Ahogy az egyetemeken is elkezdődött az új tanév, hova máshova kopogtathattam volna be, mint egykori tanáromékhoz. Mert Fülöp Otília és Lóránd erdőszentgyörgyi háza mellett nem lehet csak úgy elhajtani, hogy a színesceruza-kerítés szembe ne tűnjön. Gondoltam, itt aztán egyéb klassz megoldások is lehetnek még. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin októberi számában jelent meg).
Sokan szeretnek újabb és újabb, kucifántos ínyencségeket kipróbálni, egzotikusan hangzó, de nehezen beszerezhető alapanyagokból főzni, hétről hétre más-más nemzetek gasztronómiájába belekóstolni. De legalább ennyien vagyunk azok is, akik édesanyánk, nagyanyáink hagyományos ízvilágát vágyjuk vissza, az egyszerű, de nagyszerű gyerekkori ízeket. Magyar konyha nincsen savanyúság nélkül, s a ropogós, házi ecetes uborka, a káposztával töltött, félcsípős almapaprika vagy a sós vízben tartósított, otthoni muratu
A CrossFit 2000-ben indult hódító útjára Amerikában. Kitalálói mozgásfilozófiának nevezik, mert ezzel a sporttal nemcsak a testet, a lelket is formáljuk. Jelenleg nincs ennél összetettebb, átfogóbb mozgásforma – állítják rajongói, akik egyre többen vannak Erdélyben is. Kőkemény, ezt a kézdivásárhelyi edző, Ferencz Tamás sem titkolja. Ám ha rászánjuk magunkat, hogy kipróbáljuk, biztosan nagy adag endorfinnal gazdagabban megyünk haza a tréningről. Erről mesélt nekünk az egyedüli erdélyi magyar CrossFit-tré
Nagy rajongója vagyok az itthoni tájaknak. És nem csak Covidos időkben. Hosszú évek óta vallom, hogy ez az ország (leszámítva az infrastruktúra ordító vagy csak suttogó hiányosságait, a mentalitásbeli szakadékokat) természeti adottságait tekintve egy Édenkert (lehetne).
Minden rongyos külső alatt ott lapul a díva, csak elő kell csalogatni – vallja Rátz-Illés Mária, akinek a bútorrestaurálás és lakberendezés a szenvedélye, s számos romos lakásból varázsolt már – túlnyomórészt saját kezűleg – remek ízléssel felújított, egyedi otthont, meghitt kulcsosházat. Hogy miként lehet az omladozó kamrából is korszerű fürdőszoba, hogyan spékelhető meg a legkisebb kuckó is némi kreativitással – mutatjuk ötletadónak. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)
A nők hajdan azért kezdtek öltönyt hordani, hogy tükrözzék a férfiakat az általuk dominált munkahelyen. Közel száz év alatt azonban nagyot fordult a világ – Coco Chanel először boka fölötti szoknyához vett zakót, majd jött ez a titokzatos német színésznő öltönyben, Marlene Dietrich –, megváltozott a munkaerőpiac, lazult a munkahelyi protokoll, így a nők immár önmaguk képére szabják át az öltönyt is. Kis kosztümkalauz következik. (Cikkünk a 2019-es Nőileg szeptemberi számában jelent meg.)
Így hívom az egytálas csőben sülteket: olyan fogások ezek, amelyek jól mutatnak, laktatók, és nagy adagban is elkészíthetők, rendszerint kevés előkészülettel, sokszor egy edényben. Ezek a kedvenceim.
Franciaország nem csak Párizs és nem csak a Riviéra: a francia vidék olyan különlegességekből is áll, mint Bretagne és Provence. Talán nincs olyan nő Európában, aki ne vágyna a provence-i levendulamezőkre vagy a festői szépségű francia falvakba, nekem azonban a sokszor viharos, esős Bretagne nőtt hozzá a szívemhez. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)
Nem egy magamutogató személyiség a székelyudvarhelyi Veres Janka, a kétgyermekes édesanya nem is egykönnyen áll rá, hogy gardróbját megmutassa. Pedig akinek szeme van rá, és a város utcáin fiaival látja, egyből megakad a tekintete rajta: mindig kivételesen egyedi, stílusos és ötletes az összeállítása, ráadásul hatalmas ruhagyűjteményének legtöbb darabját turkálókból gyűjti be.
Csúcsra viszünk ebben a hónapban, hiszen – mint köztudott – a magasabb hegyi túrákra a szeptember–október a legideálisabb időszak. Látványos hegyi tájakban nem szenvedünk hiányt, a mi szívünket legutóbb a Csukás-hegység ejtette rabul. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)
Volt már politikus, újságíró, mindvégig a természetvédelem területén tevékenykedve. A sportolás és a húsmentes étkezés az élete részévé vált, naponta azért dolgozik, hogy unokáink is láthassák még egységében az erdőt. Ő Csibi Magor, a Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai fiókjának a vezetője. (Cikkünk a 2017-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Hófehér házak, sziklás háttérrel. Kissé klisés, de jól hangzó cím lehetne ez, de Torockó ennél jóval több. A káprázatos természet és az ősidőktől itt megtelepedett ember tájformáló tevékenységének összefonódása adja időtlen szépségét, és – talán – a helyiek elkötelezettségéhez is hozzájárul, hogy ezt meg kell őrizni, meg kell mutatni a nagyvilágnak. Valóban érdemes felfedezni, majd visszatérni ide, akár többször is. (Cikkünk a 2017-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)
Bemutatóháznak épült, otthon lett belőle. A gyergyóújfalusi pár nem csupán építi a rönkházakat, de maga is abban lakik, két részben épült otthonában a nyers fa dominál. Rönklépcső és rönk szófa, rönkfogas és ágyak, sok napsütés, csipetnyi kreativitással – egy fiatalos, de meghitt, egyedi és sugárzóan pozitív családi házba kopogtattunk. (Cikkünk a 2017-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)
Régi gerendák, letűnt korokat idéző illatok, titokzatos zárakat nyitó hatalmas kulcsok... Ezúttal nem a látványos berendezés, hanem az összeomlástól megmentett, igényesen felújított parasztházak vonzottak a Székelykeresztúrhoz és Székelyudvarhelyhez is közeli Csehétfalvára, s nem egy, rögtön három bennvalónak jártunk csodájára. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)
A székelyudvarhelyi Barabás Blankát a Nőileg első évadának Vackor sorozatából ismerhetik az olvasók: ő szülte az első szerkesztőségi babát – azóta már a tizedik is velünk mosolyog –, várandósságának alakulását hónapról hónapra megosztotta az olvasókkal. Marcell elmúlt hároméves, s az édesanyja mindig lazán összeszedett. Minden szettje pontosan komponált, mintha csak egy stylist állította volna össze. (Cikkünk a 2018-as Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)
Dr. Szabó Attila és felesége, Tünde, gyermekeik: Ábel, Eszter, Flóra és Zsuzsi, a házőrző keverék kutya, a kályha melegébe kuckózott tacskó, Nadia, a kazánházban alvó, öreg vizsla, Luca, három papagáj, egy macska, Tivadar, a tengerimalac, Ubul, a teknős és Péterke, a fehér egér – ennyien népesítik be a szó szerint élettel teli homoródalmási családi házat. Igaz, a három nagyobb gyerek már évek óta nem él otthon, csak időnként látogat haza. Az 1929-ben épült parasztházban egy, a szépre fogékony nagycsalád
Nem is ízlés, inkább szokás kérdése: a csípős íz sok fogás velejárója, ízkaland, mely az egészen enyhe pikánstól az igazán tüzesig nagyon széles skálán mozog. Hogy megragadjuk a finom átmeneteket, Balázs Hunor séf által elidőztünk a fűszerek világában.
Minden kis győzelmére és eredményére büszke, amelyek a mai önmagához vezettek, vallja Jobbágy Júlia, a Kolozsvár Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze, közösségépítője, a Proust-féle kérdéssorra válaszolva.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt még Csíkszentgyörgyön állt az a csűr, amely ma Szőcs Erika és Sólyom Géza, valamint két közös gyermekük otthonául szolgál Csíkcsomortánban. Az újrahasznosítás vezérelte a családot az otthonteremtésben.
Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.
