Nagy sikerrel zárult a magyarországi és erdélyi iskolák számára meghirdetett Analóg november kihívás. A program célja, hogy a diákok tudatosabban használják az okostelefonjaikat, és minél több időt töltsenek offline tevékenységekkel.
Amíg nőttem, lassan telt az idő, a napok éveknek tűntek. De amióta a növekedésben megálltam, egyre többször belém villannak azok a meghatározó másodpercek, melyek úgy tartják életemet, mint a ruhacsíptetők a hosszú abroszt a szárító kötélen.
Az estéhez közeledve fáradtan bár, de elégedetten várom a Mikulást. Mert a parentifikált az így tolja, egyszemélyesen, kimerülésig. Mindenki ajándéka telitalálat, mindenki örül, mindenki... Csak én érzem, hogy azonnal ki kell vinnem a szemetet. Levegőt!
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Nehéz hozzászokni a rövid nappalokhoz, a karácsony közeledte sokaknak okoz szorongást, szomorúságot, félelmet. De valahogy mégis élnie kell a reménynek, és nekünk, újságíróknak kötelességünk a reményteli példákat is megmutatni. Én legalábbis ezt hiszem.
Gyermek- és felnőttirodalomban is otthonosan mozog, és örömét leli mindkettőben. Szabó Róbert Csaba szerint a két alkotói világ nem zárja ki egymást – épp ellenkezőleg, inspirálja és erősíti egyik a másikat.
A Szent Erzsébet-hagyomány éltetése zarándoklatok, ima, éneklés, valamint jótékonykodás által, és nem utolsósorban az Árpád-házi királylány nevének népszerűsítése a célja a tizenötödik éve működő Szent Erzsébet Egyesület és Kórus tagjainak Oroszhegyen.
Izgalmas, thriller, krimi, balkáni érzés, mégis olyan, mintha valahol északon történne. Mi ez? És mi ez a fura cím? Nem hangzik túl barátságosan. Pedig mekkora könyv ez!
Nem egy újabb divatos kosztümös sorozat, hanem érzékeny bepillantás egy alkotó elmébe, aki nemcsak ruhákat tervezett, hanem korszakokat rajzolt át. Elegáns, lassú izzású dráma, bátorság, veszteség és makacs szépségvágy, egyetlen életpályában.
Az alkotás nem mindig grandiózus, minthogy az alkotás célja sem mindig kifelé mutató: van, hogy csak az elcsendesülés a cél, s a mű maga csak arasznyi. Ilyenek Boldizsár Raymond arasznyi „rayzai”.
Ha a gyermek un egy könyvet: másikat kell a kezébe adni – tanácsolja Lovász Andrea. A Móra Kiadó főszerkesztőjét kérdeztük egyebek mellett arról, hogyan szerettessük meg az olvasást a gyermekekkel, milyen olvasmányokhoz kapcsolódnak a mai kamaszok.
Az Újtusnádon született szobrászművész, divattervező, akitől nem áll messze a határok feszegetése, komoly szakmai utat járt be: ő tervezte két alkalommal a román olimpiai válogatott formaruháját, és a nevéhez fűződik a Rozalb De Mura márka alapítása is.
Ha nagy ritkán tudunk időt szánni szépirodalomra, többen is Rózsa ajánlásai mentén választunk könyvet. Napi könyvtárosi teendői mellett könyvklubot működtet és könyves rendezvényeket szervez, tőle próbáltuk hát megtudni, miként olvashatnánk többet.
„A mese élőlény. A mese hatalom. A mese titok” – állítja Boldizsár Ildikó. Az emberiség öröktől fogva vonzódik a titkokhoz. Erről a titokról faggattuk a József Attila-díjas írót, mesekutatót, etnográfust, a Metamorphoses Meseterápiás módszer megalkotóját.
Van egy könyv.Van egy (család)történet, amely 4 év, 2 hónap és 18 nap lágerlét eseményeit meséli el. Visky András Kossuth-díjas író, költő, dramaturggal – és nem utolsó sorban négygyermekes apával – beszélgettünk családról, örökségről és a Kitelepítésről.
Mátyus Melinda íróként és lelkészként arra világít rá, hogy a hívő ember teste nem csak a lélek hordozója. Olyan női történeteket tár elénk, amelyek arra ösztönöznek, hogy újragondoljuk a művészet, a vallás, az emberi tapasztalatok határait.
Márton-napkor fogyasztjuk a legtöbb libahúst, a libamáj ezzel szemben egész évben hozzáférhető, még ha borsos is az ára. A hízott libamájat „aranyáron” mérik, de a szintén finom pecsenye libamáj olykor beleférhet, pláne, ha ha jól gazdálkodunk vele.
B. Szabó Zsolt esküdözik, hogy legfeljebb öt percet vett igénybe a szettek összeállítása. A Rádió GaGa műsorvezetője arra törekszik, hogy minden, amit magán visel, összhangban legyen azzal, aki ő valójában.
Főleg a hideg időszakban jellemző, hogy kiszárad, bereped a kezeink bőre: ilyenkor egyrészt jó megvédeni kezeinket az időjárás viszontagságaitól, de a bőr hidratálásáról is kell gondoskodni.
Elkezdődött a vásárlási őrület: leárazások, kettő az egy áráért, csak most, csak ennyiért. Minden fórumon ezzel bombáznak. A Black Friday immár nem egy nap, hanem egy egész hónapot felölel. Nehéz ilyenkor megtartani a józanságunkat…
Frusztrációt, lelkiismeret-furdalást okozhat, ha a közösségi médiában látott, ultra-filterezett világhoz hasonlítjuk magunkat. Ez nem feltétlenül a valóság, hangsúlyozza Gergely Orsolya szociológus A pszichológus konyhája legújabb kiadásában.
A Szakáli család nyikómalomfalvi házához vezető út tágas udvaron keresztül, gyümölcsfák között visz fel a dombra – mintha már az út maga is arra késztetne, hogy az ember kicsit lelassuljon, és megérkezzen valami igazán őszintéhez.
Ahogy lehűl a levegő, vastagabbak a pulcsik, hosszabbak a kabátok – és valahogy egyre nehezebb megtalálni magunkat a rétegek alatt. Ismerős az érzés, amikor felveszed a harmadik réteget, és már nem tudod, hol végződsz te, és hol kezdődik a sál?
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
