Egyszerre több szociális projektben is dolgozik, több helyszínen is. Meg ott van még a család, a legkisebb gyerek másfél, a nagylány pedig hétéves. A székelyföldi cigány közösség ügyét tűzte zászlajára. Harmincéves munkaterv, de az is lehet, hogy ötven.
Mézeskalács, mézespogácsa vagy mézes puszedli – mindegy, hogyan nevezzük, amint kimondjuk, érezzük az illatát, tapintjuk a puhaságát. Illata karácsonykor belengi a lakást, meghittséget ad az ünnepnek, hangulatba hoz. De honnan ered? Mi a titka? Negyedik generációs mézeskalács-készítővel jártuk körül az elmaradhatatlan sütemény hagyományát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.)
Gyerekkoromban, amikor először mondta édesanyám, hogy megyünk radinába, őszinte érdeklődéssel kérdeztem meg, hogy az hol van? Akkor még nem tudtam, hogy a radina a gyermekágyas anya eledele, amelyről a komaasszonyok gondoskodnak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)
Mindenfelé juhnyájakat látni szinte az egész országban, mégis, az éttermek étlapjairól hiányzik a birkahús, s a legtöbben csak húsvétkor „vetemedünk” bárányfogyasztásra. Pedig sokkal több lehetőség rejlik gasztronómiailag a birkában. Bárányhús-evésre ösztönöznek a fekete berke tenyésztők, és mi engedtünk a csábításnak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)
Sztereotipikus kijelentések véleményezésére kértünk különböző korosztályú- és családi állapotukat, hivatásukat tekintve is más nézőpontokból inspirálódó nőket. Olyan kijelentések ezek, amelyek a mi társadalmunkban is szerteágazó gyökerekkel hálózzák be gondolkodásunkat, és a velük való azonosulás fájdalmas életterhet is jelenthet: a nő mint a termékenység szimbóluma, a családi tűzhely őrzője, a családi béke letéteményese és a lágyság, szépség képviselője…
Sztereotipikus kijelentések véleményezésére kértünk különböző korosztályú- és családi állapotukat, hivatásukat tekintve is más nézőpontokból inspirálódó nőket. Olyan kijelentések ezek, amelyek a mi társadalmunkban is szerteágazó gyökerekkel hálózzák be gondolkodásunkat, és a velük való azonosulás fájdalmas életterhet is jelenthet: a nő mint a termékenység szimbóluma, a családi tűzhely őrzője, a családi béke letéteményese és a lágyság, szépség képviselője…
Sztereotipikus kijelentések véleményezésére kértünk különböző korosztályú- és családi állapotukat, hivatásukat tekintve is más nézőpontokból inspirálódó nőket. Olyan kijelentések ezek, amelyek a mi társadalmunkban is szerteágazó gyökerekkel hálózzák be gondolkodásunkat, és a velük való azonosulás fájdalmas életterhet is jelenthet: a nő mint a termékenység szimbóluma, a családi tűzhely őrzője, a családi béke letéteményese és a lágyság, szépség képviselője…
Vadvirágot legelésző szarvasmarhák, fekete- és tőzegáfonya, kakukkfű, vitaminban gazdag fenyőrügy, valamint a fenyőtoboz jellemzi leginkább a Korond községhez tartozó Fenyőkút élővilágát. Tófalvi Zita itt, az ezer méteres magasságban fekvő tanyavilágban gyűjti be az erdő-mező ajándékait, közel százféle szörpöt, lekvárt kavar, felsorolni is hosszú, hogy a hegyi legelők hány féle terményét varázsolja befőttesüvegbe, palackba. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
Letette a mikrofont, pedig szerette. S elővette a fakanalat, mert azt még inkább szereti. Legtöbben még mindig műsorvezetőként emlékeznek Kolozsváron Majoros Csillára. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Jegenyefára mászni nehéz feladat. Karcsú, hosszú törzsén csak azok tudnak felkúszni, akik igazán jó formában vannak. Mint az egészséges gyermekek. Amilyenek mi is voltunk. A fákon fészkelő madarak titokzatossága növelte mászó kedvünket. Megtalálni egy fészket a lombkoronában, maga volt a kinyilatkoztatás édes pillanata.
