát kell választani. Hát legyünk már komolyak!
Ismerős a kapuzárási pánik vagy az életközépi válság fogalma? Az életük derekán járókra jellemző a lehetőségek beszűkülése miatti szorongás. Az elmúlt tíz-tizenöt évben azonban felütötte fejét az egy-két generációval korábban jelentkező kapunyitási pánik.
Mielőtt véleményt fogalmazunk meg egy generációról, érdemes az életüket meghatározó folyamatok mögé nézni. Általánosításokba bocsátkozni tévút lehet, de mégis vannak tendenciák, amelyek meghatározóak a mai fiatalok jövőjét illetően.
Generációk közti mélyülő szakadékok: az idősebbek nehezményezik, hogy a fiatalok már nem néznek fel rájuk, kirepülő gyermekeikkel szemben a szülők tehetetlennek érzik magukat. Az ifjak pedig bizonytalanok az érzelmi támasz és megértés hiányában.
„Rosszabbul alszom, mint a koronavírus-fertőzés előtt. Gyakrabban ébredek fel éjjel, és nem tudok visszaaludni. Állítólag ez is poszt-Covid szindróma. És szerencsés vagyok, hogy „csak” alvászavarral küzdök, mert van ismerősöm, aki hat hónappal a megbetegedés után sem képes lépcsőt mászni, másiknak meg szinte teljesen kihullt a haja.” (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)
Július a továbblépés hónapja. Egyéni szinten kinek-kinek más formában jelenhet meg, hogy éppen milyen továbblépésnek jön el az ideje. Ami biztos: ez a hónap lehetőséget nyújt arra, hogy felismerjük, ha valaminek lejárt az ideje, valami elmúlt, valami már nem vihető tovább abban a formában, mint eddig, mert méltatlan, áldatlan, értéktelen, hosszú távon megrekedt, alávetett helyzetet eredményez vagy kiszolgáltatottá tesz.
Vitát egy módon nyerhetsz: ha elkerülöd – szól Dale Carnegie híres mondása. Mifelénk is ezt tartja a népi bölcsesség. Amíg ez a hétköznapi vagy üzleti kapcsolatok esetén igaz lehet, a hozzánk közel állókkal valahogy tisztázni kell a nézeteltéréseket.
Egyre elterjedtebb mifelénk is a vegetáriánus és vegán életmód, azonban sokan vagyunk, akik nem tudunk lemondani a húsfogyasztásról. Áthidaló megoldásként született meg a flexitáriánus étrend.
A szabadidejével mindenki azt kezd, amit akar, és az is egy lehetőség, ha hétvégén vesszük a fáradtságot, és teszünk egy lépést mások felé, legyen az egy közösség, az állatok vagy akár a környezetünk védelme. És a jó példa ragadós, mondják az önkéntesek.
Dr. Szabó Petra a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának docenseként a matematika és a közgazdaságtan határterületén kutat és tanít, emellett a vállalkozói aktivitást vizsgálja egy nemzetközi kutatási projektben.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Bardócz Judit fiatalos lendületét és megjelenését bármelyik huszonéves megirigyelhetné, noha Jutka néni 83 éves. A székelyudvarhelyi nyugdíjas hölgy az a típusú nő, akire ránézve az ember azt gondolja: így érdemes élni.
Vagány, bevállalós – summásan talán így jellemezhető az udvarhelyi fitneszedző ruhatára. Az Alter stúdió és közösség megálmodóját a hétköznapokban gyakran sportruházatban látni, de gardróbja számtalan különleges, sokszor egyedi darabot rejt.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
A hajfestés sikere nem csak a fodrász rátermettségén, a festék minőségén múlik: legalább olyan fontos, hogy a festett hajat hogyan ápoljuk otthon. Fodrász osztja meg tippjeit a legújabb Kencében.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
Tudtad, hogy egy ember átlagosan évente 72 kilogramm élelmiszert pazarol el? Hogyan lehetnénk tudatosabb vásárlók, fogyasztók? Erről is kérdeztük Antal Imolát, a Food Savers kezdeményezés kommunikációs szakemberét.