Címke: művészet

Dávid Botond: Nem szeretnék másnak látszani, mint ami vagyok

A világ összes kisebbségének népviseletét próbálja összegyűjteni Dávid Botond, székelyudvarhelyi fotóművész, és jó úton jár a cél felé: 57 ország 263 kisebbségének több mint kétezer viseletét már lefotózta, és további szakembereket is bevonna a Geofolk-gyűjteménybe. A székelyföldi fotós számára hobbiként indult a népviselet-fotózás, ám a rendszerező- és gyűjtőszenvedély látványos eredményét 2021-ben Európai Polgár-díjjal jutalmazták Brüsszelben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent

Székely Erika: A színpad az otthonom

Kislánykora óta otthonosan mozog a színpadon, néhány éve a népszerű kolozsvári zenekar, a FUNKorporation énekesnőjeként teszi. Székely Erikát a karantén időszakon is kreatív énje segítette át, koncertek hiányában ecsetet, tetoválópisztolyt ragadott. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).

Macaveiu Blanka: a tánc a karrierem, gyógyszerem, bátorságom

Lételeme a tánc. Nemcsak a zene, minden hang mozgásba hozza Macaveiu Blankát. Bár ritmikus gimnasztikával kóstolt bele a mozgás világába még gyerekként, végül a kortárs tánc mellett kötött ki. Megalapította a Navarra Dance kortárs tánccsoportot, ahol lassan tíz éve formál táncosokat a háromévesektől a tinédzserekig. S bár legtöbbünk még csupán ízlelgeti a kortárs tánc fogalmát, Blanka minden eszközével arra törekszik, hogy megszerettesse velünk ezt a világot.

Tompa Eszter: Ott a helyem, ahol dolgozhatok

Az Erdély-szerte ismert Mende Gaby volt a nagymamája, nagytatájának nevét viseli a marosvásárhelyi színház magyar társulata. Édesapja, Tompa Gábor színházigazgató, anyai nagynénje, Nagy Katalin, az Ariel színház alapító tagja volt. S bár szinte mindenki óva intette Tompa Esztert a színházi léttől, külső szemmel nem is kérdés, hogy ez volt az ő útja. Ma már sikeres színésznő, itthon mégis kevesen ismerik munkásságát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)

Lőrincz Hortenzia: Minden újrakezdés nagyon fontos

Finom, visszafogott jelenség, szavaiban – akárcsak a mozdulataiban – mélység van és őszinteség. A Székelyudvarhelyről indult néptáncos Magyarországon ért révbe, tehetségét és tudását a világ számos pontján megmutatta, és mostanában valami újra vágyik. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)

Nagy Lajos: Az a jó kép, amely ábrázolja a lelket is

A fotós legfőbb dolga a jelenlét, ezután pedig a Lélekjelenlét – és ez a címe a legújabb, Kézdivásárhelyen bemutatott kiállításának is, amely a művész hitvallását is tükrözi. Díjai egy polcra biztosan nem férnének el, ahogyan azt is nehezen számolná össze, hogy hány kilométert utazott már a fotóival. Nagy Lajos fotóművészt kérdeztük. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.)

Bak Sára grafikus, illusztrátor: A gyerekeket komolyan kell venni

Ahhoz, hogy valaki gyerekeknek tudjon rajzolni, neki is gyereknek kell maradni – vallja Bak Sára grafikus, illusztrátor. A Napsugár és Szivárvány képszerkesztője szerint a rajzolásban megnyugvást, örömet lel a gyermek. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)

Egy lány, aki hisz a szeretet erejében: Ádám Julcsi

Vannak emberek, akikkel élmény beszélgetni, Ádám Júlia, avagy Julcsi pontosan ilyen. Sokoldalú, üde, kedves és gyönyörű. Igazi egyéniség, aki határozottan tart célja felé: néptáncol, hangszeren játszik, vegán blogger. És egy kicsit divatdiktátor is. De ez csak úgy zárójelben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)

András Csaba jezsuita: A művészet számomra egy elfogadó tér

Szabad-e imádkozás közben dohányozni? – intézi a kérdést a viccben a ferences szerzetes a jezsuitához. Nem, de nagyon üdvös dolog még dohányzás közben is imádkozni – hangzik a frappáns válasz. András Csaba, a marosvásárhelyi egyetemisták fiatal lelkésze tánc és tortasütés közben is tud kapcsolódni Istenhez. A Rómából hazatért jezsuita szerzetest művészi látásmódról, szépérzékről és álmokról kérdeztük.