Téli fülőke és júdásfüle, cafrangos és piruló galóca, tölcsér-, szarvas- és sárga gévagomba – csak néhány gombafajta, amelyekből Szilágyi Zsuzsanna változatos fogásokat varázsol a családi asztalra. Míg legtöbbünk mindössze négy-öt gombafélét ismer és fogyaszt, Zsuzsa kosarába kora tavasztól késő őszig több tíz gombafajta kerül, szárítja és őröli őket, párolja és fagyasztja, gombapástétomot kavar, vagy épp sózott vajjal keni őket pirítósra. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)<
Középső fiunk ballagása volt. Ezek azok a napok, amikor jó, ha megfelelő mennyiségű zsebkendő van nálunk. Nem akarunk sírni, a könnyek mégis patakzanak. Nem akarjuk szomorítani a gyermekünket, mégis jólesik, hogy felszakadhat valami kimondhatatlan a lelkünkben.
Szülinapi beszélgetésre ültünk le Dimén-Varga Tündével, a Nőileg pszichológus szakértőjével, aki – egyáltalán nem mellékesen – a Tétova Ínyenc gasztroblog „szülőanyja” is. A tágas, világos konyhában, a tett helyszínén epres, málnás limonádéval ünnepeltük meg az évfordulót. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)
Két neves költő lakóhelye, két nagy szerelem helyszíne, egy román-magyar barátság tanúja – három ok, amiért megéri felkeresni az Ady- és Goga-múzeumnak otthont adó csucsai kastélyt. A kert és az eredeti berendezés már csak hab a tortán. (Cikkünk a Nőileg 2021. májusi számában jelent meg.)
Meggyőződésem, hogy a sushi a végletek étele: imádni lehet vagy utálni. Aki kóstolta, biztosan nem közömbös. Ám a sushi nem ördögtől való, és nem is nagy ördöngösség. László Nándor tavalyelőtt még Németországban dolgozott egy sushi étteremben: nemrég kezdte, és saját ámulatára is hat hónap után a mosogatóból konyhai kisegítővé lépett elő. Ott szeretett bele a sushiba, s a Japánban már-már művészetnek számító, sokszor kissé túlmisztifikált sushi-készítés alapjait is elleste. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021
A huszadik század rengeteg fájdalmas eseménye között máig sebeket felszakító emlékek övezik Erdélyben az 1949. március 2–3-ra virradó órákat. A Románia Szent Bertalan éjszakájának is nevezett éjjelen több ezer embert gyűjtöttek össze és szállítottak kényszerlakhelyre. A háromszékiek számára pedig másfél év múlva a kálvária újabb stációja következett: az 1963-ig tartó dobrudzsai kényszermunkatábor.
A főzés készség, melyet valamikor, valakitől megtanulunk, s majd – szívesen és örömmel, máskor kényszerből – művelünk. Sokan nap mint nap. Azt azonban, hogy milyen viszony fűz a főzéshez, kétségtelenül meghatározza az, hogy hogyan is tanultunk főzni? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)
Nyári időszakban kirándulni, ehhez összecsomagolni és elindulni ép idegrendszerrel megüt már egy szintet az egyedülálló szülőség tűrőképességi mutatóin. Mindez azonban csak alap: a téli, sízős-szánkózós kirándulásra felkészülni ugyanis „mindent visz”.
Emlékszel, mennyire szerettél a barátaiddal csevegni a szünetekben, órán vagy a buszon? Vagy, amikor a család tárcsás telefonján csüngtél órákat? A fiatalok – generációtól függetlenül – szeretnek titkokat osztani és szívügyekről beszélgetni.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Rendszeresen, hetente több alkalommal fogyasztva, a gombák rákmegelőző hatásúak, D-vitaminnal látják el a szervezetet, hozzájárulnak az agy, valamint az emésztőrendszer egészségéhez, ezáltal a jobb immunitáshoz is.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
A nyomtatott lap újraindulásának örömére gondoltunk egy merészet, s az elkövetkezőkben kis „magamutogatásba” kezdünk: betekintést engedünk kollégáink gardróbjába is. Egyúttal pedig arról faggatjuk egymást, hogy kinek mit jelent a stílus?
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.