Holló Cs. Kinga: „Bizonytalan helyzetben remek képek születhetnek”

Született képzőművész – ha nem az lenne, utazó bloggerkedne, de az írás és fotózás mellett mindenképp időt szakítana a festésre is. A nagyváradi Holló Cs. Kingával kávéztunk és beszélgettünk alkotásról, tehetségről, a megkerülhetetlen koronavírus-járványról, no meg egy rejtelmes lókutyáról, aki most épp szabadságol, de azt ígérte, visszatér. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)

Lukács Emőke: „A báb nem korosztály, hanem műfaj”

A mesét imádta, kísérletezett meseírással is Lukács Emőke, majd diákszínjátszóként elvarázsolta a színpad. Több hazai bábszínháznál is játszott, majd hazatért, hogy a Tomcsa Sándor Színház bábtagozatának, az Udvarhely Bábműhelynek a születésénél bábáskodjék. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)

Napocska, a napsugaras festőművész

Olyan, mint a festményei: színes, kedves, napsugaras. Mesevilágot teremt, olyan szépet, hogy azt kívánod, bárcsak a te szobádba is belépne ez a világ. Aki kiállításról nem, az talán a Napsugár vagy Szivárvány gyereklapokból ismerheti Darvay Tünde rajzait. Kolozsváron él, de tizenhárom év Amerika után kétlakinak mondja magát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)

Tudós nők: Dr. Pethő Ágnes

Kicsit mindig irigy voltam, hogy olyasmire van rálátása, ami számomra maga a világmindenség kvintesszenciája: film és filmtudomány. Pethő Ágnest közel két évtized után, egykori diákjaként faggattam.

Ruști Alexandru plébános: Kell az életben valami pozitív szenvedély

Nem szalaszt el egyetlen lehetőséget sem, amikor hegyeket mászhat, és ha a kisváros határain kívül jut, lélegzetelállító fotókkal nyűgözi le az erre kíváncsi közönségét. Máskor meg nyakába akasztja szólógitárját, és nagy szenvedéllyel csap a húrok közé – mindezt egy-két szentmise, templomi szertartás vagy hittanóra között. Ruști Alexandru lupényi plébánosként éli nem mindennapi hétköznapjait.

Önkifejezésből megélhetés: a tetovált rosszfiú

Motorbőgés, kerékcsikorgatás, káromkodva cigiző, tetovált pasik, mindenki ismeri a jelenetet: van akik szerint kerülni kell őket, mint a tüzet, míg mások számára, ha titkon is, álmaik pasijának tökéletes megtestesítői. A megszelídítésre váró ügyeletes rosszfiúk.

Imre Zoltán, a köztünk élő homo universalis

Ady-szakértő kultúrantropológusként, a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum igazgatójaként ismerte meg Nagyvárad és a sajtó közvetítésével talán az egész Kárpát-medence. Aztán megismertük benne a rockzenészt, a képzőművészt, a családapát, és a mostani beszélgetésünkkor arra is fény derült, hogy mélyrehatóan foglalkozik a buddhizmussal, olyannyira, hogy ebből írja készülő doktori disszertációját. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. októberi számában jelent meg.)

Kolcsár Jocó: A tehetség édeskevés

Ha megszólal, mindenki odafigyel rá, humora egyedi. Kolcsár József a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház oszlopos tagja, Kézdivásárhelyen színházat és színjátszó csoportot vezet, emellett rendez és játszik, s még a zenéléstől sem riad vissza, hiszen a Tesztoszteron Zenei Alakulat nevű, színészekből álló bandát erősíti. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Felméri Cecília filmrendező: Minden, amit csinálunk, megváltoztat

Nem vagyok extrovertált típus, mondja, miközben leülünk egy kávézóban (akkoriban találkoztunk, amikor az emberek még összejárhattak). Ez elszomorít. Minden alkotása rajongásig tetszik, de semmit nem tudok róla, mert minden eddigi interjújában kizárólag a munkájáról beszélt. Vajon mi motiválja, mi hajtja az újabb és újabb kihívások felé? Erre is kíváncsi voltam.

Csehország: várak, sörök és jó emberek

Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Tavaly nyáron mi a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg.